Klaus királyt lemondásra kényszerítik

Eleinte úgy tűnt, a múlt hét ugyanúgy fog lecsorogni, mint a korábbiak, vagyis a delírium és a giccs keveréke lesz: Tăriceanu egy parlamenti „igazság és megbékélés” bizottság létrehozását javasolta, Vlădescu volt miniszter aranytömbökkel rótta le az óvadékát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) úgy határozott, hogy a június 9-i tüntetés már nem „Dăncilă-párti”, hanem „igazságszolgáltatás-ellenes” lesz, Ponta és Dragnea képviselőket rakosgatott ide-oda, hogy megerősítsék parlamenti táboraikat, amitől a szociáldemokrata klánon belüli vita eldöntését remélik, a művelődési miniszter egy nem létező színházra adott pénzt, Băsescu arról beszélt, hogy az ellenzéknek Crin Antonescu körül kellene összefognia, Mazăre Madagaszkárból küldött fényképeket a hazának, Udrea bejelentette, hogy a Netflix akar sorozatot csinálni a Costa Rica-i életéről és így tovább.

Szerdán robbant a bomba:

az Alkotmánybíróság (CCR) úgy döntött, hogy az elnöknek le kellett volna váltania Kövesit, amikor Toader miniszter ezt kérte tőle.

Jöttek a reakciók. Másik-kérdést-Iordache a kamerák előtt ünnepelt: „Codruţa, go home!”, mondta. Tăriceanu a rezsim parlamenti rendszerré változtatásának tapsolt. A többség szócsövei azzal fenyegetőztek, hogy felfüggesztik az elnököt, ha nem teszi azt, amit Dorneanu (az Alkotmánybíróság elnöke – a szerk.) és társai diktáltak neki, az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) főnökének pedig azt üzenték, hogy jobb lenne, ha lemondana.

Iohannis hívei is rendkívül változatos dolgokat kértek tőle: egyesek – kezdjen el sztrájkolni, mások – halassza el a leváltás döntését, többek között azt is megvárva, hogy a Parlamentnek 300 tagja legyen, az elemzők az Alkotmánybíróság elleni vizsgálatot követeltek, míg néhány újságíró azt mondta,

ez a megfelelő pillanat, hogy Iohannis megszervezze a tavaly megígért népszavazást és így tovább.

Mintha azt kívánta volna megmutatni, hogy elhagyta a képzelőereje, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) vezetője azt állította, hogy a CCR döntése „államcsíny”, miután a minap még őt vádolták ilyesmivel, mert bűnvádi feljelentést tett Viorica Dăncilă ellen.

Néhány ezer ember utcára vonulva támogatta a DNA vezetőjét. Érdekes, hogy több mint 500 ügyész is reagált. Ők aláírtak egy „elvi nyilatkozatot”, melyben azt kérték, hogy tartsák tiszteletben az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségét.

A cotroceni-i bérlő volt az egyetlen, aki hallgatott. Ez nem újdonság a részéről. A hallgatás azzal kapcsolatos, amit az elnök monarchikus kisiklásának lehetne nevezni. Klaus Iohannis azért szűkszavú, mert

úgy hiszi, hogy neki nem kormányoznia kellene, hanem uralkodnia, mint egy királynak.

Ezért értelmezte önelszigetelődésként a társbérletet.

Egyedüli csatái az állam úgynevezett királyi attribútumainak, a külpolitikával és az igazságszolgáltatással kapcsolatos hatásköröknek a védelmére vonatkoztak. A többség éppen ezekben vitatta az illetékességét, óriási botrányt robbantva ki a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése témájában, illetve panaszt téve a CCR-nél Codruţa Kövesi leváltásáról.

Ezzel az eljárással mind a Külügyminisztérium (MAE) és Dragnea, mind az alkotmánybírák tovább mentek, mint amire Iohannis számított, aki államfőként ugyanolyan távollévő akart volna lenni, akár egy uralkodó, de most arra ébred, hogy minden hatalmától megfosztják.

Klaus király lemondásra kényszerül. Ez jó alkalom lehetne Klaus elnök számára, hogy komolyan vegye a mandátumát.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.