És igaza van a Stratfornak: Oroszország tényleg szétesik!

Sok olvasó számára túlzásnak tűnhet az amerikai Stratfor elemzőügynökség azon vélekedése, hogy Oroszország az elkövetkező 10 évben felbomlik, és Moszkva elveszíti ellenőrzését periférikus területei felett.

Először is meg kellene néznünk a Stratfor más múltbéli stratégiai előrejelzéseit, illetve azt, hogy mennyire jöttek be. A Stratfor 2010-ben azt jósolta,

hogy 2020-ra ellenőrzés alá vonják az iráni nukleáris válságot,

vagy úgy, hogy elszigetelik Iránt, vagy a jelenlegi, illetve a jövőbeni rezsimmel kötött megállapodással. A Stratfor azt állította, hogy Irán korlátozottan tud majd jelentős nukleáris hatalommá válni, mert nem áll mögötte elég erő ahhoz, hogy a közvetlen szomszédságán túlmenően fontos játékossá válhasson. 2015-ben megállapíthatjuk, hogy ez a jóslat teljesült.

A Stratfor szintén 2010-ben úgy vélte, a politikai rendszerek változatossága és a demográfiai gondok

nagy nyomás alá helyezik az Európai Unió intézményeit –

és bár ezek az intézmények túl fogják élni a válságot, nem lesznek képesek hatékonyan működni. „Az lesz a fő tendencia, hogy a multinacionális megoldásoktól elmozdulnak a széttartó gazdasági, társadalmi és kulturális erők által befolyásolt nacionalizmus erősödése felé. Az Európai Uniót felépítő elitek növekvő nyomásnak lesznek kitéve az állampolgárok részéről. Európát a gazdasági értékek és a kulturális stabilitás közötti feszültségek fogják meghatározni. Következésképpen az Európán belüli kapcsolatok egyre instabilabbá és kiszámíthatatlanabbakká válnak.” A Stratfor öt évvel ezelőtti leírása tökéletesen ráillik az Európai Unió jelenlegi képére.

És ezzel elérünk a Stratfor Oroszországra vonatkozó 2010-es előrejelzéséhez, melyben azt állította, hogy „a következő években megpróbálja majd bebiztosítani magát az őt hátrányosan érintő demográfiai hanyatlással szemben. Ezzel kapcsolatosan megpróbálja majd a nyersanyagok exportján alapuló gazdasági mechanizmusát a végtermékek kivitele felé irányítani. Oroszország ezen kívül megpróbálja majd a volt szovjet köztársaságokat egy olyan koherens entitás keretében újra ellenőrzése alá vonni, mellyel elodázhatja demográfiai gondjait, kibővítheti piacát és újra bekebelezhet bizonyos ütközőövezeteket. Oroszország akciói félelmet fognak kelteni szomszédaiban, mind nemzetbiztonsági, mind gazdasági szempontból”. A Stratfor 2010-ben azt jósolta, hogy

a közép-európai államok lesznek Oroszország célpontjai.

Öt évvel később ez a stratégiai jóslat is nagymértékben beigazolódott.

Természetesen a Stratfor öt évvel ezelőtt nem látta előre a mai ukrajnai háborút. Nem is tudta volna. Az ilyenfajta előrejelzések olyan elemzéseken alapulnak, melyek a bizonyos régiókon belüli fő tendenciákat veszik figyelembe, a különféle meglévő erők kapcsolatait és kölcsönös egymásra hatásait. A stratégiai előrejelzések azt mutatják, hogy milyen irányban haladnak az események, de nem láthatják előre a hirtelen bekövetkező ütemváltásokat, vagy a menet közben bekövetkező baleseteket.

A Stratfor a következő tíz évre azt jelzi előre, hogy elindul az a folyamat, melynek következtében csökken Moszkva hatalma az Orosz Föderációt alkotó régiók felett. Más szóval, a Stratfor elemzői nem bíznak Moszkva azon erőfeszítéseinek sikerében, melyekkel egy politikai és gazdasági multinacionális struktúrát akarnak létrehozni. Bár Oroszország az Eurázsiai Unió létrehozásával dicsekszik, a valóság továbbra is ellentmond a kamerák előtt aláírt szerződéseknek.

Moszkva Eurázsiai Uniója nem rendelkezik szilárd alappal, életképes gazdasági kapcsolatok együttesével.

Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán nem tudják megismételni az Európai Unió folyamatát – itt a struktúrák gyorsított, politikai utasításra történő létrehozásáról van szó. Meddig lesz képes Oroszország fedezni az ebből a társulásból fakadó veszteségeket? Bármennyire is igyekszik a média sebezhetetlennek bemutatni Vlagyimir Putyint, egy adott pillanatban mégis akadnak majd olyan magas rangú orosz hivatalosságok, akik hangosan is felteszik majd a kérdést, hogy miért az oroszok pénzéből kellene támogatni az egyes idegen térségek gazdasági reintegrációjára irányuló lépéseket. És még ha ezeket a hangokat erővel el is lehet hallgattatni, a valóság továbbra is ellentmond majd a politikai vágyaknak: Oroszország máris azzal szembesül, hogy jelentősen csökkent a nyersanyagok exportjából származó jövedelem.

A Stratfor előrejelzései nem tűpontosak, csak általános tendenciákat jeleznek a jelenlegi adatok alapján. Ezek az adatok pedig azt mutatják, hogy a moszkvai központi hatalom tényleg a szakadékba taszítja az Orosz Föderációt.