Lehet-e elérhetetlen ideálra alapozni egy politikát anélkül, hogy vegytiszta fikcióban vagy hazugságban tetszelegne az ember?
A menekültválság érezteti politikai hatásait. A Focus folyóirat által megrendelt egyik felmérés azt mutatja, hogy a németek 39,9 százaléka szerint Angela Merkelnek le kell mondania a bevándorlással kapcsolatos politikája miatt, 45,2 százaléka szerint erre nincs szükség, 14,9 százaléknak pedig nincs véleménye. A kancellár bírálói közül a legtöbben, 64,6% az AfD (Alternatíva Németországnak), 45,4% a (baloldali) Die Linke, 44% a (liberális) FDP, 41,3% a (szociáldemokrata) SPD és 30,2% a zöldek szimpatizánsai. Ezzel szemben a CDU/CSU szavazóinak csak 26,6 százaléka támogatja a kancellár lemondását. Következésképpen az Angela Merkelt támogatók 45,2 százaléka áll az ellenzők 40 százalékával szemben.
A szövetségi kormány vezetője a parlamentben sokkal jelentősebb támogatással rendelkezik, mely pillanatnyilag megóvja az izgalmaktól, de a közvélekedés egyre kedvezőtlenebb számára. Ahogy múlik az idő, és
a bírálók hangja is egyre erősebb. A nagy példányszámú Bild napilap, például, pénteken közzétett egy 2015. októberi dokumentumot, mely szerint a kölni rendőrséget arra utasították, hogy hunyjon szemet a menekültek olyan kisebb bűncselekményei felett, mint például a bolti lopások. Következésképpen úgy tűnik, hogy a kölni rendőrség szilveszter éjszakai viselkedése nem véletlen gondatlanság, hanem bizonyos magas szintről érkező politikai direktívák következménye volt.
De ez nem csak német gond. Akár elfogadják a menekültkvótákat, akár nem (ezt a témát egyelőre félretették), a többi európai országnak is meg kell birkóznia egy dilemmával. Ha elfogadják, hogy bármilyen törvényes viselkedésnek az emberi jogok jelentik a kötelező standardját, akkor tágra kellene nyitniuk határaikat és mindent el kellene követniük, hogy tisztességes életkörülményeket biztosítsanak az újonnan érkezőknek. Más szóval, ugyanazt kellene tenniük, mint Angela Merkelnek, nem csak az olyan határzárakat utasítva el, amilyeneket Magyarország vezetett be, de az Ausztria vagy Svédország által tervezett éves korlátok alkalmazását is. Németországban egy utilitárius álérvet szoktak felhozni, nevezetesen a munkaerőválságot és a demográfiai hanyatlást, de ha ez így lenne, akkor a szövetségi kormánynak egyértelmű mennyiségi korlátokat kellene bevezetnie a bevándorlókra nézve. Románia mentesült az ilyenfajta eseményekkel járó feszültségek alól, de EU-tag és Schengen-övezetbe igyekvő államként hasznos lenne, ha a többiekkel egyszerre magának is feltenné ugyanezeket a kérdéseket. Mert sohasem lehet tudni.
melyek alatt az állami törvényekkel és politikákkal szemben elsőbbséget élvező normákat értenek, korlátlan nyitottságot követelnének meg Európától, hiszen a legtöbb esetben lehetetlen vagy csak önkényes módon lehet különbséget tenni a menekültek és a gazdasági bevándorlók között. Ha igaz Thomas Jefferson állítása, mely szerint az „Élet, a Szabadság és Boldogság Keresése” az ember elidegeníthetetlen jogai, akkor lehetetlen különbséget tenni a szíriaiak és az irakiak, líbiaiak, egyiptomiak vagy szomáliaiak között, és ha mégis, akkor ez politikai kompromisszumról árulkodik. Így tehát már nem igényel bizonyítást, hogy lehetetlen a hangoztatott standardok betartása. Először is különbséget tettek „biztonságos” és „nem biztonságos” országok között, aminek gyakran csak bizonytalan kapcsolata van a bevándorlók személyes helyzetével, másodsorban a korlátlan nyitottság már most is fenntarthatatlannak tűnik, még a leggazdagabb országok esetében is.
Következésképpen nem ártana, ha Európa egy kicsit visszafordulna az úton és újra felfedezné az általa hangoztatott liberalizmus összes intellektuális forrását. Jeremy Bentham, például, a liberális politikai gondolkodás egyik jelentős áramlatának képviselője egyben nagy ellenzője volt a természetes jogoknak és implicit módon az emberi jogoknak nevezett normarendszernek. Bentham véleménye szerint az emberek természetes jogai nem egyebek egy „gólyalábra kapaszkodott abszurditásnál”, egy üres és öntelt retorikánál. Miért? Érvelése időszerűbb, mint bármikor: mert
minden embernek az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogot, legfeljebb csak ideálként fogalmazhatja meg ezeket. De lehet-e elérhetetlen ideálra alapozni egy politikát anélkül, hogy vegytiszta fikcióban vagy hazugságban tetszelegne az ember? A Nyugat elítéli az iráni, szaúd-arábiai vagy kínai bűnös túlkapásokat, de könnyen érthető okokból végül mindig szemet huny felettük. És közben némileg elhamarkodott gondolkodók elterelik figyelmünket e kudarcról, bejelentve, hogy a nyugati liberalizmus győzelme már-már beteljesedett és a történelem véget is ért.
Jeremy Bentham ezzel szemben egyebet javasolt, nevezetesen egy olyan jogot, mely kizárólag a törvényből (vagy pozitív jogból) vezethető le és melyet tényleg be lehet tartani. Elképzelése szerint nem létezne semmilyen olyan jog, mely előnyt élvezhetne a törvénnyel szemben vagy túlléphetné annak kereteit. A mai értelmezés szerint Bentham humanista és haladópárti volt és nem lehet azzal meggyanúsítani, hogy az önzés mellett szállt volna síkra, ellenben azt állította, hogy a meghirdetett standardoknak realistáknak kell lenniük és pontosan be kellene azokat tartani. Másrészt az ő gondolkodásmódja nagyobb garanciát nyújthat a törvény uralmára, melyet a „human rights” pátosza képes relativizálni. Az elkövetők iránti együttérzésből figyelmen kívül hagyni a kisebb-nagyobb bűncselekményeket, ahogy az történt,
Következésképpen, még ha Bentham utilitarizmusa sem alkalmazható teljes mértékben, két lábbal a földön álló gondolkodásmódja gyógyszer lehetne a mai Európa számára. A menekültválság egyre világosabbá teszi számunkra, hogy az emberi jogokról szóló önhitt retorika nemcsak, hogy nem képes az újonnan érkezetteknek tényleges és igazán diszkriminációmentes garanciákat biztosítani, de még a többiek jogait is korlátozhatja.
Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: forbes.com
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.
… a nagy manelisták sorra írják-dalolják ódáikat az államelnök-jelöltekhez… és megszűnik az Országos Drogellenes Ügynökség.
A szavazatok több mint 90 százalékos feldolgozottsága alapján valamennyi közvélemény-kutatásra rácáfolva a függetlenként indult Călin Georgescu szerepel az első helyen 22 százalékkal a romániai államfőválasztás első fordulójában.
Jött egy senki, látszólag a semmiből… és győzött! Az egész elemzésbiznisz, a nyilvános tereket teleszóró nagyokosok, a statisztikák, a pártok, tanácsadók pedig mehetnek a kukába.
Egy 13 éves fiú és egy lány sérült meg hétfőn délben, amikor a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu Általános Iskola egyik osztálytermének plafonja rájuk zuhant.
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke hat, erdélyi illetve partiumi megyében is az első helyen végzett az elnökválasztáson – derül ki a megyékre lebontott hivatalos eredményekből.
Viccesnek indult, de komolyra fordult két fiatal számára a szombat este, miután a helyi rendőrök tetten érték, amikor a marosvásárhelyi főtéren felállított karácsonyfára vizeltek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
„Amikor a 2040-es években a társadalom buborékosodása és a különböző világnézetű csoportok ellenségeskedése olyan mértékű lett, hogy bármikor kitörhetett egy általános polgárháború, alig pár hét alatt felállították a Szabályozást.”
Elhunyt Szörényi Szabolcs, az Illés együttes és Fonográf zenekar basszusgitárosa (többek között). Ez a hír. Van, aki könnyedén tovább lapoz. Mások számára kicsit megállt az idő.
A második bécsi döntést követően nem volt egyszerű románnak lenni Észak-Erdélyben, ahogy a dél-erdélyi magyar kisebbségi kilátások sem kecsegtettek sok jóval. Sárándi Tamás történészt kérdeztük.
A személyes kapcsolathálón alapuló működési logika visszatartó erővel bírt a rendszerellenes ténykedésekre, így ha áttételesen is, de kitolta a diktatórikus rendszer élettartamát – mondja Kiss Ágnes, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója.