Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
A Nyugati Szövetség megjelenése az összeesküvés-elméletes forgatókönyvek végtelen sorát szülte, melyeket az a félelem hozott létre, hogy Erdély elszakadhat Romániától. A Facebook megtelt apokaliptikus kommentárokkal, a tévék azzal vesztegették a műsoridőt, hogy
Az emberek beszélgetős műsorokon keresztül zajló ijesztgetéséből élő hivatásos diverzionisták már a négyek bandájának sajtókonferenciája alapján megfejtették, hogy a (Bukarest utáni) négy leggazdagabb várost kísérlik meg elszakítani hőn szeretett hazánk többi részétől. Mások egy bonyolult geopolitikai játékban gondolkodnak, de az is ugyanoda vezet: Erdély elszakításához az anyaországtól. Erdélynek 100 évnyi együttélés után elege lett abból, hogy a regátiak kirabolják és megpróbál egyedül boldogulni a bürokrácia visszaéléseivel szemben. Egyértelmű, hogy Bukarest részéről csak hazugságokban, be nem tartott ígéretekben, rablásban lesz részük.
A gazdag Partiumtól és Bánságtól a szegény Baragánig, Olténiáig és Dél-Moldváig. Nagy különbség a fejlődési ütemek terén nyugatról kelet és dél felé haladva. Úgy tűnik, Erdély elszánta magát, hogy felgyorsítsa fejlődését, az eddiginél gyorsabban európaiasodjon. Úgy tűnik, a többi tartománynak megfelel az endémiás stagnálás és elmaradottság. Az itteni munkaerőnek egyszerűbbnek tűnik Nyugatra menni. Miért dolgozzon otthon szülőföldje fellendüléséért? Úgy tűnik, már senki sem hisz az európai szegénységi póluson elhelyezkedő Romániában. A defetista viselkedés szoros kapcsolatban áll a szegénységgel, elmaradottsággal, korrupcióval.
Elsősorban a közigazgatási reform hiányára, mely 30 éve a kommunista rezsim ugyanazon 60-as évekbeli szabályain alapul. Túl sok bürokrácia, túl sok központosítás van. Mindent Bukarestben dönt el egy maroknyi ember. Ennek következményeként túlságosan nagy a korrupció is. Ez elmaradottságot generál, a befektetések hiányát, források elpazarlását és más hasonlókat. Ahelyett, hogy attól rettegnénk, hogy valaki ellopja tőlünk Erdélyt és Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Temesvár a Romániától való elszakadás érdekében esküszik össze, az észak-moldvai városokat is bátorítanunk kellene, hogy fogjanak össze közös projektekben (Szőcsvásár/Suceava, Botosány/Botoşani, Jászvásár/Iaşi). Miért ne bátorítanánk a dunai városok (Szörényvártól/Turnu Severin – Sulináig) konföderációját, például?
Eddig hiányzott a kezdeményezés, az eltökéltség és a tisztánlátás. Nincs már mire várni. Túl nagy lett már a türelmetlenség Bukarest visszaélései, lustasága és mohó bürokráciája miatt.
Csak akkor fogunk együtt maradni, ha jól megy majd a sorunk együtt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Külföldön lehet az a háromszéki lány, akinek eltűnéséről múlt héten adtunk hírt. A 16 éves tinédzser ügyében nemzetközi együttműködésben folyik a nyomozás.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.