A nagy baj az, hogy a rosszindulatú tahóság nem korlátozódik a stadionok lelátóira. Pontosabban: úgy tűnik, az egész mioritikus haza egyetlen gigantikus stadionná vált.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A Nemzeti Arénában szeptember 5-e estéjén lezajlott események csak megerősítik azt, hogy a román nép erkölcsi állapota egyre mélyebbre süllyed egy olyan szakadékba, melyet elődeink még csak elképzelni sem tudtak.
Bukarest, Románia. 2019. szeptember 5-e, 21:45 óra környékén. 55 000 román gyűlt össze a Nemzeti Arénában az összes társadalmi rétegből, hogy megnézzen a labdarúgó-mérkőzést. A Válogatott játszik. Az meccs előtt nem sokkal az aréna bemondója egy empátiamomentumra kéri fel a nézőket: tartsanak egy perc néma szünetet a vendégcsapat (Spanyolország) edzőjének néhány éves gyermekének emlékére. A kislány néhány napja halt bele egy iszonyatos betegségbe.
A pálya közepén álló, fekete karszalagot viselő labdarúgók és bírók pár tucat másodpercre ünnepélyesen és némán mozdulatlanná dermednek. Egyesek szemében a férfiasan visszafojtott könny harmata csillan.
Valójában az emberi mivolttal párhuzamos univerzum groteszk megnyilvánulásának vagyunk a tanúi. Széles tarkójú, fasiszta hangulatú fekete pólóba öltözött huligánok üvöltenek torkuk szakadtából és püfölik a dobokat.
Ők nem azért kerültek oda, a stadionba, hogy emberek legyenek. Azért gyűltek össze (jelen esetben a gyülevész a megfelelő kifejezés), hogy kimutassák a foguk fehérét. Azért, hogy kiüvöltsék magukból a gyűlöletüket, a bunkóságukat és a pofátlanságukat. Holmi erkölcsi értékeket keresni a lelkükben olyan vállalkozás, mintha a sivatagban keresnénk vizet. Semmit sem fogunk találni, hiszen erkölcsükre („divatos” szót használva) ugyanolyan nehéz rábukkanni, mint a „párhuzamos államra”. Ők egyfajta igazságosztóknak tartják magukat, de a természetes állapotukból teljesen kifordított értékek egy olyan rendszerszintű reprezentálás nevében cselekednek, melyet
Ám a pofátlanságuknak a percnyi néma főhajtás alatti demonstrálása nem csillapította embertelen indulataikat. A bestiák igazi bombázással folytatják a műsorukat. Mint a keleti hadszíntereken. Fáklyákat gyújtanak, petárdákat dobálnak a pályára, dühtől eltorzult arccal kiáltják világgá frusztrációjukat. És, talán, nemcsak dühtől. Nem kerülhetjük meg a kérdést, hogy mégis miként juthattak be azzal az arzenállal a stadionba, hiszen a hatóságok bejelentették, hogy rendkívüli biztonsági lépéseket tesznek majd a mérkőzésen. Voltak? Nem mondanám!
A műsorra a gyermekeikkel, feleségeikkel, férjeikkel, szerelmeikkel érkezett normális emberek összehúzzák magukat a székeikben. Látható rajtuk az undor. És az is látható, hogy ők, a normálisak már kisebbségben vannak. Olyan, mint egy jelenet az emberi állapot zülléséről szóló valamelyik sci-fiből.
Ha a fentebb leírt légkör csak a labdarúgó-stadionokban létezne, akkor talán nem valami riasztóról lenne szó, hanem egy ideiglenesen elszabadult szűk társadalmi réteg megnyilvánulásairól. Huligánok mindig voltak. De soha ilyen sokan és ennyire kiszabadulva a rendfenntartó erők ellenőrzése alól. És, sajnos, ennél többről van szó, hiszen erkölcsi szempontból mára az egész országból egy nagy stadion lett. Sokkal több a pfujolás, mint a taps. Többet gyűlölnek, mint szeretnek. Többet köpködnek, mint mosolyognak. Romániában mára egyfajta erénynek számít a bunkóság és a pofátlanság. Mint ahogy a lopás is.
A román nép cinkosan vigyorog azokon a túlkapásokon, melyek az alapvető erkölcsi értékek (legyen szó, mondjuk, nagyjából a mózesi kőtáblákon szereplőkről) alapján mérlegelve valaha elfogadhatatlanok voltak. A tolvajhoz szimpátiával viszonyulnak, mert „talpraesett”. A hazugot gyöngéden magukhoz ölelik, mert a „javunkat akarja”. A csirkefogót csodálják, mert „kemény alak”. A bunkót megtűrik, mert „határozott véleménye” van. Tényleg? Ide kellett vezetnie bennünket a társadalmi fejlődésnek?
Attól tartok, a nép egyre inkább egy hordó alján rothadó élesztőhöz hasonlít, amiből a jó bort már rég lecsapolták, hogy elfogyasszák az ezt az országot az utóbbi 30 évben ripityára verő vezetők erkölcstelen mulatságain. Vagy talán 80 évben, hiszen a kommunizmus sem épített erkölcsöt, csak ezt a látszatot keltette a proletárököl ereje alapján.
Egy ököllel és cellával „nevelt” ember mindig is csak egy dühe elfojtására kiképzett huligán marad és abban a pillanatban, hogy megszabadul a lánctól és magába szívja a szabadságot, nem tesz egyebet, mint felszínre hozza az undorító bestiát és mindenkit széttép maga körül. Hölgyeim és uraim, nagyjából itt tartunk most, a kegyelmi 2019-es évben…
U. i.: A Románia–Spanyolország mérkőzésen megjelent huligánokat egész életükre ki kellene tiltani a sporteseményekről. Ami pedig a pofátlanságot és a bunkóságot illet, erre sajnos nincsenek törvények, a jóérzésnek nevezett „gyógyír” pedig nagyon sok román számára elavulttá és feleslegessé vált.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.