Hasonló a hasonlóra szavaz

A világ egyre több országában válik meghatározóvá az identitási, etnikai, rassz vagy vallási kisebbség szerinti szavazás. A kisebbségi választóknak a romániai elnökválasztáson is meghatározó szerepük lehet. E választási stratégia működését egy konkrét példa alapján fogom bemutatni:

nézzük Obama felemelkedését

az AEÁ elnöki tisztségéig.

Az AEÁ-n belüli identitási kérdéskör az országban zajló politikai versengés szintjén is megjelenik. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni bizonyos amerikai politikai erők radikalizálódását, egyes szélsőjobboldali politikusok népszerűségét, általában véve a faji kérdés átpolitizáltságát. Például a volt Ku-Klux-Klan-tag, David Duke ultranacionalista és antiszemita politikus többször is jelentős választási eredményeket ért el államában, Louisianában; amikor 1991-ben elindult a louisianai kormányzói tisztségért, megkapta a fehérek 55 százalékának szavazatát, ami figyelemre méltó siker egy olyan Amerikában, ahol szisztematikusan cenzúrázzák és elfojtják a rasszista gondolatokat és felvetéseket.

David Duke a Republikánus Párt jelöltje volt, ami közvetve megerősíti, hogy a Republikánus Párt – a Demokrata Párttal szemben – kezd azzá a politikai erővé válni, mely a jövőben egyre inkább

a fehérek politikai véleményét

fogja kifejezni. A 2008-as elnökválasztási kampány egyértelműen bizonyította a két nagy párt faji érdekek mentén történő differenciálódását, valamint bizonyos furcsa tendenciák meglétét az amerikaiak demográfiai rétegződésében és választási preferenciáiban.

A színes bőrű demokrata jelölt, Barack Obama és a republikánus John McCain közötti elnökválasztási verseny alatt készített felmérések azt mutatták, amit feltételezni lehetett: Obama afro-amerikai származása rendkívül fontos tényezővé vált a választási harcban. A New York Times/CBS News által 2008 júliusában készített felmérés szerint a fehérek és az afro-amerikaiak eltérő módon ítélték meg Barack Obama szenátort. A jelölt 80 százalékos támogatottságnak örvendett a fekete lakosságon belül, és alig 30 százalékossal a fehérek körében. Hasonlóképpen felesége, Michelle Obama 58 százalékos népszerűségnek örvendett a feketék, és alig 24 százalékosnak a fehérek körében. Ami a spanyolajkúak részéről mért támogatást illeti, 62 százalékuk Obamára kívánt szavazni és csak 23 százalék McCainre[1].

A hispánok azt a jelöltet támogatták erőteljesebben, aki – hozzájuk hasonlóan –

„nem-fehér”.

2008 októberében az afro-amerikaiaknak már 91 százaléka volt kész Obamara szavazni[2]; ami gyakorlatilag kizárólagos faji szavazást jelent. A döntésnek nagyrészt faji okai voltak, és ezt talán a színes bőrű hollywoodi színész, Samuel L. Jackson fejezte ki a legegyenesebb módon:

„Azért szavaztam Obamára, mert fekete. Ugyanazért, amiért más népek más személyekre szavaznak – mert úgy néznek ki, mint ők… Egyszerűen ez az amerikai politika. Számomra nem számított az üzenet”[3]

Természetesen voltak olyan választási stratégiák is, melyeknek kimondottan az volt a céljuk, hogy egy érzelmi légkört alakítsanak ki az elnökválasztási kampányban, a tömegek érzelmeinek és ösztöneinek manipulálásával híressé vált szakértők bevonása által. Az AEÁ elnöki tisztségéért induló versenyzők harcában már az elejétől fogva használták a „faji szempontból a mienk” imázs megteremtésének taktikáját, de az „ellenségkép” megformálását is. John McCain csapata, például, a konzervatív irányultságú fehér választók protestszavazatainak mozgósításán dolgozott. Ehhez Obamát mind faji, mind ideológiai szempontból is

„idegen”-nek kellett bemutatni.

Az egyik taktika az volt, hogy Obama nevét és imázsát összemosták az Egyesült Államok közismert „ellenségeiével” – a muzulmán arabokéval. Ennek alátámasztására kiemelték, hogy a demokrata párt jelöltjének Barack Hussein Obama a teljes neve (ezzel az iraki diktátor, Szaddám Huszein nevére utalva). Ezen kívül Obama–Oszama típusú névtársításokat alkottak (ezzel az „1. sz. terroristá”-ra: Oszama Ben Ladenre utalva); főleg úgy, hogy maga Ben Laden is azt nyilatkozta korábban, hogy Obamát szeretné az AEÁ elnöki tisztségében látni. Azt is megemlítették, hogy Barack Obama mellett számos afro-amerikai szervezet fejt ki aktív népszerűsítő tevékenységet, többek között az Iszlám Nemzete is, melynek egyik vezetője, Louis Farrakhan fehérekkel szembeni radikálisan rasszista üzeneteiről ismert.

A politikai–faji hisztéria értelemszerűen aktivizálta az amerikai neorasszista szervezeteket, sőt, új szervezetek is megjelentek, mint amilyen az Amerikai Hazafiak Ligája (The League of American Patriots), melyek rasszista és diszkriminatív üzenetekkel kampányoltak Obama ellen[4]. Az Obama-csapat egyik tagja, Alekszander Pedrovszki orosz emigráns bevallása szerint, aki a washingtoni bevándorlókkal dolgozó önkéntesek csoportjának főnöke volt, a demokrata jelölt bőrszíne a – zömmel fehér – választók kb. 47 százaléka számára akadályt képez. Ők azok, akik elfogadhatatlannak tartották, hogy feketét szavazzanak meg az AEÁ elnökének[5]. Egy nappal a választás előtt, 2008. november 3-án a Ku-Klux-Klan vezetője, Thomas Robb lelkész azzal fenyegetőzött, hogy

faji háború fog kirobbanni

az Egyesült Államokban, ha Barack Obama győz. Az is megemlítendő, hogy az amerikai titkosszolgálatok október végén két Barack Obama elleni merényletkísérletet hiúsítottak meg[6].

Obama csapata más taktikát alkalmazott: centrista, általános érdeklődésre számot tartó üzeneteket hangoztattak, melyekkel megszerezhető a bizonytalan szavazók, különösen a fehér választók egy jelentős részének szimpátiája, akiknek csökkenteni kellett a faji előítéleteiket. Ugyanakkor a nem-fehér választók meghódítása terén a sikert szinte borítékolta a demokrata jelölt rasszképe. Ami az előítéleteket illeti, meglepő, hogy Obama csapatának sikerült a demokrata jelölt bőrszínét a politikai választási támadások elleni pajzsként is felhasználnia. A republikánus opponensek Obamával szembeni bírálatait nem ritkán faji áthallású bírálatokként értelmezték, ami visszafogottságra kényszerítette a republikánusokat, akik így nem tudtak pontokat szerezni Obama politikusi hiányosságai révén[7].

Obama szakértői más, sokkal kifinomultabb, szubliminális meggyőzési technikákat is alkalmaztak, hogy megszerezzék az amerikaiak szavazatait. Drew Westen amerikai pszichológus 2007-ben egy kimondottan izgalmas című könyvet jelentetett meg: A politikus agy: az érzelmek szerepe az ország sorsára vonatkozó döntésekben (The Political Brain: The Role of Emotion in Deciding the Fate of the Nation); a könyvben leírja, miként működik a választók agya neurobiológiai szempontból, és miként alakulnak ki a politikai preferenciáik. Westen példákkal és javaslatokkal is szolgál.

A kutató bebizonyítja, hogy az agy amigdala struktúrájának tevékenységéhez és az agysejti rendszerekhez kötődő érzelmeknek sorsdöntő szerepük van az elnökválasztási szavazási opció meghatározásában, példákkal mutatva be, hogy a republikánusok az évek folyamán miként tudták az érzelmekre ható szubliminális üzenetekkel, különösen

a félelemérzet felébresztésével

befolyásolni az amerikai közvéleményt, arra késztetve őket, hogy védelmet keressenek, és azokra szavazzanak, akik ezt a védelmet szavatolhatnák nekik. A könyv felkeltette a Demokrata Párt egyes befolyásos köreinek, és személyesen Joseph R. Biden figyelmét, aki megértette, hogy a 2008-as választáson alkalmazni lehetne Westen téziseit. Westent, egyáltalán nem véletlenül, meghívták politikai tanácsadónak a demokraták táborába, és kidolgozott számukra egy fontos választási kézikönyvet, melynek – a demokraták bevallása szerint – jelentős szerepe volt egy győztes üzenet kidolgozásában Barack Obama csapata számára[8].

Tehát a választási programokon, a versenyben lévő politikusok retorikáján és imázsstratégiáin túlmenően, a jelöltekkel kapcsolatos (érzelmi és irracionális) faji preferenciák a választás eredményét bizonyos mértékig döntően befolyásoló tényezőknek bizonyultak. És Barack Obama volt az, aki a faji törésvonalak miatt nyert, aki számára a nem-fehér választók mozgósítása rendkívül előnyös volt, és biztosította a győzelmét[9, 10]. A 2008. november 4-i választás eredménye megmutatta a szavazási opciók képét, melyben, mint látható, a faji szavazat meghatározó volt. A választást 52,92 százalékos eredménnyel megnyerő Barack Obama az afro-amerikaiak 95 és a hispánok 67 százalékának szavazatát szerezte meg, ami annak ellenére elég volt a győzelemhez, hogy a fehérek esetében csak 43 százalék szavazott rá. (Ami amúgy tisztességes arány, és Obama centrista pozícionálódási stratégiáinak sikerességét, de számos szavazó azon vágyát is mutatja, hogy „politikailag helyes”, az AEÁ-ban ápolt tolerancia elvének megfelelő döntést hozzon.)

Később, bár Obama elnök politikai népszerűsége egy adott pillanatban meredeken csökkent, az afro-amerikai lakosságon belül továbbra is rendkívül magas maradt a bizalmi index, 2011 folyamán 80 és 90 százalék között mozgott[11]. Tehát az a tény, hogy McCain az afro-amerikaiak szavazatának csak 5 százalékát szerezte meg, egyértelműen jelzi

a választási üzenet kis jelentőségét,

és az elnökjelölt rasszképének óriási fontosságát. Mint ahogy azt is, hogy az AEÁ-ban melyik rassz mutat nagyobb faji részrehajlást.

Obama második, 2012. november 7-én véget ért választási kampányát szintén nagy identitási jellegű tétek kísérték. Kormányzása alatt az AEÁ-ban nem csökkentek a faji előítéletek és rivalizálások, ellenkezőleg, tovább mélyültek[12]. A választás közeledtével faji jellegű provokációk is voltak, mint amilyen a Ku-Klux-Klan aktivistái által felgyújtott színes bőrű fiatal nő esete volt. Az eset a közösségi hálózatokon heves vitákat váltott ki, olyan szóbeszédek terjedtek, hogy a fiatal nő állítólag Barack Obama arcképét viselte a pólóján. Később a nyomozók azzal a hipotézissel álltak elő, hogy az áldozat megrendezte a támadást, hogy az elnökválasztás előtt nyugtalanságot váltson ki, amikor minden faji és érzelmi elemeket tartalmazó üzenet képes befolyásolni a szavazási döntéseket[13].

Nagyon sokatmondó volt a szavazatok eloszlása: az afro-amerikaiak csaknem 94 és a spanyolajkúak kb. 70 százaléka Obamára szavazott, de a fehéreknek csak 40 százaléka. A kort illetően a 18-29 év közötti fiatalok 60 százaléka Obamára szavazott, ami egybecseng azzal, hogy ebben a korcsoportban a nem-fehérek nagyobb arányban vannak jelen. Tehát annak ellenére, hogy Mitt Romney megkapta a fehérek kb. 60 százalékának szavazatát (akik még mindig többségben levő szavazók az AEÁ-ban), mégis elvesztette a választást, mert a nem-fehérek szavazatainak többségét Obama kapta meg; egyes kommentátorok szerint a spanyolajkúak szavazatai döntöttek. Ez a szavazateloszlás is azt mutatja, hogy már

nem indokolt egy „poszt-faji

(vagyis identitási törésvonalak nélküli) Ameriká”-ról beszélni[14].

Az ismételt győzelem után Obamarögtön fontosnak tartotta megjegyezni: „Nem vagyunk annyira megosztottak, ahogy a politikusok sugallják. Továbbra is többek vagyunk, mint kék és piros (a demokraták és a republikánusok színei) államok gyűjteménye”[15]. Obama valószínűleg előrelátta azokat a gondokat, melyekkel Amerika ezentúl fog szembesülni – a rasszok és államok közötti bizalmatlanság és elidegenedés. Alig néhány nappal azután, hogy Obama elnyerte a második mandátumát, több mint 100.000 amerikai polgár, 20 államból aláírt egy „Mi, a Nép” („Whe The People”) című petíciót, melyben államaiknak az AEÁ-ból történő békés kiválását kérik (ahogy azt az 1776-os függetlenségi nyilatkozat lehetővé teszi).

Először a louisianai lakosok írtak alá egy ilyen petíciót, aztán a texasiak, majd újabb 18 amerikai állam lakosai. A petíciók többsége azokból az államokból érkezett, melyek masszívan a republikánus Mitt Romney-re szavaztak[16]. A kormány reakciója a Fehér Ház hivatalosságainak félelmeiről árulkodott: 2013 januárjában az a döntés született, hogy a petíciókat csak akkor veszik figyelembe, ha négyszer több aláírást gyűjtenek össze a szokásosnál. A kormány a petíciónként eddig megkövetelt 25.000 aláírás helyett 100.000 aláírás összegyűjtését kéri 30 nap alatt[17]. A kormány ezeket a módosításokat bizonyos bürokratikus jellegű okokkal magyarázza, de gyanítható, hogy egyes államok faji kritériumok szerinti elszakadási követelései a Fehér Ház aggodalmának igazi oka.

Források:

1. Черный или белый президент? США расколоты по расовому признаку // NR2.Ru, «Новый Регион», 2.0, 16.07.08 / http://www.nr2.ru/inworld/187073.html

2. Ominous new Gallup findings for Democrats: Blacks still love Obama, others not so much // http://latimesblogs.latimes.com/washington/2010/10/obama-approval-gallup-blacks.html

3. Samuel L. Jackson I Voted for Obama BECAUSE HE'S BLACK // http://www.tmz.com/2012/02/11/barack-obama-samuel-l-jackson/?adid=hero2#.TzoaVFEYJkS

4. The League of American Patriots, Racist New Jersey-based Group // http://www.adl.org/main_Extremism/loap.htm / Posted: March 31, 2009

5. "Конечно, он не так красив, как Сара Пэйлин". Российский эмигрант рассказал "Времени новостей" о своей работе на Барака Обаму // http://www.vremya.ru/2008/204/4/216082.html

6. Ку-клукс-клан пригрозил Обаме войной // текст: Сергей Смирнов/Infox.ru / http://www.infox.ru/authority/foreign/2008/11/03/document2375.phtml

7. Вольский В. ПРАВИЛЬНЫЙ ЛИ ВЫБОР СДЕЛАЛИ АМЕРИКАНСКИЕ ИЗБИРАТЕЛИ? // Обыватель. №11. 2009 / http://obivatel.com/artical/331.html

8. A Psychologist Helps Repackage Democrats’ Message // By SHAILA DEWAN and ROBBIE BROWN, The New York Times. October 29, 2008 / http://www.nytimes.com/2008/10/30/us/politics/30message.html?ref=politics

9. Race Relations a Factor in 2008 Presidential Election. Obama-McCain contest brings issue of race to the political forefront // By Eric Greenand Staff Writer / http://www.america.gov/st/elections08-english/2008/June/200806301621521xeneerg0.7737543.html

10. Race Still Mattered in the 2008 Election // By Alexis Karteron / http://www.thedefendersonline.com/2008/12/23/race-still-mattered-in-the-2008-election/

11. Obama Weekly Average Approval Holds at Term-Low 40%. Blacks, Democrats, and liberals are only groups showing majority approval // by Lydia Saad. Gallup.com. August 30, 2011 / http://www.gallup.com/poll/149225/Obama-Weekly-Average-Approval-Holds-Term-Low.aspx?utm_source=tagrss&utm_medium=rss&utm_campaign=syndication&utm_term=Politics

12. Racial prejudice in US worsened during Obama's first term, study shows // by Paul Harris. The Guardian. Saturday 27 October 2012 / http://www.guardian.co.uk/world/2012/oct/27/racial-prejudice-worsened-obama

13. Lovitură de teatru în cazul KKK. Tânăra şi-ar fi înscenat atacul, susţin autorităţile // 24.10.2012 / http://www.ziarelive.ro/stiri/lovitura-de-teatru-in-cazul-kkk.-tanara-si-ar-fi-inscenat-atacul-sustin-autoritatile.html

14. Race and the 2012 Election // by Henry Wolff. American Renaissance. November 9, 2012 / http://www.amren.com/features/2012/11/race-and-the-2012-election/

15. Barack Obama wins election for second term as president // By Liz Goodwin. Yahoo! News. 7 november 2012 / http://news.yahoo.com/blogs/ticket/barack-obama-wins-election-second-term-president-041852102--election.html

16. White House Website Deluged with Secession Petitions from 20 States // by David Martosko. Daily Caller. November 11, 2012 / http://dailycaller.com/2012/11/11/white-house-website-deluged-with-secession-petitions-from-19-states/

17. Why We’re Raising the Signature Threshold for We the People // by Macon Phillips. The White House Blog. January 15, 2013 / http://www.whitehouse.gov/blog/2013/01/15/why-we-re-raising-signature-threshold-we-people