// 2026. november 7., szombat // Rezso

Hogyan vált a román nép a bunkóság, gyűlölet és pofátlanság forrásává?

// HIRDETÉS

A nagy baj az, hogy a rosszindulatú tahóság nem korlátozódik a stadionok lelátóira. Pontosabban: úgy tűnik, az egész mioritikus haza egyetlen gigantikus stadionná vált.

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A Nemzeti Arénában szeptember 5-e estéjén lezajlott események csak megerősítik azt, hogy a román nép erkölcsi állapota egyre mélyebbre süllyed egy olyan szakadékba, melyet elődeink még csak elképzelni sem tudtak.

Bukarest, Románia. 2019. szeptember 5-e, 21:45 óra környékén. 55 000 román gyűlt össze a Nemzeti Arénában az összes társadalmi rétegből, hogy megnézzen a labdarúgó-mérkőzést. A Válogatott játszik. Az meccs előtt nem sokkal az aréna bemondója egy empátiamomentumra kéri fel a nézőket: tartsanak egy perc néma szünetet a vendégcsapat (Spanyolország) edzőjének néhány éves gyermekének emlékére. A kislány néhány napja halt bele egy iszonyatos betegségbe.

A pálya közepén álló, fekete karszalagot viselő labdarúgók és bírók pár tucat másodpercre ünnepélyesen és némán mozdulatlanná dermednek. Egyesek szemében a férfiasan visszafojtott könny harmata csillan.

A lelátókon viszont nem létezik az empátia univerzuma.

Valójában az emberi mivolttal párhuzamos univerzum groteszk megnyilvánulásának vagyunk a tanúi. Széles tarkójú, fasiszta hangulatú fekete pólóba öltözött huligánok üvöltenek torkuk szakadtából és püfölik a dobokat.

Ők nem azért kerültek oda, a stadionba, hogy emberek legyenek. Azért gyűltek össze (jelen esetben a gyülevész a megfelelő kifejezés), hogy kimutassák a foguk fehérét. Azért, hogy kiüvöltsék magukból a gyűlöletüket, a bunkóságukat és a pofátlanságukat. Holmi erkölcsi értékeket keresni a lelkükben olyan vállalkozás, mintha a sivatagban keresnénk vizet. Semmit sem fogunk találni, hiszen erkölcsükre („divatos” szót használva) ugyanolyan nehéz rábukkanni, mint a „párhuzamos államra”. Ők egyfajta igazságosztóknak tartják magukat, de a természetes állapotukból teljesen kifordított értékek egy olyan rendszerszintű reprezentálás nevében cselekednek, melyet

mi, banális és normális emberek, úgy tűnik, nem érthetünk meg.

Ám a pofátlanságuknak a percnyi néma főhajtás alatti demonstrálása nem csillapította embertelen indulataikat. A bestiák igazi bombázással folytatják a műsorukat. Mint a keleti hadszíntereken. Fáklyákat gyújtanak, petárdákat dobálnak a pályára, dühtől eltorzult arccal kiáltják világgá frusztrációjukat. És, talán, nemcsak dühtől. Nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy mégis miként juthattak be azzal az arzenállal a stadionba, hiszen a hatóságok bejelentették, hogy rendkívüli biztonsági lépéseket tesznek majd a mérkőzésen. Voltak? Nem mondanám!

A műsorra a gyermekeikkel, feleségeikkel, férjeikkel, szerelmeikkel érkezett normális emberek összehúzzák magukat a székeikben. Látható rajtuk az undor. És az is látható, hogy ők, a normálisak már kisebbségben vannak. Olyan, mint egy jelenet az emberi állapot zülléséről szóló valamelyik sci-fiből.

Az ország, mint egy nagy stadion

Ha a fentebb leírt légkör csak a labdarúgó-stadionokban létezne, akkor talán nem valami riasztóról lenne szó, hanem egy ideiglenesen elszabadult szűk társadalmi réteg megnyilvánulásairól. Huligánok mindig voltak. De soha ilyen sokan és ennyire kiszabadulva a rendfenntartó erők ellenőrzése alól. És, sajnos, ennél többről van szó, hiszen erkölcsi szempontból mára az egész országból egy nagy stadion lett. Sokkal több a pfujolás, mint a taps. Többet gyűlölnek, mint szeretnek. Többet köpködnek, mint mosolyognak. Romániában mára egyfajta erénynek számít a bunkóság és a pofátlanság. Mint ahogy a lopás is.

A román nép cinkosan vigyorog azokon a túlkapásokon, melyek az alapvető erkölcsi értékek (legyen szó, mondjuk, nagyjából a mózesi kőtáblákon szereplőkről) alapján mérlegelve valaha elfogadhatatlanok voltak. A tolvajhoz szimpátiával viszonyulnak, mert „talpraesett”. A hazugot gyöngéden magukhoz ölelik, mert a „javunkat akarja”. A csirkefogót csodálják, mert „kemény alak”. A bunkót megtűrik, mert „határozott véleménye” van. Tényleg? Ide kellett vezetnie bennünket a társadalmi fejlődésnek?

A románok egyre jobban elzüllenek.

Attól tartok, a nép egyre inkább egy hordó alján rothadó élesztőhöz hasonlít, amiből a jó bort már rég lecsapolták, hogy elfogyasszák az ezt az országot az utóbbi 30 évben ripityára verő vezetők erkölcstelen mulatságain. Vagy talán 80 évben, hiszen a kommunizmus sem épített erkölcsöt, csak ezt a látszatot keltette a proletárököl ereje alapján.

Egy ököllel és cellával „nevelt” ember mindig is csak egy dühe elfojtására kiképzett huligán marad és abban a pillanatban, hogy megszabadul a lánctól és magába szívja a szabadságot, nem tesz egyebet, mint felszínre hozza az undorító bestiát és mindenkit széttép maga körül. Hölgyeim és uraim, nagyjából itt tartunk most, a kegyelmi 2019-es évben…

U. i.: A Románia–Spanyolország mérkőzésen megjelent huligánokat egész életükre ki kellene tiltani a sporteseményekről. Ami pedig a pofátlanságot és a bunkóságot illet, erre sajnos nincsenek törvények, a jóérzésnek nevezett „gyógyír” pedig nagyon sok román számára elavulttá és feleslegessé vált.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Az AUR disznófejes alapítója közvélemény-kutatási eredményeket vagdos Simionék fejéhez
Főtér

Az AUR disznófejes alapítója közvélemény-kutatási eredményeket vagdos Simionék fejéhez

Továbbá: Szebenben turisztikai autonómiát követelnek Erdélynek. És több mint ezer ember tüntetett a fővárosban a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetéséért.

Lefaragott külhoni támogatások: az RMDSZ nem tart katasztrófától, az EMSZ elszámoltatna
Krónika

Lefaragott külhoni támogatások: az RMDSZ nem tart katasztrófától, az EMSZ elszámoltatna

Csökkenhetnek 2027-ben a határon túli magyar közösségeknek szánt magyarországi támogatások. Az RMDSZ szerint a szórványoktatást nem fenyegeti drasztikus forráselvonás, az EMSZ viszont azt kéri számon, mire fordítja az RMDSZ a román állami támogatást.

A politikus kokalártól a doamna minisztráig, avagy a hazai politika giccses bája
Főtér

A politikus kokalártól a doamna minisztráig, avagy a hazai politika giccses bája

A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért
Székelyhon

Bíró Barna Botond: mindkét fél hibás a Madarasi-Hargitán kialakult helyzetért

Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnök szerint mindkét fél hibázott azzal, hogy engedte veszélybe kerülni az idei síszezont a Madarasi-Hargitán, ahol a sípályákat üzemeltető Bagolykő Kft. és a kápolnásfalvi közbirtokosság között vita alakult ki.

Ügynökakták: neves erdélyi születésű művész ismerte el, hogy állambiztonsági ügynök volt
Krónika

Ügynökakták: neves erdélyi születésű művész ismerte el, hogy állambiztonsági ügynök volt

Neves erdélyi születésű művészről derült ki, hogy az állambiztonságnak jelentett: Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus a Válasz Online-nak elismerte, hogy 1957 és 1966 között „Pál” fedőnéven szerepelt az állambiztonság hálózatában.

A városközpont közelében járt a medve, nem kockáztattak tovább Székelyudvarhelyen
Székelyhon

A városközpont közelében járt a medve, nem kockáztattak tovább Székelyudvarhelyen

Székelyudvarhely központjától néhányszáz méterre kóborolt az a visszajáró medve, amelyet kedd este lőttek ki. Az alpolgármester szerint az állat tömbházak között is megfordult, és emberekkel találkozott.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója

Varga László Edgár

A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.

A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai

Sánta Miriám

Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS