Az európai közös ló túrós hátának lehetséges okai. És következményei.
A portrék páratlan szépségűnek írják le: a kevésbé romantikus fényképeken mégis van valami tragikus az arckifejezésében, talán a Wittelsbachok hosszú és terhes öröksége miatt, de talán azért, mert megérezte, mennyire nem illik bele abba a környezetbe, amely felé élete viszi. Nem volt még tizennyolc éves, amikor partra szállt a brit királyi flotta Madagascar nevű hajójáról, 3.500 bajor katona és három miniszter kíséretében. Egy közülük azzal tűnt ki szülőhazájában, Bajorországban, hogy annyira sikeresen vágta vissza a költségvetési hiányt, hogy ezzel a monarchia népszerűtlensége a csúcspontjára hágott. Bajor Ottó Frigyes Lajos herceg – akit a görögök majd Othon (I. Ottó) királynak fognak nevezni – így érkezett meg a pásztorok és halászok, néhány földtulajdonos, meglehetősen számos török és sok analfabéta országába, mely sokkal kisebb volt a mai Görögországnál. Arról a kiterjedt területről nem is beszélve, ahol a görögök az Oszmán Birodalomban éltek. (Athénnak néhány ezer lakója, míg a szmirnai – a mai Izmir –, vagy az alexandriai görög közösségeknek több százezer tagjuk volt.) Egyértelmű feladattal érkezett:
Mandátuma nem volt teljesen szuverén. Meg kellett ígérnie a nagyhatalmaknak, hogy nem fog háborúzni az Oszmán Birodalommal és nem fogja támogatni az ottani görögök irredentizmusát: cserébe nagy pénzügyi támogatást ígértek neki, ami sohasem teljesült maradéktalanul. Német miniszterei nekiláttak egy bürokrácia kiépítéséhez. Arról az érdemen alapuló és a magánérdekekkel szemben autonóm civil szolgálatról van szó, mely a nyugati modernizáció kvintesszenciája, és jelzi az áttérést – Douglass North Nobel-díjas közgazdász szavaival – a személytelen kapcsolatok által vezérelt világ felé, ez lévén az egyetlen, melyben virágzik a piacgazdaság. De a képzett görög réteg csak néhány száz családot és klánt jelentett, melyek a legkevésbé sem voltak felkészülve személytelenül kezelni egymást, továbbá három pártot, melyek mindegyike egy-egy nagykövetség körül forgott, melynek klientúráját alkották: az orosz pártról, a francia pártról és a brit pártról van szó. Az angolok és a Rotschild-család, a fő hitelezők, fenntartható pénzügyeket kértek támogatásukért, hogy biztosak lehessenek abban, visszakapják a pénzüket. A szabad görögök rövid időn belül nagyobb adókat fizettek, mint az Oszmán Birodalomban maradt testvéreik, és azt pufogták, hogy
Erre a német minisztereket egy kicsit háttérbe tolták, és I. Ottó abszolút uralkodó lett. A program ugyanaz maradt: a fővárost a Peloponnészoszról Athénba, az ókori fővárosba helyezték át, ahol 1837-ben egyetemet nyitottak, hogy utolérjék Koppenhágát vagy Berlint, két nagy céllal: létre akarták hozni a felvilágosult bürokratáknak azt az osztályát, mely képes felépíteni az államot és Európába juttatni Görögországot, felszámolva a retrográd ottomanizmust.
Nem biztos, hogy a görögök idővel németebbé váltak (bár fő sörgyártójuk azóta is ugyanaz a bajor cég), de I. Ottó biztosan görögebbé vált. Állandóan összeesküvéseket szőtt az oszmánok ellen és igyekezett minél több, görögök által lakott területet a királyságához csatolni. Görögnek lenni, különben, részben a nagyhatalmaktól való – tartós ellenséges érzéseket szülő – függőség, részben a Konstantinápolynak már nem engedelmeskedő (önállóságát 1832-ben kikiáltó) görög egyház miatt, mind földrajzilag, mind identitási szempontból egyre ambiciózusabb nemzeti aspiráció lett. Ennek következményei az I. világháború után mutatkoztak meg, amikor a görögök kiutasították a megmaradt törököket és – katasztrofális módon – elvesztették a kis-ázsiai görög városokért folytatott újraegyesítési háborút. Csak Nagy Sándor idején voltak „egyesültek”; de – akárcsak nálunk a fejedelemségeket „egyesítő” Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) esetében, a legenda messze lekörözte a valóságot.
I. Ottó túlélte a nagyhatalmak sok évnyi intrikáit, több államcsíny- és merényletkísérletet is, és végül szintén egy brit hajón evakuálták Bajorország felé 1862-ben. Ha Münchenbe vezet az útjuk, a Szent Kajetán templomban meglátogathatják ennek a görög hazafinak a síremlékét. A Wittelsbachokat a dán dinasztia követte, melyet szintén a nagyhatalmak küldtek görög földre, és amely szintén megtett mindent, amit csak tudott. Sohasem lett népszerű.
Egyszer I. Ottó előtt, egyszer uralkodása alatt és nagyjából négyszer utána, a visszafizetések mai felfüggesztését is beleértve. A XIX. század végén a recesszióba kerüléshez elég volt az is, hogy a nemzetközi piacon csökkent a fügék iránti kereslet. Sohasem törölték el a – mindig nagy – kamataikat, és ez minden összeomlást felgyorsított.
A görögöknek sohasem voltak az ambícióiknak megfelelő bevételeik, az alacsony adóalap és a nagymértékű informális gazdaság miatt, még ma sem, amikor fejlett országnak számítanak. Hitelre szabadultak fel a törökök alól, építették ki az államukat, a fővárost, a vasutat. A XIX. században is Trojkának nevezett nagyhatalmak gyakran szabotálták őket. A krími háborúban a törökökkel azonos érdekű angolok blokád alá vették a görög kikötőket. Csak a II. világháború után fektettek be Görögországba, attól félve, hogy különben a kommunisták győznek.
Görögország fejlődött, de nagyon sok megmaradt a személyes kapcsolatokon és partikularizmuson alapuló társadalomból. Vasárnap reggel, az Európa melletti szavazásra buzdító három volt miniszterelnök annak a három nagy dinasztiának az utódai, melyek az utóbbi több mint hatvan évben uralták a görög politikát. A Szirizára szavazók többek között egy elavult politikai osztály elleni tiltakozásul is voksoltak, mely az európai pénzeket a klientúra-rendszerre és a hatékonyság hiányának táplálására használta, és elpuskázta Görögország megváltoztatását.
Az európaiasodott görögök voltak Románia és Bulgária integrálásának legnagyobb támogatói, mind Brüsszelben, mind a közvélemény szintjén, és Görögország azon kevés ország közzé tartozott, ahol a többség támogatott minket. Korán elkezdték a befektetést Romániába, és több tízezer munkát kereső románt fogadtak be az idegengyűlölet bármiféle megnyilvánulása nélkül. Azok a románok, akik a beszélgetős műsorokban a görögöket Európa leglustább és legtolvajabb népségének írják le, nem tudják, mit beszélnek. Mindenki előtt bocsánatot kérek helyettük.
A Joseph Stiglitzhez hasonló közgazdászok a „nem”-et támogatták, tekintettel arra, hogy ilyen hitelrészletek mellett nulla esélye lenne Görögországnak a fejlődési lemaradásait behozni. A megszorítások kezdete óta Görögország harmadával csökkentette az egészségügyre szánt pénzeket. Két évvel ezelőtt a következő házi feladatot adtam fel az osztályomban: hogyan lehet úgy elvonni az egészségügyi pénzek harmadát, hogy ne árts az amúgy is az európai átlag alatt lévő egészségügyi mutatóknak.
A görögországi kiadások racionalizálása nem lett volna annyira iszonyatos, ha az európaiak nem követtek volna el három hibát. Az elsőt akkor, amikor Görögországot felvették az euróövezetbe,
Ugyanígy hozták be Európába a belépni sem akaró Ciprust, aminek az lett a vége, hogy lefoglalták az emberek bankbetéteit. Másodjára akkor, amikor a görögök költekezni kezdtek és adósságokat halmoztak fel, mert nagy hitelük volt az euróövezet tagjaként, és a hitelezők bíztak az európai szolidaritásban (különben minek csinálsz közös pénzt), az európaiak pedig ahelyett, hogy jól megcincálták volna őket a kiadásaik miatt, de az első adósságukat azért kifizették volna, további hiteleket adtak nekik, a magánadósságot államira váltva, és még nagyobb, óriási adósságot hoztak létre. Dani Rodrik harvardi közgazdász bírálta az akkori politikát: már 3-4 évvel ezelőtt szerepelt a közpolitikai osztályom sillabuszában az egyik blogbejegyzése. Szintén ő jelentette be már néhány hónapja a most a szemünk láttára zajló siralmas forgatókönyvet. Itt elolvashatják. Harmadjára akkor, amikor megengedték a helyzet fokozódását, miközben adhattak volna jobb feltételeket a korábbi mérsékelt kormánynak, ezzel segítve neki megnyerni a választást, ahelyett, hogy háborúzni kezdtek volna holmi hivatásos kommunikátorokkal. A Reuters blogján (#Greferenderum) most láthatják, a földközi térség hány országából mutatják ki a népek a szolidaritásukat, és mekkora esélye van annak, hogy beigazolódjon Rodrik forgatókönyve, mely szerint
Politikailag nem élhet túl egy olyan euróövezet, melyben Németország nyer, de ugyanakkor a déli országok veszítenek. Egy ilyenfajta közös pénznek sem gazdaságilag, sem erkölcsileg nincs értelme. A görög adósság a mai napig sem működő, Németországból beszerzett repülők, vagy a skandináv országokból importált kommunikációs berendezések vásárlásából keletkezett. Ezek az odahaza erényes cégek fizették ki a görögországi megvesztegetéseket, hogy még eladhassanak ezt-azt nekik – hitelre, amúgy.
Görögországgal odavan a legelőrehaladottabb konvergenciaprojekt, melyet a Nyugat egy ortodox országgal kidolgozott. Mi vagyunk soron: most nekünk kell bizonyítani. Képesek-e a partikularizmuson alapuló, erősen informális társadalmú és gazdaságú, Nyugatot kevéssé értő és attól kevés megértést kapó kultúrák sikeresen felvenni a versenyt a nyugati társadalommal, egy olyan ambiciózus közös tervben, mint amilyen az euró? Halljam.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A világ eddig kitermelt aranykészlete több ezer tonna, de elosztva csupán néhány gramm fejenként.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt bántalmazták szexuálisan 15 éves fiát egy sepsiszentgyörgyi szállodában – állítja egy helybéli édesanya, aki feljelentést tett a rendőrségen.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.