Az erdélyi nemzeti közösségek tényszerűen őshonos, államalkotó csoportok/népességek voltak és maradtak, írja Hans Hedrich, és igaza van.
Íme, néhány abból az igen sok konkrét kötelezettségből, melyeket Románia és Magyarország a nemzeti közösségek jogai, illetve a regionális és kisebbségi nyelveknek a védelme terén vállalt:
1. saját jelképek használata (zászlók, címerek);
2. az anyanyelv használata a közigazgatásban/igazságszolgáltatásban, a gazdasági életben;
3. kétnyelvű feliratok és hagyományos elnevezések használata az utcaneveket, településeket, más földrajzi neveket tartalmazó táblákon;
4. a „kisebbségi” történelem és kultúra oktatása az iskolákban, beleértve a többségi lakosság intézményeit is;
5. oktatási intézmények létrehozása minden szinten, a „kisebbségek” nyelvén;
6. az asszimiláció és az etnikai arányok megváltoztatásának tilalma az úgynevezett nemzeti kisebbségek által lakott térségekben;
7. a „többségi” média bátorítása a „kisebbségi” témák felvetésére, természetesen szándékosan negatív konnotációk nélkül;
8. kölcsönös megértési és tiszteleti légkör létrehozása és fenntartása a „többségi” és „kisebbségi” közösségek tagjai között;
9. annak elismerése, hogy az úgynevezett „nemzeti kisebbségek” integráns részei annak az országnak/társadalomnak, melyben élnek;
10. differenciáltan kell kezelni a (történelmi) „kisebbségek” és az (újonnan érkezett) migránsok nyelvi jogait;
11. történelmi régiók létezésének (implicit) elismerése;
12. a határok és a területi integritás, valamint az aláíró államok nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó törvényeinek elismerése;
13. tanácsok, szak-/szakértői bizottságok létrehozása, kétoldalú találkozók szervezése, a szerződések betartásának figyelemmel kísérése, rendszeres jelentések készítése
és a többi, és a többi.
Azt hiszem, hogy mindenki, akit akár csak nagy vonalakban is érdekel a téma (még akkor is, ha negatívan viszonyul az erdélyi és moldvai magyarokhoz), könnyedén megállapíthatja, hogy
a fentebbi pontok szellemének és betűjének betartásával… Nem ismerem a jelenlegi magyarországi helyzetet. Magyarországot 2012-ig bizonyos mértékig e jogok érvényesítése példaképének tekintették (a nemzeti közösségek önrendelkezési tanácsainak létrehozása miatt). Orbán Viktor kormányra kerülése után azonban úgy módosították Magyarország alkotmányát, állítják a bírálók, hogy kikerült belőle az „etnikai kisebbség”. Meg kellene vizsgálni és elemezni kellene, hogy igaz-e és mit jelent ez a változtatás…
(Magyarország alaptörvénye több helyen is utal „magyarországi nemzetiségekre”, a legfontosabb a XXIX. cikk.:
„(1) A Magyarországon élő nemzetiségek államalkotó tényezők. Minden, valamely nemzetiséghez tartozó magyar állampolgárnak joga van önazonossága szabad vállalásához és megőrzéséhez. A Magyarországon élő nemzetiségeknek joguk van az anyanyelvhasználathoz, a saját nyelven való egyéni és közösségi névhasználathoz, saját kultúrájuk ápolásához és az anyanyelvű oktatáshoz.
(2) A Magyarországon élő nemzetiségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
(3)37 A Magyarországon élő nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat, a nemzetiségeket és a nemzetiségként való elismerés feltételeit, valamint a helyi és országos nemzetiségi önkormányzatok megválasztásának szabályait sarkalatos törvény határozza meg. Sarkalatos törvény a nemzetiségként való elismerést meghatározott idejű honossághoz és meghatározott számú, magát az adott nemzetiséghez tartozónak valló személy kezdeményezéséhez kötheti.38 Forrás – a szerk.)
A romániai magyar közösségben sokan tudják, amit a románok többségének nem volt honnan megtudnia
(a kitalált botrányokat nem számítom). Arról van szó, hogy 2015-ben és 2016 elején a romániai hatóságok több döntése nyilvánvalóan megsértette az említett szerződéseket, különösen a román–magyar kétnyelvű feliratok és Székelyföld jelképeinek használatával kapcsolatosan. Ezekről az aspektusokról már beszámoltam ebben a bejegyzésben: SRI-stii nu stiu sa citeasca? …, amelynek rendkívül kedvező fogadtatása volt és fordításban több erdélyi magyar kiadványban is megjelent. (A magyar változat itt olvasható: A SRI es a Szekelyfold intim viszonya / Relația intimă a SRI cu Ținutul Secuiesc.)
A közösségi médiában jelentkező egyes kommentátorok gyakran nagyon ellenséges vagy éppenséggel verbális erőszakig terjedő reakciói a magyarok követeléseire, azoknak a jogi normáknak a nem ismeretéről árulkodnak, melyek alapján a magyarok a kérdéses követeléseket megfogalmazzák, így a vita gyakran hamis, történelmi síkra terelődik, olyan érveket és ellenérveket keresve, melyeket – mindkét „fél” – gyakran nagyon szenvedélyesen és kollektív szemrehányások, gyanakvások, vagy sértegetések formájában ad elő. Az öngerjesztett és a (gyakran a MAI-hoz/Belügyminisztériumhoz, SRI-hez/Román Hírszerző Szolgálathoz és hasonló állami struktúrákhoz közelálló) román nacionalista média által terjesztett magyarellenesség az Egységes Románia Párt (PRU) félkatonai csoportosulásának létrehozásával érte el tetőpontját. A párt vezetője, Bogdan Diaconu többször is olyan nyilvános uszításokkal-manipulálásokkal tűnt ki, melyeknek a magyarok voltak a célpontjai, a PRU pedig kitartóan követeli az ezzel a szakterülettel kapcsolatos törvények által előírt védelmi normák alkalmazását.
Az erdélyi nemzeti/identitási közösségek jogaival és kötelességeivel kapcsolatos mainstream (amatőr) közbeszéd az információk hiányával, eltereléssel és ellenséges vélemények terjesztésével gyakran
Ezt „óvodás szintnek” nevezném. De ebben a témában egyre gyakrabban jelentkeznek nagyon konstruktív, érvekkel alátámasztott és kiegyensúlyozott vélemények is, ami azzal a reménnyel kecsegtet, hogy ezekről a témákról racionálisan, tájékozottan és kölcsönös tisztelettel is lehet vitázni, hogy nem maradnak csak a szélsőségesek, a tekintélyelvűek és a bármiféle mizantrópok monopóliumai. Más szavakkal: a témát „magas szinten”, sőt „szakmai szinten” is lehet kezelni.
Az erdélyi etnikumok közötti együttélés témájáról szóló viták szakmaiasodásához (és kulturálódásához/civilizálódásához) nyújtott hozzájárulásomként alább közlöm három nemzetközi charta és kétoldalú szerződés elérhetőségét (a sokból), melyek Románia és Magyarország, valamint a két állam területén számbeli kisebbségben élő etnikai közösségek jogait és kötelességeit szabályozzák.
1. Az Európa Tanács keretegyezménye a nemzeti kisebbségek védelméről (magyarul – a szerk.)
2. A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (magyarul – a szerk.)
2a. A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájának ratifikálásáról szóló 282/2007. sz. törvény (tartalmazza a minden egyes regionális és kisebbségi nyelvre vonatkozó specifikus ratifikációs csomagot)
3. Szerződés a Magyar Köztársaság és Románia között a megértésről, az együttműködésről és a jószomszédságról, 1996. szeptember 16. (magyarul – a szerk.)
A kérdéses normák kötelezőek és kölcsönösek, alkalmazásuk pedig, a római jog PACTA SUNT SERVANDA elvének megfelelően, bármely XXI. századi európai állam, illetve
Bizonyos megállapodások végrehajtásának megtagadása és a magyarok és románok közötti ezzel kapcsolatos feszültségek kiéleződése (lásd a DIICOT által letartóztatott székely „petárdások” esete), melyet az erőszaknak a Karóbahúzó Vlad Őrjárathoz (PRU) hasonló párthadseregek létrehozásával megvalósított kvázi privatizációja követ, e politikai, adminisztratív és állami kultúra ellentétes pólusán helyezkednek el.
A Maros Megyei Törvényszék döntése, mely megsemmisítette a marosvásárhelyi közösségi rendőrség joggal visszaélő módon kirótt bírságait, mellyel a város – és egyben Székelyföld történelmi központja – egyik magyar pártját büntették, mert székházára kitűzte Székelyföld zászlóját, annak a pozitív jele, hogy a PACTA SUNT SERVANDA elvet Romániában is a törvény szelleme és betűje szerint alkalmazzák, ami újra azt mutatja, hogy egy magyar történelmi közösség identitási jelképének kitűzése egy hivatalos épületre még Romániában is törvényes.
Tehát a normalitás itt is megjelenik. Remélem, ez kiterjed majd az olyan, a többetnikumú Erdélyre nézve szimbolikus töltetű helyekre, mint Cluj mínusz Napoca/Kolozsvár/Klausenburg. Itt elég nehézkesen halad a település nevének háromnyelvű kiírásáért folyó bírósági harc… A bíróság az időhúzást választotta.
U. i.: Miért tettem idézőjelbe a „nemzeti kisebbségek” kifejezést? Mert ezek valójában… nem léteznek. Az erdélyi nemzeti közösségek tényszerűen őshonos, államalkotó csoportok/népességek voltak és maradtak, és nem bizonyos „többségek” akaratának alárendelt „kisebbségek” – annál is inkább, mert számbeli arányuk a történelem folyamán jelentősen változott.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
… az államelnök-jelöltek sikeresélyét szinte percenként mérik most már, és van is egy meglepetés… és egy kórház műtőjében éppen beavatkozás közben vált le a mennyezet.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.