Traian Băsescu elnök felfüggesztése pont két héttel a mandátuma vége előtt, első olvasatra, egy Călin Popescu Tăriceanu úr túlságosan pihent agyából született abszurd ötletnek tűnik. De mi van, ha nem ez a helyzet?
Mi van, ha e látszólag felesleges lépés mögött a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) és társainak azon óhaja bújik meg, hogy a harminc napos ideiglenességi időszak alatt kielégítsék a sürgős igényeiket?
Tăriceanu úr összes, utóbbi évben tett politikai lépése (távozás a Nemzeti Liberális Pártból, majd visszatérés, elszakadás tőle és kollégák átcsábítása, egy új liberális párt létrehozása stb.) egy PSD-sekkel együtt végzett brainstorming gyümölcse, akik a volt szövetségi partner meggyengítéséért tett szolgálataiért cserébe a szenátus élére helyezték. Tehát az lehetetlenség, hogy Tăriceanu úr csak úgy, a saját kezdeményezésére, ahogy azt Victor Ponta állítja, indítványozná Románia elnökének tisztségéből való felfüggesztését, belerángatva manővereibe a Parlamentet, az Alkotmánybíróságot, a kormányt és – főleg – a választókat.
Bár a PSD azt állítja, hogy csak ma vitatja meg a javaslatot, valójában már két hete beleegyezését adta hozzá. Íme, mit nyilatkozott Victor Ponta augusztus 22-én, amikor a szenátus elnöke először beszélt az elnök leváltásáról: „Tăriceanu úr gondolata rendkívül helyes és teljes támogatásomat élvezi. Ha Traian Băsescu továbbra is Elena Udrea kampányfőnökeként fog viselkedni, akkor egyáltalán nem tartjuk kizártnak, hogy alkalmazni fogjuk a felfüggesztéssel kapcsolatos alkotmányos rendelkezéseket.” Így is történt!
De mit nyer a Szociáldemokrata Párt, a Konzervatív Párt és Tăriceanu úr egy olyan kezdeményezéssel, amelynek értelmét a választók nem látják, ugyanis Băsescu úr felfüggesztéssel vagy anélkül, novemberben amúgy is távozik a Cotroceni-palotából?
Először is, egy 30 napos ideiglenességet az Elnöki Hivatalban, amely ugyanilyen hosszú totális hatalommal egyenértékű. Az ideiglenes elnöknek az alkotmány kevés dolgot tilt meg. Nem intézhet üzeneteket a Parlamenthez a nemzet állapotáról, nem oszlathatja fel a törvényhozást és nem írhat ki népszavazásokat, amúgy minden hatáskörrel rendelkezik: diplomáciai missziókat hoz létre, összehívja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot (CSAT), személyeket nevez ki és vált le, törvényeket hirdet ki, kegyelemben részesíthet stb.
Milyen boldog lenne Valeriu Zgonea, a képviselőház PSD-s elnöke, ha büszkén nyomogathatná az összes gombot, előmelegítve a főnöke számára a széket! Nem tudom, konkrétan miként húz majd hasznot a kormánykoalíció az egy hónapnyi totális hatalomból, de akkor lenne alkalom (mert a második fordulóban bármi megtörténhet) megoldani néhány függőben maradt dolgot, mint amilyen az „igazságszolgáltatás” lenne a kiskirályok számára, egyes intézmények átszervezése vagy az utolsó pillanatban gyakorolt kegyelem. Persze, akármilyen törvényt ötlene is ki a PSD, Zgonea úr nem fogja majd visszaküldeni a Parlamentnek, hanem sürgősséggel ki fogja hirdetni.
Másodsorban a liberális Klaus Johannist, az egyedülit, aki veszélyt jelenthet a PSD elnökjelöltjére, a választási aréna szélére tolják, a harc ugyanis főleg Victor Ponta és Traian Băsescu között dúlna. Mivel kettejük háborúja rá nem tartozik, Johannis úrnak más módszereket kell majd találnia, hogy kikerüljön az árnyékból, különben elhervad a virágzó eredménye.
Harmadsorban a PSD erkölcsi győzelmet fog aratni, ha a népszavazáson újra hétmillió ember fog igent mondani. És hogy szavazhatnál nemmel, ha az urnazárás után két héttel Băsescu elnök amúgy is távozik?! Az lenne az érzésed, hogy szembemész az alkotmánnyal.
Végül van egy kockázat is: az, hogy ideiglenesen mindegyik palotát uralma alatt tartva a PSD túlságosan is kimutatja a foga fehérjét, s ezzel felébreszti az elzsibbadt választói tömegeket és feszélyezi saját választópolgárai lelkiismeretét.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.