A jólét tönkretette a nyugati írókat. A létbizonytalanság a kulcs. Keleti író, légy tehát taxis. S tied a Nobel!
Horace Engdahl, a svéd akadémia és a Nobel Bizottság tagja azt állítja, hogy a lusta jólét miatt a nyugati irodalom elsorvadt. Mit válaszolhatnának erre a keleti írók?
Kelet igyekszik utolérni nyugatot. De bárhova is néz az ember, azt látja, hogy a feladat lehetetlennek tűnik, hiszen a cél mozog, és a szinkronizálásra vágyó keletiek által beazonosított modellek szöges ellentétükké változnak át. Ennek egyik kitűnő példáját Horace Engdahl szolgáltatja, aki a La Croix lapnak adott egyik interjújában olyasmit mond, ami a keletiekbe fojtja a szót.
Az a téma, amely nem foglalkoztat mindenkit és nem válik kampánytémává, de rendkívül jól meghatározza egy társadalom természetét. A XIX. században Dobrogeanu Gherea elismerte, hogy a román írók kitűnőek, vannak köztük rendkívüli tehetségek, de reálisan nézve a dolgokat, soha nem lesznek képesek utolérni nyugati felebarátaikat, egyszerűen azért, mert mindig a szegénység terhe nyomasztja őket, és a létfenntartásukhoz dolgozniuk kell. Márpedig az igazi alkotás teljes odaadást igényel. Az igazi szociológus Gherea természetesen látta, hogy a hiba az egész társadalmi modellben van. A román társadalom strukturálisan alkalmatlan arra, hogy folyamatosan fenntartson egy intenzív intellektuális életet.
150 évvel később Romániában a dolgok teljesen változatlanok, de most másra szeretnék kitérni. Az értelmiségi élet gondja keleten mindig az időszakosság és a forráshiány volt. A politikai terv, elméletileg, nem lehetett más, mint a kulturális tervek támogatása és az erre szánt költségvetések növelése. A nyugattal való szinkronba kerülés vagy állami támogatásokat, vagy a mecenatúra serkentését, vagy hosszú távon koherens tervekkel rendelkező alapítványok létrehozását jelentette.
Horace Engdahl szerint azonban nagy gond van ezzel a politikai tervvel, főleg a szinkronizmust biztosító szubsztrátumával. A fent említett interjúban tulajdonképpen azt mondja, hogy a nyugati író alkotó vénáját elsorvasztotta a lusta jólét és a támogatási formák intézményi keretekbe foglalása, és hogy az ázsiai és afrikai írók sokkal erőteljesebbek. Egy keleti író számára valósággal sokkoló azt hallani, hogy
„Korábban az írók taxisként, mozgóárusként, titkárként vagy inasként dolgoztak, hogy megélhessenek. Samuel Beckett és sokan mások így éltek. Nehéz volt, de az irodalom ezáltal bizonyosfajta erőre tett szert.”
Következésképpen, állítja a svéd akadémikus, rossz dolog az íróság szakmává válása, mely az irodalom hanyatlásához vezet, és a kockázatot tovább fokozza, hogy a globalizálás az egész világban támogatási hálózatokat hoz majd létre a szakmásodott írók számára.
Ha a globalizálás képes lesz majd mindenhol létrehozni az intézményi uniformizálódást, akkor ez a mi keletünket is lefedi majd és a kérdés másképp vetődik fel. De addig nem kerülheti el a figyelmünket, hogy Romániában ritkaságszámba megy az irodalmat szakmaként művelő író, és csak kivételként jelent meg és csak akkor, ha ő maga képes volt rákapcsolódni a globális támogatási hálózatokra, melyek lakhatást, ösztöndíjakat, fesztiválmeghívásokat stb. biztosítottak neki. Amúgy a fiatal értelmiségi ugyanazzal a drámai dilemmával szembesül: írjon, vagy pénzt keressen egy nyomorból kiemelkedő élethez?
Mindenesetre, megváltozott a cél. Ha a nyugat lassan-lassan változtatni fog és többé nem fogja úgy fenntartani az irodalmat, mint eddig, ami nem is lenne csoda, ha tovább mélyül majd a válság, akkor mi, a több és nagylelkű támogatásra vágyó keletiek hirtelen létalap nélkül maradunk. És íme, egy újabb különbség, mely ezúttal leküzdhetetlen és éppen ezért még nehezebben fedezhető. A szinkronizmus gyakran csapdákkal van tele.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.
A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.
A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.
Miután az akadékoskodása miatt egyelőre kútba esett az E.On romániai érdekeltségeinek a magyar MVM általi átvétele, Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter most azt akadályozná meg, hogy a Napolact tejfeldolgozó a Bonafarm tulajdonába kerüljön.
A kormány október 1-jétől eltörölné az alapélelmiszerek árrésplafonját, ez pedig újabb drágulásokhoz vezethet. Craiován egy ember meghalt, négyen megsebesültek egy utcai tömegverekedésben. Hírek szombaton.
Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.
Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.
Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...
Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.
Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.
A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.