A teleormani disznókirály esete a demokráciával.
A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) bűvésze 17 évvel vitt vissza minket az időben, egészen a Năstase-kormányzat kezdetéig. Emlékeznek még, hogy milyen volt? Nem tűnik úgy, hogy ugyanaz a nyomasztó légkör, az akkori undor és fuldokolás telepedett ránk? Azok számára, akik nem élték át, vagy már elfelejtették: az EU és a NATO előtt volt néhány év, amikor az omerta volt a vezényszó. A hallgatás törvénye uralkodott a közéletben, a sajtóban, de betartották az állam kulcsfontosságú intézményei is, amelyek ügyeltek arra, hogy ne zavarják meg az egyetlen ember kezében összpontosuló hatalmat. Dragnea ma ugyanúgy vezeti az országot, mint Năstase, despotikusan, sok propagandára, a valóság meghamisítására, hazugságra és félelemre alapozva.
A régi receptnek megfelelően,
Közben beléptünk a civilizált világ klubjaiba, de a nagy párt mindent elkövet, hogy kivezessen minket belőlük. Szinte minden területen javában zajlik a restauráció, az oktatástól az egészségügyig. Visszazuhanunk az időben, egy olyan világba térve vissza, melyet már nem hittem túl hamar lehetségesnek.
A sajtóban érezhető a leginkább a visszatérés a Năstase-korszakba. A tévék behódoltak a hatalomnak, szépen felsorakoztak és nem mernek hozzányúlni a nagy vezérhez. Dragnea szinte totális médiavédelemnek örvend. A szerkesztőségek pontosan ugyanúgy félnek megszellőztetni az ügyleteit, vagy megkérdőjelezni a döntéseit, mint Năstase idejében. Mintha még a totális ellenőrzés mániáját is megörökölte volna tőle.
Visszatértek a hatalomnak szánt dicshimnuszok, ódák is. Hétfő este szörnyűséges jeleneteket láttam az Antena 3-on, a kormány épületében hajbókoló, a kormányfő irodájában gazsuláló újságírókkal. Gâdea olyan talpnyalási és szolgalelkűségi műsort adott elő a tévénézőinek, amilyenre a TVR (közszolgálati televízió – a szerk.) talán még a dicsőséges korszakában sem lett volna képes.
A sajtó minden rezsim esetében kifinomult szeizmográf.
Ha az újságírók suttogva mondják ki a legfőbb vezér nevét, akkor valami rosszul működik. Ha elkezdenek öncenzúrát gyakorolni anélkül, hogy erre bárki megkérné őket, ha a csip-csup ügyekbe menekülve kerülik a kényes témákat, akkor már csak egy lépésre vagyunk a diktatúrától. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mára a félelem lett úrrá a romániai szerkesztőségeken.
Az elmúlt napokban kvázi teljes embargót tapasztaltam a legfőbb vezér ügyleteit megkérdőjelező kényes témákban. Nyomasztó hallgatás telepszik súlyos rétegekben az országra. 15 évvel ezelőtt is nagyjából ugyanígy történt, a Năstase-korszakban, amikor az Evenimentul Zilei, melynek akkor dolgoztam, a házakkal kapcsolatos trükközésekről, a Bittnerrel és Petracheval folytatott kombinációkról, a volt kormányfő műtárgyak iránti étvágyáról, vagy már közmondásossá vált mohóságáról írt.
Az EVZ-n kívül csak kevesen örvendhettek a szabadság luxusának. Nem volt ennyi tévé, nem léteztek még a közösségi hálózatok, az internet pedig még kezdetleges volt. A közszolgálati tévében működött a cenzúra, csak a kormányzat vége felé jelent meg az első hírtelevízió, a Realitatea TV, mely megtörte a Năstase körül kialakult média-védőgátat.
A társadalom ma nehezebben ellenőrizhetőnek tűnik, de úgy tűnik,
annak ellenére, hogy összehasonlíthatatlanul több van belőlük, mint 15 évvel ezelőtt. Az internet, a közösségi hálózatok maradtak az egyetlen még szabad terület, de a lakosságnak csak kis része tájékozódik innen.
Például, általam ismeretlen okokból, a B1 TV-n kívül egyetlen televízió sem vette át a HotNews.ro leleplezéseit Liviu Dragnea fiának sertésügyleteiről, a PSD-s vezér magánérdekből született törvényeiről, vagy arról a gyanús körülményről, mellyel a fia csak 28 évesen és alig 500 lej befektetésével egy több millió eurós vállalkozás tulajdonosa lett egy Tel Drum-os (Teleorman megyei vállalkozás, mely Liviu Dragnea megyei tanácsi elnöki időszakában vált a közbeszerzések kivételezettjévé – a szerk.) közvetítőn keresztül.
Az esti viták során nem tapasztaltam, hogy alaposan kitárgyalták volna a nap fajsúlyos témáit, azokat az egyre számosabb – bel- és külföldi – figyelmeztetéseket, melyek szerint a PSD gazdaságpolitikája és döntései válságot válthatnak ki. Az interneten könnyen találhatnak majd elegendő anyagot erről, de nincsenek tévés viták arról, hogy miként sikerült Dragneának és a PSD-nek három hónap alatt fejre állítaniuk az országot. Azt azonban tudom, hogy Liviu Dragneának sikerült szinte az összes mogullal titkos megállapodásokat kötnie a 13. sz. sürgősségi kormányrendelet előtt és a sajtóban akkor tapasztalható is volt az igazságszolgáltatás-ellenes szövetség. Az offenzíva ma is folytatódik, durván eltorzítva a közbeszédet.
A sajtó kapitulált, ezzel kapcsolatosan már nincsenek kételyeink. Az a nagy gond, hogy
úgy tűnik, az Alkotmánybíróság kész kiszolgálni az új hatalmat, a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) és a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) láthatóan visszavett a lendületből. Nem értettem, miért vonta vissza a SRI a tisztjeit az ANAF-ból (az adóhatóság – a szerk.) úgy, hogy nem várta meg a CSAT (Legfelsőbb Védelmi Tanács – a szerk.) ezzel kapcsolatos esetleges döntését, mely egyértelműen kimondta volna, hogy már nem számít elsődlegesnek az adócsalás és a korrupció elleni harc. Nem világos, hogy a korrupcióellenes ügyészek miért nem indítanak újabb fajsúlyos ügyeket, holott továbbra is elegendő számban zajlanak a szemünk előtt a legalábbis gyanús ügyek. Az ANI-ról (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) már hónapok óta nem hallottunk szinte semmit.
Ha a létfontosságú intézmények sem fognak többé működni, akkor oda térünk vissza, ahonnan elindultunk,
teljesen feladva az értékeit (jogállamiság, a törvények és szabályok tisztelete), nem lévén már szükség arra, hogy bárki is kitegyen minket a NATO-ból, vagy az EU-ból. A közvélemény ösztönösen megérzi ezt a nagy veszélyt, ezzel magyarázható, hogy miért tüntettek hetekig az emberek az utcákon. A légkör megint nyomasztóvá, fojtogatóvá, vagy – a Dragnea-család címerével összhangba kerülve – ólszerűvé vált.
De azért van még remény. A teleormani disznókirály politikai karrierje a végéhez közeledik. Mindazok után, amit alig három hónap alatt elkövetett, Dragneának a szövetségesek számára már sem pártvezérként, sem vitapartnerként sincs jövője. Ismétlem, sürgős nemzeti üggyé kell megtenni az elszigetelését és eltávolítását a hatalom vezérlőpultjától. Különben attól tartok, hogy a Năstase-kormány kellemes emléknek fog tűnni ahhoz képest, ami most következik.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
Négynapos iskolahetet tesztelnek egy erdélyi elitiskolában. Azzal vádoltak egy férfit, hogy visszaélt a segélyhívóval, de most pert nyert.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
59 éves korában elhunyt az Alexandrion Group alapítója, Nawaf Salameh – közölte az üzletember családja.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.