Dragnea feláldozza Grindeanut?

Elmúltak a közös csukahorgászós szép idők és a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) elnöke és a kormányfő közötti kapcsolat már egy tengerparti gébezést sem tesz lehetővé. Sorin Grindeanu a saját pártjából indított bírálatok sortüzébe került és az egyik fő vádpont ellene az, hogy már nem konzultál úgy a politikai főnökével, Liviu Dragneával, mint korábban.

De sokkal fontosabb dolog áll a PSD-n belüli görcsölések mögött, nevezetesen az egységes bérezésről szóló törvény és a közszférán belüli jelentős béremelésekre vonatkozó kampányígéretek elodázása. Beigazolódott mindaz, amit a józan közgazdászok folyamatosan mondtak. Az ígért emelésekre nincs pénz!

Az egységes bérezésről szóló törvény már elejétől fogva veszélyesnek ígérkezett a kormányfő számára. Emlékezzünk vissza, hogy

a tervezetet nem a kormány kezdeményezte,

hanem azt a megoldást választották, hogy a kormánypárti koalíció képviselőinek és szenátorainak parlamenti kezdeményezéseként terjesztik elő.

A bejelentetett emeléseket képtelenség volt belefoglalni a költségvetésbe. A Grindeanu-kormány visszavett a beruházási kiadásokból, amennyit csak tudott, mert ezek voltak a Románia által az Európai Unió előtt vállalt hiányszintek betartásának utolsó tartalékai. A Bizottság ennek ellenére a lehető legvilágosabban jelezte a kisiklás lehetőségének veszélyét és konkrét lépéseket kért az előírt hiánymértékekhez való visszatérés érdekében. A helyzetre nem nyújthat megoldást a PSD-s vezetők arrogáns válasza.

Másrészt a költségvetés számára létfontosságú forrást jelentő európai pénzek lehívási mértéke messze van az állami költségvetésben vállalt szinttől. Itt üt vissza a beruházások csökkentése. Beruházások nélkül nem hívhatsz le európai pénzeket, európai pénzek nélkül nem tarthatod az állami költségvetést.

A valós helyzet ismeretében Grindeanu normális módon visszafogottan fogadta azt az emeléslavinát, melyet a törvény vitája során saját pártja indított.

Most a pártnak

ki kell keverednie abból a helyzetből, amibe saját maga mászott be és bűnbakot keres.

Erre a szerepre Grindeanu a tökéletes jelölt. A párton belül nincs nagy súlya, senki sem fogja siratni, ha haza kell mennie. Dragnea akár egy kis kávézói perpatvart is gerjeszthet, hogy elterelje a figyelmet a bértörvény kudarcáról, melynek során úgy tesz, mintha lemondatná Grindeanut, vagy akár meg is teszi.

Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek más okai is a Grindeanuval szembeni elégedetlenségnek. Lehet, hogy a kormányfő már nem annyira szófogadó. Lehet, hogy ráébredt, bábuként egyetlen jövője van: hogy feláldozhassák, amikor a párt érdeke megkívánja. Vagy lehet, hogy a 13-as rendelet miatt nagy a harag, túlságosan azt hajtogatja az összes PSD-s, hogy az jó volt és a kormánynak nem kellett volna visszavonnia. Lehet, hogy olyan újabb rendeletekre számítottak, melyek már nem érkeztek meg. Mindent egybevetve közeledik a parlamenti vakáció és a PSD véleményvezérei egyre türelmetlenebbek. Főleg, hogy a Parlamentben általuk létrehozott nagy vizsgálóbizottságok egy helyben topognak, ha nem süllyedtek máris a nevetségességbe.

Grindeanu számára világos a helyzet: vagy megjön az esze, vagy a legrosszabbra számíthat. Másrészt Dragneának sincs vesztenivalója. Ha keményen játszik, akkor a pártot arra kényszeríti, hogy a saját kormányfőjét buktassa meg és új kormányfőjelölttel járuljon Iohannis elnök elé. Megengedhet magának a PSD most hirtelen egy politikai válságot, melyről nem tudja, mennyire nehezen tudja majd azt kezelni?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.