A teleormani disznókirály esete a demokráciával.
A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) bűvésze 17 évvel vitt vissza minket az időben, egészen a Năstase-kormányzat kezdetéig. Emlékeznek még, hogy milyen volt? Nem tűnik úgy, hogy ugyanaz a nyomasztó légkör, az akkori undor és fuldokolás telepedett ránk? Azok számára, akik nem élték át, vagy már elfelejtették: az EU és a NATO előtt volt néhány év, amikor az omerta volt a vezényszó. A hallgatás törvénye uralkodott a közéletben, a sajtóban, de betartották az állam kulcsfontosságú intézményei is, amelyek ügyeltek arra, hogy ne zavarják meg az egyetlen ember kezében összpontosuló hatalmat. Dragnea ma ugyanúgy vezeti az országot, mint Năstase, despotikusan, sok propagandára, a valóság meghamisítására, hazugságra és félelemre alapozva.
A régi receptnek megfelelően,
Közben beléptünk a civilizált világ klubjaiba, de a nagy párt mindent elkövet, hogy kivezessen minket belőlük. Szinte minden területen javában zajlik a restauráció, az oktatástól az egészségügyig. Visszazuhanunk az időben, egy olyan világba térve vissza, melyet már nem hittem túl hamar lehetségesnek.
A sajtóban érezhető a leginkább a visszatérés a Năstase-korszakba. A tévék behódoltak a hatalomnak, szépen felsorakoztak és nem mernek hozzányúlni a nagy vezérhez. Dragnea szinte totális médiavédelemnek örvend. A szerkesztőségek pontosan ugyanúgy félnek megszellőztetni az ügyleteit, vagy megkérdőjelezni a döntéseit, mint Năstase idejében. Mintha még a totális ellenőrzés mániáját is megörökölte volna tőle.
Visszatértek a hatalomnak szánt dicshimnuszok, ódák is. Hétfő este szörnyűséges jeleneteket láttam az Antena 3-on, a kormány épületében hajbókoló, a kormányfő irodájában gazsuláló újságírókkal. Gâdea olyan talpnyalási és szolgalelkűségi műsort adott elő a tévénézőinek, amilyenre a TVR (közszolgálati televízió – a szerk.) talán még a dicsőséges korszakában sem lett volna képes.
A sajtó minden rezsim esetében kifinomult szeizmográf.
Ha az újságírók suttogva mondják ki a legfőbb vezér nevét, akkor valami rosszul működik. Ha elkezdenek öncenzúrát gyakorolni anélkül, hogy erre bárki megkérné őket, ha a csip-csup ügyekbe menekülve kerülik a kényes témákat, akkor már csak egy lépésre vagyunk a diktatúrától. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mára a félelem lett úrrá a romániai szerkesztőségeken.
Az elmúlt napokban kvázi teljes embargót tapasztaltam a legfőbb vezér ügyleteit megkérdőjelező kényes témákban. Nyomasztó hallgatás telepszik súlyos rétegekben az országra. 15 évvel ezelőtt is nagyjából ugyanígy történt, a Năstase-korszakban, amikor az Evenimentul Zilei, melynek akkor dolgoztam, a házakkal kapcsolatos trükközésekről, a Bittnerrel és Petracheval folytatott kombinációkról, a volt kormányfő műtárgyak iránti étvágyáról, vagy már közmondásossá vált mohóságáról írt.
Az EVZ-n kívül csak kevesen örvendhettek a szabadság luxusának. Nem volt ennyi tévé, nem léteztek még a közösségi hálózatok, az internet pedig még kezdetleges volt. A közszolgálati tévében működött a cenzúra, csak a kormányzat vége felé jelent meg az első hírtelevízió, a Realitatea TV, mely megtörte a Năstase körül kialakult média-védőgátat.
A társadalom ma nehezebben ellenőrizhetőnek tűnik, de úgy tűnik,
annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlanul több van belőlük, mint 15 évvel ezelőtt. Az internet, a közösségi hálózatok maradtak az egyetlen még szabad terület, de a lakosságnak csak kis része tájékozódik innen.
Például, általam ismeretlen okokból, a B1 TV-n kívül egyetlen televízió sem vette át a HotNews.ro leleplezéseit Liviu Dragnea fiának sertésügyleteiről, a PSD-s vezér magánérdekből született törvényeiről, vagy arról a gyanús körülményről, mellyel a fia csak 28 évesen és alig 500 lej befektetésével egy több millió eurós vállalkozás tulajdonosa lett egy Tel Drum-os (Teleorman megyei vállalkozás, mely Liviu Dragnea megyei tanácsi elnöki időszakában vált a közbeszerzések kivételezettjévé – a szerk.) közvetítőn keresztül.
Az esti viták során nem tapasztaltam, hogy alaposan kitárgyalták volna a nap fajsúlyos témáit, azokat az egyre számosabb – bel- és külföldi – figyelmeztetéseket, melyek szerint a PSD gazdaságpolitikája és döntései válságot válthatnak ki. Az interneten könnyen találhatnak majd elegendő anyagot erről, de nincsenek tévés viták arról, hogy miként sikerült Dragneának és a PSD-nek három hónap alatt fejre állítaniuk az országot. Azt azonban tudom, hogy Liviu Dragneának sikerült szinte az összes mogullal titkos megállapodásokat kötnie a 13. sz. sürgősségi kormányrendelet előtt és a sajtóban akkor tapasztalható is volt az igazságszolgáltatás-ellenes szövetség. Az offenzíva ma is folytatódik, durván eltorzítva a közbeszédet.
A sajtó kapitulált, ezzel kapcsolatosan már nincsenek kételyeink. Az a nagy gond, hogy
úgy tűnik, az Alkotmánybíróság kész kiszolgálni az új hatalmat, a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) láthatóan visszavett a lendületből. Nem értettem, miért vonta vissza a SRI a tisztjeit az ANAF-ból (az adóhatóság – a szerk.) úgy, hogy nem várta meg a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) ezzel kapcsolatos esetleges döntését, mely egyértelműen kimondta volna, hogy már nem számít elsődlegesnek az adócsalás és a korrupció elleni harc. Nem világos, hogy a korrupcióellenes ügyészek miért nem indítanak újabb fajsúlyos ügyeket, holott továbbra is elegendő számban zajlanak a szemünk előtt a legalábbis gyanús ügyek. Az ANI-ról (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) már hónapok óta nem hallottunk szinte semmit.
Ha a létfontosságú intézmények sem fognak többé működni, akkor oda térünk vissza, ahonnan elindultunk,
teljesen feladva az értékeit (jogállamiság, a törvények és szabályok tisztelete), nem lévén már szükség arra, hogy bárki is kitegyen minket a NATO-ból, vagy az EU-ból. A közvélemény ösztönösen megérzi ezt a nagy veszélyt, ezzel magyarázható, hogy miért tüntettek hetekig az emberek az utcákon. A légkör megint nyomasztóvá, fojtogatóvá, vagy – a Dragnea-család címerével összhangba kerülve – ólszerűvé vált.
De azért van még remény. A teleormani disznókirály politikai karrierje a végéhez közeledik. Mindazok után, amit alig három hónap alatt elkövetett, Dragneának a szövetségesek számára már sem pártvezérként, sem vitapartnerként sincs jövője. Ismétlem, sürgős nemzeti üggyé kell megtenni az elszigetelését és eltávolítását a hatalom vezérlőpultjától. Különben attól tartok, hogy a Năstase-kormány kellemes emléknek fog tűnni ahhoz képest, ami most következik.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
Úgy tűnik, a nehéz időkben az egyébként demokratának, európainak vagy egyszerűen jól neveltnek tűnő román vezetők idegengyűlölővé válnak. Ennél az alakváltós politikai játéknál az AUR vérnackósága is jobb.
Megőrizni a tájegységekre jellemző hagyományos, népi mintákat és formákat vagy a vevők igényeihez igazítani a cserépedényeket – erre a kérdésre is keresték a választ a fazekasok Marosvásárhelyen az Erdélyi Mesterségek Ünnepén.
A bóvli kategóriába csúszás fenyegeti Romániát az elhúzódó politikai válság és az államháztartási hiány miatt. Félmillió eurót perelt vissza volt szeretőjétől egy temesvári milliomos.
Új történelmi csúcsot ért el az euró szerdán a lejjel szemben. A Román Nemzeti Bank 5,2788 lej/euró árfolyamot jelentett be szeptember 23-án, ami 1,41 banival magasabb az egy nappal korábbi értéknél.
Heves vita alakult ki a képviselőházban az RMDSZ és az AUR képviselői között arról a törvénytervezetről, amely szerint a kisebbségeknek joguk van használni a közigazgatásban az anyanyelvüket azokon a településen is, ahol arányuk 20 százalék alá csökken.
Halálos közúti baleset történt keddre virradó éjjel Marossárpatakon. A balesetben egy autó volt érintett, a benne utazó 19 éves fiatal életét vesztette.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.