Johannis a megváltó, hiszik sokan. Pedig nem az.
Egy ideje johannománia kerítette hatalmába a sajtót és a közösségi hálózatokat. Természetesen nem az a gond, hogy a választók különféle módokon kifejezik elégedettségüket a Facebookon. És az új elnökről elnevezett új süteményekkel és új pizzafajtákkal sincs baj. Itt nem a marketingről van szó.
Ha van valami gond – márpedig van –, akkor az
kapcsolatos. És nagyon érdekes tapasztalat látni, miként egyesülnek a johannománia zászlója alatt azok, akik a „dajcsot” gyermekkereskedőnek írták le, azokkal, akik azzal vádolták, hogy „Grivcós kormányfő”.
Nemcsak arról van szó, hogy most a hullám tarajára kapaszkodva akarnak képzelt győztesekként szelfiket készíteni. Ráadásul olyan nehéz feladatokat szabnak ki az elnökre, és olyan magas standardokat írnak elő számára, hogy ezzel nemcsak a – különben korlátozott – elnöki hatásköröket lépik túl. De bármely vezető emberi képességeit is túlléphetik, még akkor is, ha német származású.
Az új elnök, még mielőtt elkezdené a mandátumát, olyan piedesztálon találja magát, akaratán kívül, mely
És könnyen el tudjuk képzelni, hogy amennyiben a tákolmány összeomlik, éppen a mai dalnokok húzzák majd el elsőkként a csíkot. Ők, akik túl nagy elvárásokat ültettek el a köztudatban, ahhoz képest, amit Románia elnöke tényleg megtehet.
Nem, Románia elnöke nem emelhet béreket és nyugdíjakat, nem csökkenthet adókat és járulékokat. Még az egykulcsos adó megőrzését sem szavatolhatja. Nem dönthet arról, ki ellen indítsanak vizsgálatot, vagy kit zárjanak be. És a korrupcióval szerzett vagyonokat sem kobozhatja el. Nem tisztességes olyan elvárásokat táplálni az emberekben, melyeket – a jelenlegi alkotmány szerint – egyetlen elnök sem képes teljesíteni.
Mindezek – és a már Klaus Johannisszal szembeni további elvárások – egyszerűen az állam más intézményeire tartoznak, az elnök hatalmának pedig korlátai vannak. Egy törvény kihirdetését egyetlen egyszer utasíthatja el, ha pedig a Parlament ugyanabban a formában újra megszavazza, akkor kötelessége kihirdetni, még ha nem is tetszik neki.
Az elnök nem avatkozhat be az igazságszolgáltatás dolgaiba. Kijelölhet egy személyt, aki megpróbálkozhat egy parlamenti többség létrehozásával és egy kormány megalakításával, de csak akkor, amikor betöltetlen a miniszterelnöki tisztség. Különben együtt kell dolgoznia a hivatalban lévő kormánnyal. A kormány a Parlamentben bukik meg, vagy választásokon váltják le.
Sokan azt kérdezik, „mit fog tenni Johannis”, de előbb talán arról kellene beszélnünk, hogy
Például ne fordítson egymás ellen intézményeket, társadalmi kategóriákat, ne vegye át a nyomozószervek helyét, ne tervezgesse elnöki párt létrehozását.
De a külpolitikában vagy az európai ügyekben meglévő valódi hatáskörein túlmenően – melyekről érdemes lenne külön vitát tartani – az elnök legalább egy rendkívül fontos dolgot megtehet, mind az alkotmányos hatásköreit, mind (vagy főleg) azt a legitimitást felhasználva, melynek örvend.
Az elnök döntő módon hozzájárulhat
segíthet a társadalmunkon belüli falak ledöntésében, mely elválasztja az „egyeseket” a „többiektől”, a „mieinket” az „övéiktől”. A „kövéreket” a „soványaktól”. A „közszférásokat” a „magánszférásoktól”. Az „alkalmazottakat” a „nyugdíjasoktól”. A „városiakat” a „falusiaktól”. Az „erdélyieket” a „regátiaktól”. És így tovább.
Végső soron, Románia egyaránt országa a Johannisra szavazó hatmilliónak és a Pontára voksoló ötmilliónak. Ez közhelynek tűnik. De nem az, tekintettel arra, hogy a választás mintha egy törzs egy másik felett aratott győzelmét szentesítette volna. A legyőzött törzs pedig nem tehet egyebet, meg kell magát adnia és nyekkenés nélkül tűrnie kell, mert a jók győztek, a rosszak pedig legyőzettek.
Az „egyesítő elnök” az urnáknál kudarcot vallott, és nem azért, mert a szlogen nem volt helyes, hanem mert a legtöbb választó nem bízott abban, hogy az illető jelölt teljesíti majd az ígéretét. Most a megválasztottra hárul ennek megvalósítása.
Nehéz feladat, de éppen az elnököt dicsőítő kampány tette még nehezebbé. Mely kampány mögött könnyen észrevehetjük a nap hősének kisajátítási kísérletét egyik vagy másik törzs javára. Ami, valójában, csapda.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Csaknem duplájára emelik a DN jelzésű országutak, illetve a gyorsforgalmi utak használatára jogosító útdíjat, és másélfélszeresére emelkedik a Duna belföldi szakaszán épült hidak használati díja.
További híreink: a PSD nagyon nem ért egyet az állami szektort is érintő nadrágszíj-intézkedésekkel, és hiába adott ki pompás oktatóvideót a témában a rendőrség, mégis menyasszonyra lőtt egy férfi.
Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.
A 165,7 millió lej értékű aradi beruházás határidőre elkészült, de a hídavató elmaradt, mivel a szerkezeten szemmel látható deformációk jelentek meg még az ünnepélyes megnyitó előtt, így az önkormányzat nem vette át.
Nem bika öklelte fel, ahogy a hatóságok feltételezik, hanem medve ölte meg a pásztort múlt csütörtökön Csíkszereda közelében – állítják a Csíksomlyó Közbirtokosság vezetői. Közben a medvét kilőtték, mert megölt egy fiatal tehenet.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.