Mint a mesében. A bajba jutott ember ígér fűt-fát, úgy megjavul, hogy csak na. Aztán mikor elvonul a vész, ott folytatja, ahol elkezdte.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Egy válság alkalmat ad az elgondolkodásra. Egyénire, például: „Mit tettem volna én a többiekért…?” Vagy kollektívra: „itt az ideje, hogy társadalomként megváltozzunk, ez most megfelelő alkalom erre.”
Ebben a pillanatban nagyon kevesen tudunk helyes, szakszerű válaszokat adni az első kérdésre. Legtöbben mások, a hivatalosságok, az intézmények (milyen fellengzősen hangzik!) által megtalált megoldásokat várjuk nyugodtan.
Készek vagyunk betartani bármit, amit kérnek tőlünk, abban a reményben, hogy nem fognak túl sokat kérni. Készek vagyunk szenvedni, egy kicsit keresztbe téve az ujjainkat a hátunk mögött, hogy a szenvedés mégiscsak legyen rövid és nem túl fájdalmas. Még mindig szeretjük a kiskapukat, sokan rendelkezünk saját megoldásokkal arra, hogy ezt-azt beszerezzünk.
Igen, megnyilvánul egyfajta társadalmi szolidaritás az ilyenfajta esetekben. Többet kommunikálunk, találékonnyá válunk, újra előveszünk elfelejtett terveket, váratlan iróniaforrásokra bukkanunk. Talán még türelmesebbek is vagyunk. Talán szervezettebbek. Talán őszintébbek. Talán jobbak. De nem sokáig.
Persze, több szolidaritást tapasztalhatunk. Úgy tűnik, az individualizmus háttérbe szorult, elítélés kíséri a helyzet adta normalitástól eltérő ostoba polgárpukkasztó gesztusokat, az ostoba kezdeményezéseket, a nyilvánvaló hülyeségeket. Úgy tűnik, közös jóérzés alakult ki ebből a szabálykövetési igényből, mert különben elvisz bennünket az ördög.
Természetesen jelentős változások lesznek mindannyiunk közös életében is. A társadalom rugalmasabb lesz, a munkaidők elmosódnak, csökken az otthon és a munkahely közötti különbség, tökéletesítik a társadalom-megfigyelési rendszereket,
mert kénytelenek leszünk feladni valamennyit abból a térből, amelyben korábban mozogtunk.
Új műszaki fejlemények is lesznek a gazdaság működésében, az ellátási fluxusok biztosításában, a közlekedési infrastruktúra, az utasok, a turisták megfigyelésében.
Újra fogják gondolni a szociális védelmi lépéseket, valószínűleg létrehoznak majd pénzügyi szolidaritási alapokat ilyenfajta válságokra, kiépítik a gazdaságok moduláris működési módszereit.
A kollektív megfigyelésen alapuló kínai modellt általános gyógyírnak tekinthetik majd a mostanihoz hasonló helyzetekre. Amúgy is megkezdték már a bevezetését máshol is.
A demokratikus társadalmak számára kihívás megtalálni a saját megoldásaikat, melyekkel elérhetik, hogy a lakosság válságos időkben úgy tartsa be a szabályokat, mintha ostorral kényszerítenék erre, de csak a szükségességük tudatosítására alapozva. A szabályok pedig belülről, a rendre és fegyelemre irányuló közös igényből fakadjanak.
De… a pandémia elmúlik, adja Isten, és újra visszatérünk majd a szokásainkhoz. A számunkra kedves nézeteltérésekhez a környezetünkkel, akiknek más a véleményük, más a politikai opciójuk, nem férnek bele azokba a keretekbe, melyeken belül hitünk szerint meg kellene maradnunk. Mindnyájunknak, de főleg a többieknek. A kisszerű dolgokért vívott háborúinkhoz. Ezért a múltbéli bizonyosságok a jövőben is bizonyosságok lesznek.
A vállalkozók nem fognak befektetni és munkahelyeket teremteni, ha nem ígérkezik vonzó profit. A polgármesterek folytatják a magas járdaszegélyek lerakását a sugárutak mentén és továbbra is a saját nevükkel feliratozzák majd a parkbéli padokat.
Ugyanazzal a hévvel szidjuk majd egymást a forgalomban, mint korábban. Dicsekedni fogunk azzal, amink van és továbbra is értetlenkedni fogunk, hogy miért nem boldogul mindenki. Gyalázni fogjuk a sikereseket és biztosak leszünk abban, hogy ez csak lopással volt lehetséges.
Csak néha-néha leszünk szolidárisak, amikor jól mutat majd valamilyen tévés adománygyűjtésen, és a jelzőlámpáknál zárva tartjuk majd a gépkocsink ablakát a koldusok előtt. Hívők mértékkel leszünk, őszinték megfontoltan és jók, ha úgy adódik.
A többi pedig…
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Nem tükrözik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontját Toró T. Tibornak a Tusványosról tett kijelentései – közölte kedden Tőkés László.
A rendőrség vizsgálódik Kolozsváron egy fesztiválbelépőkkel elkövetett lehetséges csalás ügyében, a károsultak között sok a magyar diák. Közben alig néhány szavazat hiányzik egy PSD-RMDSZ-kormányhoz.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Kedden 16 órakor a tervek szerint megnyitják a forgalmat az A3-as észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti 12,24 kilométeres szakaszán.
Egy gyermek esett ki egy országúton közlekedő járműből Tulcea megyében, a jelenetet pedig a mögötte haladó autó fedélzeti kamerája rögzítette. A rendőrség vizsgálatot indított az ügyben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.