Disznószag

A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) bűvésze 17 évvel vitt vissza minket az időben, egészen a Năstase-kormányzat kezdetéig. Emlékeznek még, hogy milyen volt? Nem tűnik úgy, hogy ugyanaz a nyomasztó légkör, az akkori undor és fuldokolás telepedett ránk? Azok számára, akik nem élték át, vagy már elfelejtették: az EU és a NATO előtt volt néhány év, amikor az omerta volt a vezényszó. A hallgatás törvénye uralkodott a közéletben, a sajtóban, de betartották az állam kulcsfontosságú intézményei is, amelyek ügyeltek arra, hogy ne zavarják meg az egyetlen ember kezében összpontosuló hatalmat. Dragnea ma ugyanúgy vezeti az országot, mint Năstase, despotikusan, sok propagandára, a valóság meghamisítására, hazugságra és félelemre alapozva.

A régi receptnek megfelelően,

a nacionalista diskurzus és a nyugatellenes érzelmek helyettesítik az érveket és adnak magyarázatot bármire.

Közben beléptünk a civilizált világ klubjaiba, de a nagy párt mindent elkövet, hogy kivezessen minket belőlük. Szinte minden területen javában zajlik a restauráció, az oktatástól az egészségügyig. Visszazuhanunk az időben, egy olyan világba térve vissza, melyet már nem hittem túl hamar lehetségesnek.

A sajtóban érezhető a leginkább a visszatérés a Năstase-korszakba. A tévék behódoltak a hatalomnak, szépen felsorakoztak és nem mernek hozzányúlni a nagy vezérhez. Dragnea szinte totális médiavédelemnek örvend. A szerkesztőségek pontosan ugyanúgy félnek megszellőztetni az ügyleteit, vagy megkérdőjelezni a döntéseit, mint Năstase idejében. Mintha még a totális ellenőrzés mániáját is megörökölte volna tőle.

Visszatértek a hatalomnak szánt dicshimnuszok, ódák is. Hétfő este szörnyűséges jeleneteket láttam az Antena 3-on, a kormány épületében hajbókoló, a kormányfő irodájában gazsuláló újságírókkal. Gâdea olyan talpnyalási és szolgalelkűségi műsort adott elő a tévénézőinek, amilyenre a TVR (közszolgálati televízió – a szerk.) talán még a dicsőséges korszakában sem lett volna képes.

A sajtó minden rezsim esetében kifinomult szeizmográf.

Minél nagyobb a csönd, annál jobban hallatszik a despota szuszogása.

Ha az újságírók suttogva mondják ki a legfőbb vezér nevét, akkor valami rosszul működik. Ha elkezdenek öncenzúrát gyakorolni anélkül, hogy erre bárki megkérné őket, ha a csip-csup ügyekbe menekülve kerülik a kényes témákat, akkor már csak egy lépésre vagyunk a diktatúrától. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mára a félelem lett úrrá a romániai szerkesztőségeken.

Az elmúlt napokban kvázi teljes embargót tapasztaltam a legfőbb vezér ügyleteit megkérdőjelező kényes témákban. Nyomasztó hallgatás telepszik súlyos rétegekben az országra. 15 évvel ezelőtt is nagyjából ugyanígy történt, a Năstase-korszakban, amikor az Evenimentul Zilei, melynek akkor dolgoztam, a házakkal kapcsolatos trükközésekről, a Bittnerrel és Petracheval folytatott kombinációkról, a volt kormányfő műtárgyak iránti étvágyáról, vagy már közmondásossá vált mohóságáról írt.

Az EVZ-n kívül csak kevesen örvendhettek a szabadság luxusának. Nem volt ennyi tévé, nem léteztek még a közösségi hálózatok, az internet pedig még kezdetleges volt. A közszolgálati tévében működött a cenzúra, csak a kormányzat vége felé jelent meg az első hírtelevízió, a Realitatea TV, mely megtörte a Năstase körül kialakult média-védőgátat.

A társadalom ma nehezebben ellenőrizhetőnek tűnik, de úgy tűnik,

Liviu Dragneának sikerült maga alá rendelnie szinte az összes tévét,

annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlanul több van belőlük, mint 15 évvel ezelőtt. Az internet, a közösségi hálózatok maradtak az egyetlen még szabad terület, de a lakosságnak csak kis része tájékozódik innen.

Például, általam ismeretlen okokból, a B1 TV-n kívül egyetlen televízió sem vette át a HotNews.ro leleplezéseit Liviu Dragnea fiának sertésügyleteiről, a PSD-s vezér magánérdekből született törvényeiről, vagy arról a gyanús körülményről, mellyel a fia csak 28 évesen és alig 500 lej befektetésével egy több millió eurós vállalkozás tulajdonosa lett egy Tel Drum-os (Teleorman megyei vállalkozás, mely Liviu Dragnea megyei tanácsi elnöki időszakában vált a közbeszerzések kivételezettjévé – a szerk.) közvetítőn keresztül.

Az esti viták során nem tapasztaltam, hogy alaposan kitárgyalták volna a nap fajsúlyos témáit, azokat az egyre számosabb – bel- és külföldi – figyelmeztetéseket, melyek szerint a PSD gazdaságpolitikája és döntései válságot válthatnak ki. Az interneten könnyen találhatnak majd elegendő anyagot erről, de nincsenek tévés viták arról, hogy miként sikerült Dragneának és a PSD-nek három hónap alatt fejre állítaniuk az országot. Azt azonban tudom, hogy Liviu Dragneának sikerült szinte az összes mogullal titkos megállapodásokat kötnie a 13. sz. sürgősségi kormányrendelet előtt és a sajtóban akkor tapasztalható is volt az igazságszolgáltatás-ellenes szövetség. Az offenzíva ma is folytatódik, durván eltorzítva a közbeszédet.

A sajtó kapitulált, ezzel kapcsolatosan már nincsenek kételyeink. Az a nagy gond, hogy

kulcsfontosságú intézmények is kezdenek elesni:

úgy tűnik, az Alkotmánybíróság kész kiszolgálni az új hatalmat, a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) láthatóan visszavett a lendületből. Nem értettem, miért vonta vissza a SRI a tisztjeit az ANAF-ból (az adóhatóság – a szerk.) úgy, hogy nem várta meg a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) ezzel kapcsolatos esetleges döntését, mely egyértelműen kimondta volna, hogy már nem számít elsődlegesnek az adócsalás és a korrupció elleni harc. Nem világos, hogy a korrupcióellenes ügyészek miért nem indítanak újabb fajsúlyos ügyeket, holott továbbra is elegendő számban zajlanak a szemünk előtt a legalábbis gyanús ügyek. Az ANI-ról (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) már hónapok óta nem hallottunk szinte semmit.

Ha a létfontosságú intézmények sem fognak többé működni, akkor oda térünk vissza, ahonnan elindultunk,

saját magunk zárjuk ki magunkat a civilizált világ szférájából,

teljesen feladva az értékeit (jogállamiság, a törvények és szabályok tisztelete), nem lévén már szükség arra, hogy bárki is kitegyen minket a NATO-ból, vagy az EU-ból. A közvélemény ösztönösen megérzi ezt a nagy veszélyt, ezzel magyarázható, hogy miért tüntettek hetekig az emberek az utcákon. A légkör megint nyomasztóvá, fojtogatóvá, vagy – a Dragnea-család címerével összhangba kerülve – ólszerűvé vált.

De azért van még remény. A teleormani disznókirály politikai karrierje a végéhez közeledik. Mindazok után, amit alig három hónap alatt elkövetett, Dragneának a szövetségesek számára már sem pártvezérként, sem vitapartnerként sincs jövője. Ismétlem, sürgős nemzeti üggyé kell megtenni az elszigetelését és eltávolítását a hatalom vezérlőpultjától. Különben attól tartok, hogy a Năstase-kormány kellemes emléknek fog tűnni ahhoz képest, ami most következik.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.