Még hogy Beke terrorista... Cristian Tudor Popescu leleplezi a túlbuzgó román titkosszolgálatokat.
Soha senki nem bánthatta a szocialista Romániát. Az ember ezt a világos következtetést vonhatta le, ha megnézte a ’89 előtti szekusfilmeket, melyekben többnyire Florin Piersic játszotta a fiatal tiszt szerepét, aki rettenthetetlen harcot folytat az idegen kémekkel és áruló románokkal. Rájuk húzta a vizes lepedőt, de még hogy! „Az első pillanattól kezdve a nyomotokban voltam, tudtam, mit csináltok, a gondolataitokat is ismertem, minden lépéseteket előre láttam, esélyetek se volt!” Valahogy így végződött minden egyes spy movie made in RSR, az Ezredes elvtárs tisztánlátó és mindentudó beszédével, aki a fiatal, kockás hasú és agymenő fiatal szekusok fölött trónolva, bölcsen fújta a füstöt.
a mi szerveink arra gondolhattak, csinálnak egyet ők maguk, a fenti stílusrecept szerint.
Beke, a kézdivásárhelyi magyar terrorista minden lépését követték még – el nem fogják hinni – októbertől kezdve, mondja egy volt tévé-csalogány, aki időközben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szóvivője lett.
Nevezett Beke minden mozdulatát, otthonról a központi boltig (ahol, hihetetlen: dolgozott!), onnan a mallba aztán (figyelem!) a benzinkúthoz, szóval mindent lefilmeztek, infravörösben is. Így történhetett, hogy éber titkos ügynökeink elkapták azt a pillanatot, amikor Beke otthonába megérkezett egy csomag, amelyen a „Pizza” szó állt. Ez volt ugyanis a hadművelet kódneve, és abból állt, hogy december elsején felrobbantanak egy kukába helyezett pokolgépet, amely kuka mellesleg hol található? A Beke üzlete mellett. Úgy tűnik, a terrorista szeretett volna megjelenni az üzlet megfigyelő-kameráin, hogy a felvételt betehesse az önéletrajzába.
A hírek szerint a 64 Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevű szervezet egy tanácskozást is szervezett, ahol is döntés született az akcióról.
Szép sztori Románia strázsáiról, Florin Piersic nélkül is. Csakhogy jelen szöveg szerzője megengedhetetlenül sok filmet látott. Ezért nem tudom megállni, hogy feltegyek néhány kérdést. Például:
Helybeli ember, családja, munkahelye van. Hogy tegyen egy bombát a kukába – „amikor a környék zsúfolt lesz”, ahogy hírszerzőcskéink állítják –, ha egy rokona, barátja, magyar polgártársai is arra járhatnak épp? Ha ugyan abból indulunk ki, hogy ez a magyar gyűlöli a románokat. Hogy remélheti, hogy megúszhatja a lebukást egy olyan kis városban, mint Kézdivásárhely?
És mit érne el a robbantással? Felkeltené a nyugati hatalmak szimpátiáját a székely üggyel kapcsolatban? Azokét a hatalmakét, akik egy ideje egyenesen szerelmesek a terrorizmusba?
Esetleg az erdélyi magyarok szimpátiáját, akik reggeltől estig csak Nagy-Magyarországon rágódnak, és alig várják, hogy élet-halál harcba bocsátkozzanak román szomszédaikkal az ügyért?
Csupán két racionális magyarázat adható a forgatókönyvre, amit a szervek a legkisebb részletekbe menően szétkürtöltek, hadd tudja meg az egész ország – mert, ugye, így szokás ezt csinálni az úgynevezett titkos szolgálatoknál…
Egy: Beke Attila elsősorban nem magyar vagy román, hanem őrült. Ebben az esetben nincs miről beszélnünk a továbbiakban.
Kettő: az elektromérnök Beke házában tényleg voltak újévi petárdázásra alkalmas anyagok meg egyéb kütyük, amikkel az ember kereskedett, ahogy állítják.
hogy bizonyítsák, teszik a dolgukat.
Legyünk komolyak: egy magyar terrorakció Erdélyben, ebben a pillanatban nem csak borzasztó, de az abszurdig értelmetlen is lenne, és az erdélyi magyarok békés többségének elszörnyedését és undorát váltaná ki.
Ezért aztán felteszek még egy kérdést: találtak egy magyart, aki az iszlamista terroristák honi hiányában elkövessen egy merényletet? Van egy Al Bekeslam-ügyünk?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Ionuț Moșteanu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselőházi frakcióvezetője szerint egy Ilie Bolojan vezette PSD–PNL–USR-kormány lenne a legmegfelelőbb konstrukció a jelenlegi helyzetben.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Életét vesztette egy fiatal, húszéves sofőr, egy kiskorú utas pedig súlyosan megsérült, miután autójukkal gyakorlatilag felcsavarodtak egy fára hétfőn este Bákó és Vaslui megye határánál.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.