Hagyják abba a nemzeti eszmével való visszaélést!

Egyre gyakrabban vagyunk tanúi a nemzeti ideálokkal szembeni visszaéléseknek, ami az ilyesmire vetemedők műveletlenségének és alkalmatlanságának a következménye.

Sorra visszaélünk a román nemzet egységének, Nagy-Románia és a Moldova köztársaságbeli románokkal való egyesülésnek, Románia nyugatosodásának és a Nyugattal létrehozott szerves kapcsolatnak az eszméjével, vagy az ugyanilyen fontos nevelési ideállal, a „románok felébresztésével”, amellyel a románok parasztokból polgárokká nevelhetők.

Véget kell vetni ennek a gyakorlatnak, az ostobaság ezen veszélyes formájának, mert nagy kárt okoz az országnak. A nemzeti ideálokkal való visszaélés, mert hazugságon alapul, közép- és hosszútávon többek között azoknak is árt, akik azt remélik, hogy ebből valamilyen személyes előnyhöz, szavazatokhoz, imázshoz vagy pénzhez juthatnak.

Visszaélünk a románok egységének ideáljával,

amely a modern román állam és Románia mint európai állam létrehozásának alapját képezte. Elődeink, az európai Románia alapítói megértették, hogy az ország európaiasítása, modernizálása növeli az egyesülés, a fő nemzeti eszme megvalósításának esélyét. Ezért kerül sor előbb a „nemzeti ébredésre”, az 1789-es és 1848-an nagy európai gondolatokra való rákapcsolódásra és aztán az „Egyesülésre”.

Az európaiasodás előfeltétele volt az egyesülésnek, előbb a kicsinek, az 1859-esnek, aztán az 1918-as nagynak. E stratégia – előbb európaiasodás, aztán egyesülés – helyességének Nagy-Románia 1918-as megvalósítása a legjobb bizonyítéka.

Amikor létrehozol egy Egységes Románia nevű pártot és Európa-ellenes, EU-ellenes retorikát dolgozol ki, tudatlanságból vagy kivagyiságból szemétre dobva az EU zászlóját, akkor a románok egysége ellen, a saját néped ellen cselekszel. Továbbra is az védi a legjobban a románok nemzeti egységét, ha a Nyugathoz tartoznak.

Erdély és az erdélyiek sohasem csatlakoznak majd egy Európa-ellenes állásponthoz.

Egy nemzeti egység gondolatára épülő, de Európa-ellenesen viselkedő politikai párt súlyosan visszaél az egyik nemzeti ideállal.

Nagy-Románia nemcsak nemzeti áldozatvállalással valósult meg, hanem politikai intelligenciával is. A Nyugattal – elsőként Franciaországgal és Angliával – kialakított szövetség ilyen intelligens megoldás volt, Nagy-Románia nemzetközi elismerését szavatolta.

Sor került volna a dicsőséges mărăşti-i, mărăşeşti-i és ojtozi győzelmekre Franciaország logisztikai, katonai és tapasztalati támogatása, Berthelot tábornok küldetése nélkül?

Képesek lettek volna a románok annyira sikeresen érvényesíteni az erdélyi, bukovinai és besszarábiai nemzeti jogokat az önrendelkezési jognak az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Woodrow Wilson által oly ragyogóan kinyilvánított nemzetközi elve nélkül?

És akkor a Nagy-Románia Párt (PRM) miért tette meg céljává a Nyugat és Románia NATO- és EU-csatlakozásának besározását? A PRM volt az egyetlen parlamenti párt, amely ellenezte Románia NATO-csatlakozási szerződésének ratifikálását, évekig táplálva az Amerika-ellenes retorikát. Corneliu Vadim Tudor egyéni, politikai és anyagi haszonszerzésből évekig visszaélt „Nagy-Románia” eszméjével. Megérte?

A Nagy-Románia és a besszarábiai románokkal való egyesülés eszméjével való visszaélés sajnos a mai napig folytatódik. És szintén egyéni – többek között anyagi – haszonszerzésből.

Igen, pénzért, amit egyesek

egy olyan zászló hamis lobogtatásával szereznek, amely nem csak az övék.

Igen, szavazatokért, amelyeket azoktól a hiszékeny románoktól kapnak, akik azt hiszik, hogy ha valakik a nagy Egyesülésről beszélnek, azt is tudják, hogyan kell azt megvalósítani.

A Moldova Köztársasággal való egyesülés eszméjével való visszaélés abból a demagógiából fakad, amivel manapság ezt az eszmét alkalmazzák. A teljes megvalósulásáig Nagy-Romániának olyan szent ideálnak kell maradnia, amelyet nem szabad lejáratnunk. Márpedig itt van a nagy hazugság.

A Moldova Köztársasággal való egyesülésről beszélők nem képesek megmondani, hogyan lehet megvalósítani, miként lehetséges ez az egyesülés. Még csak nem is értik egy ilyen kényes folyamat mechanizmusát, sohasem volt türelmük megtanulni a korábbi egyesülések leckéit. Sokan műveletlenek és alkalmatlanok. Mások, egyre kevesebben, csak cinikusak és opportunisták. De mindnyájan együttesen veszélybe sodorják egy eszme hitelességét és egy ilyenfajta egyesülés jövőbeni esélyeit.

A jelenlegi nemzetközi helyzetben, a jelenlegi geopolitikai konjunktúrában,

Románia jelenlegi politikai és közigazgatási teljesítményével lehetetlen a „nagy egyesülés”.

Ha tévedek, akkor újra kérem, könyörgök, hogy a Moldova Köztársasággal való egyesülést akarók mondják el, hogyan csináljuk meg? Miként valósítható meg? Ha pedig nem tudják a választ ezekre a kérdésekre, akkor hagyják abba a visszaélést, hagyják abba hamis elvárások keltését. Sok jóhiszemű román elhiszi, amit mondanak. A Moldova Köztársasággal való egyesülés eszméje közös nemzeti vagyon. Elfogadhatatlan, hogy szavazatokért vagy pénzért lejárassák azt.

A nemzeti eszmékkel való visszaélés román személyiségekkel kapcsolatos visszaélésben is megnyilvánul. Ennek legjobb példája a visszaélés Spiru Haret nevével. Annak elkerülése érdekében, hogy bárki gyanakodni kezdjen, milyen átverésre készülünk, hogyan akarunk

több ezer fiatal jövőjét tönkre téve meggazdagodni,

létrehozunk egy magánegyetemet és Spiru Haretről, a román oktatás európai modell szerinti feddhetetlen modernizálójáról nevezzük el.

A tehetséges matematikus Spiru Haretet éppen azért nevezték ki oktatási miniszternek, mert sikeresen doktorált a párizsi Sorbonne-on. Románia akkori kormányfője megértette, hogy senki sem alkalmasabb a román oktatás modernizálására, mint az, aki egy nagyon hatékony európai rendszer, a francia eredménye, terméke volt.

Spiru Haret miniszterként és politikusként, többek között a személyes teljesítménye, képzettségének minősége, doktori címe megszerzésének tisztességessége, a kifejtett kemény munkája révén nemzeti eszmévé vált.

A román oktatási rendszer modernizálása úgy a román tanárok minőségén, az európai, modern standardoknak megfelelő felkészítésükkel kapcsolatos elváráson, mint ahogy a román diák és egyetemi hallgató kemény munkáján is alapult. Miért kellett Románia fő oklevélgyárának visszaélnie a nevével? Megtalálhatók Spiru Haret jó tulajdonságai azokban, akik az „SH” magánegyetemet végezték el?

A nemzeti eszmékkel való visszaélések listája sajnos ennél sokkal hosszabb. Az utóbbi években sorra

besároztuk a „nemzeti érdek” eszméjét, hiteltelenítettük a doktori tudományos fokozatot vagy az „akadémia” eszméjét.

Csúfot űzünk a Nyugatból és a szövetségesekből, hogy csak a „szentjánosbogár” tézisének folyamatos és egyáltalán nem véletlen felszínen tartását említsem. (Traian Băsescu elnökként, 2005-ben arra a kérdésre, hogy miért helyezi az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatot az Európai Unióval meglévő elé, állítólag azt válaszolta, hogy jobb egy nagy szentjánosbogarat leszopni, mint sok kicsit – a szerk.)

Belepusztulunk a Románia eszméjéval való, általánossá váló visszaélésbe. Ellenfeleink gyönyörére. A románok ellen nincs szükség sem hibrid, sem információs háborúra. A románok elég ostobák, hogy saját maguk verjék szét az országukat. Isten őrizzen minket!

(A szerző egyetemi előadó, Traian Băsescu elnök volt biztonságügyi tanácsadója)