Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
A Nyugati Szövetség megjelenése az összeesküvés-elméletes forgatókönyvek végtelen sorát szülte, melyeket az a félelem hozott létre, hogy Erdély elszakadhat Romániától. A Facebook megtelt apokaliptikus kommentárokkal, a tévék azzal vesztegették a műsoridőt, hogy
Az emberek beszélgetős műsorokon keresztül zajló ijesztgetéséből élő hivatásos diverzionisták már a négyek bandájának sajtókonferenciája alapján megfejtették, hogy a (Bukarest utáni) négy leggazdagabb várost kísérlik meg elszakítani hőn szeretett hazánk többi részétől. Mások egy bonyolult geopolitikai játékban gondolkodnak, de az is ugyanoda vezet: Erdély elszakításához az anyaországtól. Erdélynek 100 évnyi együttélés után elege lett abból, hogy a regátiak kirabolják és megpróbál egyedül boldogulni a bürokrácia visszaéléseivel szemben. Egyértelmű, hogy Bukarest részéről csak hazugságokban, be nem tartott ígéretekben, rablásban lesz részük.
A gazdag Partiumtól és Bánságtól a szegény Baragánig, Olténiáig és Dél-Moldváig. Nagy különbség a fejlődési ütemek terén nyugatról kelet és dél felé haladva. Úgy tűnik, Erdély elszánta magát, hogy felgyorsítsa fejlődését, az eddiginél gyorsabban európaiasodjon. Úgy tűnik, a többi tartománynak megfelel az endémiás stagnálás és elmaradottság. Az itteni munkaerőnek egyszerűbbnek tűnik Nyugatra menni. Miért dolgozzon otthon szülőföldje fellendüléséért? Úgy tűnik, már senki sem hisz az európai szegénységi póluson elhelyezkedő Romániában. A defetista viselkedés szoros kapcsolatban áll a szegénységgel, elmaradottsággal, korrupcióval.
Elsősorban a közigazgatási reform hiányára, mely 30 éve a kommunista rezsim ugyanazon 60-as évekbeli szabályain alapul. Túl sok bürokrácia, túl sok központosítás van. Mindent Bukarestben dönt el egy maroknyi ember. Ennek következményeként túlságosan nagy a korrupció is. Ez elmaradottságot generál, a befektetések hiányát, források elpazarlását és más hasonlókat. Ahelyett, hogy attól rettegnénk, hogy valaki ellopja tőlünk Erdélyt és Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár a Romániától való elszakadás érdekében esküszik össze, az észak-moldvai városokat is bátorítanunk kellene, hogy fogjanak össze közös projektekben (Szőcsvásár/Suceava, Botosány/Botoşani, Jászvásár/Iaşi). Miért ne bátorítanánk a dunai városok (Szörényvártól/Turnu Severin – Sulináig) konföderációját, például?
Eddig hiányzott a kezdeményezés, az eltökéltség és a tisztánlátás. Nincs már mire várni. Túl nagy lett már a türelmetlenség Bukarest visszaélései, lustasága és mohó bürokráciája miatt.
Csak akkor fogunk együtt maradni, ha jól megy majd a sorunk együtt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.