// 2026. március 11., szerda // Szilárd

Korlátozzuk-e a szavazati jogot?

// HIRDETÉS

Ez itt a kérdés. A műveltségi és vagyoni cenzus témája mai napig megosztja a közvéleményt.

A Gândul készített néhány provokatív felmérést, „reakciós” politikai témákban. Ezeknek a közvéleményben kiváltott visszhangja nehezen mérhető, de egyes kérdések vitákat gerjesztettek.

Különösen két kérdés hívta fel magára a figyelmet, „elitista” mellékzöngéje miatt: egyetértene azzal, hogy csak

az érettségivel rendelkezők és a 2000 lej feletti jövedelműek szavazhassanak?

(Úgy tűnik, ez utóbbi kérdést később visszavonták).

A jelek szerint elsősorban a második kérdés érintett nagyon érzékeny húrokat: Vasile Ernu például az ilyenfajta felvetésekben valódi „fasizmust vagy szociális rasszizmust” látott (CriticAtac). Meglehet, így van, bár mi inkább egy következetesen végig nem vitt, út közben irányt vesztett vagy triviális regiszterekbe süllyedt gondolkodás nyomait látjuk.

 

A cenzusos szavazás témája a 90-es években szórványosan felmerült, egy olyan korszakban, amikor Románia éppen újra felfedezte a politika nyelvezetét és lázasan igyekezett újra kapcsolódni a saját történelméhez, régi témákat húzott elő és megpróbálta tesztelni, mennyire alkalmazhatók azok az aktuális viszonyokra. Valójában soha senki sem javasolta a cenzusos szavazás változatlan formában történő újbóli bevezetését.

 

Igaz, hogy Horia-Roman Patapievici (akitől állandóan egy 1996-ban, a Politice-ben megjelent bekezdést idéznek) azt mondta, a nép többsége képtelen jól választani, és úgy gondolta, a románok egész modern történelme igazolja a vezető elit elvét, maga a cenzus a mai napig meghatározatlan maradt. A cenzus meghatározhatatlansága megszakította ezt a gondolkodás-folyamot, amelynek ily módon nem is lett következménye. Azokban az években sokat beszéltek  

egy új elit létrehozásának szükségességéről, 

 

a negyvennyolcasok vagy a jászvásári (Iaşi) Junimea körének mintájára, holott a vitának csak az oktatáspolitika vagy a kulturális támogatások terén volt igazán értelme. Sokkal hasznosabb lett volna leszögezni, hogy akkor sem a „nép” vezetett, amikor egyetemes és közvetlen szavazással mondhatott véleményt, és a valódi politikai gond az lenne, hogy miként alakulnak ki és reprodukálják magukat a vezető kisebbségek.

 

Úgy tűnt, H-R Patapievici valójában figyelmen kívül hagyta, hogy „a rendkívül vékony réteg”, az európai neveltetésű kis román elit, amelyre kitartóan hivatkozott, önmagát nem tekintette a „nép”-pel szembenállónak, ahogy azt Iliescu 1990-es ellenfelei a dolgokat akut módon érezték, hanem sokkal inkább idegennek érezte magát a saját országában, amelyet romantikus lázzal igyekezett újra felfedezni és magához közelíteni.

 

Alecu Russo pontosan egy olyan nyugati utazó szerepét ölti magára, aki – ez utóbbival ellentétben – retorikai (irodalmi) módon fejezte ki azon vágyát, hogy újra rátaláljon saját gyökereire. G. Călinescu úgy gondolta, hogy ez a hang hamis, de a stílus dagályosságán túl minden kétséget kizáróan kifejeződik benne egy teljes mértékben Nyugaton kiteljesedett értelmiségi vágya, hogy igazi kulturális kapcsolatot hozzon létre saját országa primitív lakóival (számára az amerikai indiánok tűntek a legjobb hasonlatnak). Tehát, míg az 1990-es nyugatbarát kisebbség drámája az volt, hogy brutális (néha fizikai, ahogy azt az Egyetem/Universităţii téren láttuk)  

ellentétben állt a nép többségével, 

 

a negyvennyolcas elit drámája a mély kulturális törésvonal és a valódi kommunikációs képesség gyengesége volt. Egyesek úgy látták, hogy a többség nevében zsarnoki módon vezetik őket, mások azért szenvedtek, mert képtelenek voltak abban a felvilágosult szellemben kommunikálni, melyben nevelkedtek, és úgy látták, arra ítéltettek, hogy a régi tekintélyelvű módszereket reprodukálják a politikában. Radikálisan fogalmazva, ahogy azt Russo helyesen megjegyezte,  

a nép egyáltalán nem értette, mit mondanak neki.

 

A 90-es évek gondja valójában az volt, hogy a kritikus értelmiség egy része tévesen a negyvennyolcas nemzedékkel azonosította magát, olyan szerepet követelve magának, melyre nem volt alkalmas. Az 1848-asok ereje nemcsak a haladó jellegű gondolatokból, az intelligenciából és kultúrából származott, hanem elsősorban a tulajdonból. És éppen ezért, ha a 90-es években valaki valóban mozgásba hozta a dolgokat, azok sokkal inkább a parasztpártiak voltak, akik pontos céllal és egyértelmű jogi megoldásokkal harcoltak a restitutio in integrum-ért és a közösségi tulajdon privatizálásáért.

 

Az 1990-es parasztpártiak számára a többi érdektelen volt, ami magyarázza, hogy az értelmiségiek miért nem tudtak kötődni a kezdetek Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártjához, és miért kerestek állandóan más politikai önkifejezési formákat. Ennek ellenére 1990-ben volt értelme a cenzus felvetésének, legalábbis  

a többség zsarnokságával szembeni ellenállás 

 

serkentésének módozataként. És őszintén szólva, a sokunk által a 90-es évek elején érvényes gondolatnak tartott átvilágítás nem más, mint a szavazati jognak egy erkölcsi természetű „cenzus” szerinti korlátozási formája. Ha vagyona már nem is volt senkinek, egyesek még mindig őriztek egy mérhetetlen tőkét. Következésképpen az, aminek 1990-ben lett volna értelme, ma már elvetélt ötlet. Akik azt komolyan veszik, talán hasonlítanak holmi „rasszisták”-ra (ahogy azt V. Ernu mondja), bár sokkal inkább egy giccses elgondolás életben tartói.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ott volt a házmester, a postás, a villanyszerelő – ezért járunk rockkoncertre

Fall Sándor

A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.

Hogyan védi meg magát a bizánci típusú bürokrácia Bolojan reformjai ellen?

Varga László Edgár

És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A garázsok elbontásával lezárul egy korszak a város történetében (FOTÓKKAL)

Sánta Miriám

Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.

Így vált a reálpolitikus Mihály vajda a modern román nemzet legfőbb szimbólumává

Sólyom István

A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A palesztinozás fölött eljárt az idő. Az ajatollahozás az új trend!
Főtér

A palesztinozás fölött eljárt az idő. Az ajatollahozás az új trend!

Egy álkommunista megmondót nem érdekel a háború, ahogy a 10 lejes benzin réme se. Az viszont igen, hogy épp mi jön ki az elszabadult hajóágyú csövén, és ezzel mekkorát lehet kaszálni a lájkversenyben.

Székelyföldi településeken fejlesztik a víz- és csatornahálózatot egy óriásprojekt keretében
Krónika

Székelyföldi településeken fejlesztik a víz- és csatornahálózatot egy óriásprojekt keretében

Tizennégy településen fejlesztik a víz- és csatornahálózatot a székelyföldi Hargita megyében egy egymilliárd lejt meghaladó óriásprojekt keretében, a finanszírozási szerződést hétfőn írták alá Bukarestben.

Az állam a felelős nagy részben az üzemanyag-drágulásokért Romániában – hírek szombaton
Főtér

Az állam a felelős nagy részben az üzemanyag-drágulásokért Romániában – hírek szombaton

További híreink: Nicușor Dannak körülbelül százszor több információja van az ügyészségi rendszerről, mint nekünk, egy balek zsarolót pedig a bukaresti reptéren tartóztattak le a hatóságok.

Sokan már lefeküdni készültek vasárnap este, amikor rengett a föld
Székelyhon

Sokan már lefeküdni készültek vasárnap este, amikor rengett a föld

A Richter-skála szerinti 3,3-as erősségű földrengés volt vasárnap este tíz óra előtt hét perccel.

Új elnöke lett a Brassó megyei RMDSZ-nek, a botrányba keveredett Toró Tamás is jelöltette magát
Krónika

Új elnöke lett a Brassó megyei RMDSZ-nek, a botrányba keveredett Toró Tamás is jelöltette magát

Varga Nándor eddigi ügyvezető elnök személyében új elnöke lett az RMDSZ Brassó megyei szervezetének. A tisztségre a tavaly botrányba keveredett Toró Tamás, a Brassó Megyei Magyar Napok főszervezője is pályázott.

Százezer eurót fizetnek egy lakatlan házért, hogy megkönnyítsék a közlekedést
Székelyhon

Százezer eurót fizetnek egy lakatlan házért, hogy megkönnyítsék a közlekedést

Százezer eurós kártérítést kapnak annak a marosvásárhelyi háznak a tulajdonosai, amit kisajátítottak és hamarosan lebontanak. A kövesdombi lakótelepen levő ingatlan akadályozza két utca összekötését, ezért kénytelenek eltüntetni a föld színéről.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ott volt a házmester, a postás, a villanyszerelő – ezért járunk rockkoncertre

Fall Sándor

A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.

Hogyan védi meg magát a bizánci típusú bürokrácia Bolojan reformjai ellen?

Varga László Edgár

És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?

// HIRDETÉS
Nagyítás

A garázsok elbontásával lezárul egy korszak a város történetében (FOTÓKKAL)

Sánta Miriám

Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.

Így vált a reálpolitikus Mihály vajda a modern román nemzet legfőbb szimbólumává

Sólyom István

A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.

// HIRDETÉS