Az RMDSZ meg a kormány

Az RMDSZ két év után visszatér a kormányba, ezúttal a PSD-vel létrehozott koalícióba. Ebben a házasságban hol vannak az RMDSZ számára a vörös vonalak?

A kapcsolat egy kis zárójelet igényel. Az USL-vel 2012-ben, a választás előtt kezdtük meg a tárgyalásokat. Victor Pontával és Crin Antonescuval arra a következtetésre jutottunk, hogy a 2012-es választás eredményétől függetlenül, az eredmény bejelentése után koalíciót hozunk létre és belépünk az USL mellé a kormányba, miniszterekkel, nem más megoldással. Azt hiszem, most elmondhatjuk, hogy az akkor szükséges megállapodás volt. Ők is úgy vélték, hogy jó, főleg, hogy Victor Ponta szerint a román–magyar kapcsolatok szempontjából jobb, ha benne vagyunk a kormányban. Ha az RMDSZ benne van a kormányban, akkor a Románián belüli román–magyar kapcsolatokat is, de a Románia és Magyarország közötti kapcsolatokat is sokkal könnyebb kezelni. Victor Ponta valószínűleg ebből a megfontolásból indult ki. Antonescu elfogadta ezt a megoldást és október 1-én aláírtunk egy fentebbieknek megfelelő megállapodást. Ponta rögtön a választás után kiállt és azt mondta, hogy meghív bennünket a kormányba, Antonescu hallgatott és amikor asztalhoz ültünk, talált egy ürügyet, meghívta Dan Voiculescut és ahelyett, hogy kettesben, vagy hármasban tárgyaltunk és azt mondta volna, hogy „rátok már nincs szükség, menjetek ellenzékbe, mi majd kormányozunk” – ami egyszerű, férfias dolog lett volna és nem jelentett volna semmilyen gondot…–, Dan Voiculescuval érkezett, aki azt kérte, hogy lojalitási teszteket hajtsunk végre. Tőlem ne kérjen lojalitási teszteket se Voiculescu, se Antonescu. Valójában ez ürügy volt, Voiculescut használták fel az aláírt megállapodás felbontására. Voiculescu soha nem vett részt a tárgyalásokon. Nem tudom, ő tudott-e egy ilyenfajta megállapodás létezéséről, de egyetlen megbeszélésen sem vett részt.

Miként zajlottak a megbeszélések? Az Ungureanu-kormány mégiscsak egy magyarellenes, RMDSZ-ellenes és nacionalista hangsúlyokkal rendelkező bizalmatlansági indítvánnyal bukott meg.

Nem voltak egyszerűek azok a megbeszélések. Elmondhatom, hogy Ponta részéről sokkal nagyobb nyitottság volt, itt személyekről beszélek, nem a pártról, Antonescuval egy kicsit nehezebb volt.
Miután ellenzékbe vonultunk, az RMDSZ vezetőjeként abban voltam érdekelt, hogy az USL nem bomoljon fel. Mi semmilyen módon nem járultunk hozzá az USL felbomlásához, és nincs semmilyen érdemünk az USL felbomlásában. Mi folyamatosan azt mondtuk, hogy „közös a sorsotok, együtt választottak meg benneteket, együtt kell továbbhaladnotok”. Az USL felbomlása után Ponta tárgyalásokra hívott minket, úgy két hétig tárgyaltunk, hogy eljussunk ehhez a megoldáshoz. Atipikus volt bekerülésünk a kormányba, mert nem a választás után történt. És ezért nem sikerült jelentősen megváltoztatnunk, módosítanunk a kormányprogramot. De ami a kisebbségekre vonatkozó fejezetet illeti, ami számunkra fontos fejezet, már nem volt gond, mert 2012-ben, amikor világossá vált, hogy mi már nem kerülünk be a kormányba, az USL-nek semmilyen kisebbségekre vonatkozó terve nem volt a kormányprogramban. Victor Ponta megkért minket, hogy javasoljunk mi egy szöveget. És ha összehasonlítja az Ungureanu-kormány időszakának kormányprogramját, a kisebbségekre vonatkozó részt és a Ponta-kabinet kormányprogramját, akkor a szövegek nagyon hasonlóak.

A jobboldalnak is, a baloldalnak is írnak kormányprogram-fejezeteket?

Igen. Mi készítettük az Ungureanu-kabinet számára is, normális, hisz együtt voltunk és amikor Victor Ponta arra kért bennünket, hogy javasoljunk egy szöveget a kormányprogram számára, akkor kis módosításokat hajtottunk végre Ungureanu programjában és átadtuk Pontanak és ők úgy tették be azt a fejezetet, ahogy mi átadtuk, semmit sem módosítottak. Ezért volt egyszerű. Voltak más kérdések, melyeket a PSD-vel folytatott megbeszéléseken tisztáztunk és beléptünk a kormányba. A mi szemszögünkből nézve nem ideológián alapuló választás volt, mi hoztuk a magunk értékeit, az Európai Néppárt programján keresztül is vállalt értékeket, de ilyenfajta koalíciók Ausztriában is, Németországban is léteznek.
És ez szintén rendkívül fontos dolog, mert eddig mi nem kormányoztunk együtt a baloldallal, már ha Romániában létezik bal- és jobboldal.

Mégis vannak bizonyos ügyek, melyekről tárgyalni kellett a kormányba való belépéshez. Itt az autonómiára, a magyar nyelvű felsőoktatásra gondolok. Voltak tárgyalások ilyenfajta ügyekről, vagy ezeket az elnökválasztás utánra hagyták?

Mi ezzel kapcsolatosan úgy tárgyaltunk, ahogy a PDL-vel is, a liberálisokkal és másokkal is tárgyaltunk korábban, pontosan úgy, ahogy a PSD-vel is. A szerzett jogok változatlanok maradnak, utána pedig meg kell néznünk, hogy hol tudjuk bővíteni a nemzeti kisebbségek jogait, elsősorban a nyelvhasználati jogokat. Megoldást kell találnunk a MOGYE-re nézve, ami 2012-ben a viszály almája volt. Azt hiszem, hogy akkor helyes döntést hoztunk, annak ellenére, hogy egyesek az egyetemi autonómia megsértéséről kiabáltak, de mi elvárjuk a kormánytól a törvény végrehajtását. Ha valaki nem akarja a kérdéses, a marosvásárhelyi egyetemet, akkor a kormány álljon elő egy megoldással. Mi továbbra is kitartunk e gondolat mellett: a megszavazott törvényt alkalmazni kell. Ugyanannak, ami a Babeş–Bolyainál megtörtént, annak a MOGYE-nél is meg kell történnie.

Ez különálló magyar tagozatot jelent.

Igen. És ha a Babeş-Bolyainál, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemnél lehetséges volt, akkor a MOGYE esetében is lehetséges.

Igen, de a PSD-ben szélsőséges, nacionalista személyek is vannak, mint például Bogdan Diaconu…

Itt van egy rendkívül érdekes dolog. Nagyon világosan kimondom: Románia rendkívül érdekesen alakult a szélsőséges pártok helyzete. Először Funar PUNR-je tűnt el, majd eltűnt a PRM is. Mi történt? A csúcs- és helyi szintűn nacionalista diskurzusú politikusok szétszóródtak a többi pártba. Vannak a PDL-ben is, a PNL-ben is, a PSD-ben is, az UNPR-ben is, a PC-ben is. Mindenfele vannak. Valójában a két szélsőséges párt politikusainak újraosztásáról van szó. Emlékeztetem arra, hogy mi egy asztalnál ültünk a kabinetben Tabărăval, aki a PUNR elnöke volt, a Boc-kormányban pedig mezőgazdasági miniszter.

Pozitív, vagy negatív dolog, hogy ez megtörtént?

Azt hiszem, pozitív dolog, hogy a parlamentben már nincs szélsőjobboldali, vagy szélsőbaloldali párt. Nem pozitív az, hogy minden pártban vannak ilyen hangok, de ezeket a kérdéseket sokkal könnyebb a pártokon belül kezelni, függetlenül attól, hogy melyik pártról, a PDL-ről, a PNL-ről, vagy a PSD-ről van szó, mert én a vezetővel tárgyalok és a vezetők szintjén hozzuk létre a megállapodásokat és az ő dolguk azok kezelése, akik ilyenfajta retorikával élnek. Victor Ponta dolga, hogy miként kezeli a pártjában felmerülő dolgokat.

Nem egyértelműbbek a dolgok, ha egy pártba gyűlnek össze a szélsőséges retorikájú emberek? Legyen Romániában is egy Jobbik. Ezáltal szétválasztjuk a vizeket.

Annak alapján, amit más államokban láttam, azt mondom, hogy nem jó, mert egy jól szervezett pártnak van növekedési potenciálja. De ha szét vannak szórva, akkor nem erősödhetnek, mert a dolgokat az egyes – szerintem – demokratikus pártokon belül kezelik, még ha vannak is kisiklások. De ha egyetlen pártban vannak, a rendszer részévé válnak, lehetőségük van egy koherens, összeszedett jelenlétet biztosítani a parlamentben vagy a politikai életben. Szerintem nem jó, ha szélsőségeseid vannak, akármilyen formában, de ha a két lehetőség közül kell választani, akkor a szélsőséges pártok nélküli változat kevésbé veszélyes.

Az RMDSZ választói érzékenyek a radikálisok diskurzusaira?

Bármilyen demokratikus társadalomban vannak ilyenfajta személyek, ilyenfajta hangok is, az a lényeg, hogy miként kezeljük azokat. A mi esetünkben az ilyenfajta személyek kudarcot vallottak. És ez az elmúlt hónapokban is látszott, amikor a Jobbik megpróbált Romániában támogatókat szerezni a magyarországi választáshoz. Miért? Mert itt létezik az erdélyi gondolat és az erdélyi értékek. Empátiáról, nagy toleranciáról, állandó párbeszédről beszélünk. Így volt ez akkor is, amikor Erdély független fejedelemség volt, akkor is, amikor tartomány. 1918 után pedig Kós Károly és a kortársai próbáltak meg párbeszédet kialakítani. Erdélyben a románok, a németek, a zsidók, az örmények együtt kerestek megoldásokat. Tehát e tekintetben úgy hiszem, hogy ami a választóinkat illeti, a radikális, szélsőséges gondolatoknak nincs és nem is lesz támogatottságuk.

Ugyanakkor úgy tűnik, az RMDSZ-es választóknak nagyon jó az emlékezetük. Nem felejtették el azt, ami 1990-ben történt, nem felejtették el Iliescut és a FSN-t, a választások alkalmával pedig, a Szövetség vezetőségének útmutatásai ellenére, nem szavaztak PSD-s jelöltekre. Sem Năstaséra 2004-ben, sem Geoanăra 2008-ban. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ nem nagyon tudja ellenőrizni a választóit.

Igen, a kollektív emlékezet sokkal erősebb, mint a románoknál. De a közösségünk is, nagyon sok esetben, igényli az állam beavatkozását, erőteljesebb beavatkozását, akkor is, amikor a nyugdíjakról, a szociális kérdésekről és más területekről van szó. Ez egy fontos árnyalat. 2004-ben sokan szavaztak Năstaséra, de nem mind. A szavazóink általában véve nem, vagy nehezebben szavaznak a baloldalra. A parlament választások esetén, amikor az RMDSZ-ről van szó, akkor a nagy többség, 90 százalék, ahogy az 2012-ben történt, ránk szavaz. Amikor az RMDSZ-nek nincs jelöltje, akkor másképp kezdik elemezni a helyzetet és ettől függően szavaznak. Geoană esetében egyértelmű volt, a szavazatok sokkal nehezebben mentek Geoană felé, mint Năstase felé. Adrian Năstase nagyon sok szavazatot kapott. Mert, persze, értékeltük azt, amit Năstase tett. Năstase rendkívül nehéz partner volt, ha tárgyaltál vele, nagyon nehéz volt valamilyen megoldásra jutni, de mindig állta a szavát és volt lehetősége és ereje rákényszeríteni a pátra azt, amiben megállapodtunk. 2001-ben, például, ott volt a helyi hatóságokra vonatkozó törvénytervezet, amibe az anyanyelvhasználatra vonatkozóan beletettük a 20 százalékos küszöböt. Nagyon nehezen tudtunk megállapodni Năstaseval, de azt követően ha Năstase azt mondta, hogy ezt az irányvonalat fogja követni, akkor a párt elfogadta. Cozmâncă, a Radu Vasile- és Isărescu-kormányok idején a nyelvi jogok ellen harcolt. Közigazgatási miniszterként viszont egy addig nem látott határozottsággal állt ki a tervezet mellett a parlamentben. Vagy az aradi Szabadság-szobor esetében. Az egyik miniszter azt mondta, hogy a szobrot sohasem fogják köztéren felállítani. Amikor megállapodásra jutottunk Adrian Năstaséval, annak a miniszternek nem okozott semmilyen gondot Aradra menni és felavatni a szobrot. Tehát ebből a szemszögből nézve elmondhatom, hogy Adrian Năstasét nagyra értékelték, ami a kisebbségi jogokat illeti. Nem titok, hogy ilyen szempontból mi jól együttműködtünk vele. Mégis az emberek megszavazták Băsescut is, Năstasét is. 2009-ben más helyzet volt. Ötévnyi mandátum után Băsescu azt a benyomást keltette, hogy ha iszik a kovásznai ásványvízből és kürtős kalácsot eszik, tesz egy-egy mézesmázas kijelentést, akkor szereti a magyarokat és mellettük áll… Ezért szavazott a nagy többség Băsescura.

Az RMDSZ politikai iránymutatása ellenére, mely szemben állt Băsescuval.

Igen. De itt volt még néhány fontos dolog. Băsescu 2007-ben nagyon népszerű volt és akkor történt az a felfüggesztés. Elismerem, hogy nem tudtunk jobban kommunikálni a választóinkkal és elég nehéz helyzetben voltunk.

Végül a következő volt a helyzet: a PSD-s jelöltek bekerültek a második fordulóban, de nem rendelkeztek a nyeréshez szükséges tartalékkal. Vagy legalábbis 2004-ben és 2009-ben így volt. Ez 2014-ben is megismétlődhet?

Nem hiszem, hogy 2014-ben megismétlődhet a 2009-es, vagy a 2004-es helyzet, mert Băsescu 2014-ben már nem indul.

Antonescuban van valami Băsescu profiljából. Ha Crin Antonescu és Ponta közül kell választani, kire szavaznak majd a második fordulóban az RMDSZ szavazói?

Nem tudom, ki kerül be a második fordulóba, nem megyek bele találgatásokba. Nem tudom, Victor Ponta indulni fog-e. A saját elemzéseink és felméréseink szerint Antonescunak valós gondja van, ami a magyar közösségen belül róla kialakult benyomást illeti. Korábban rendkívül nagy szimpátia volt iránta, 2009-ben tapssal fogadták, mint senki mást, Kolozsváron, a kongresszuson még Băsescut sem fogadták így. Most igazi gondja van és rendkívül nehezen tudna szavazatokat kapni a romániai magyaroktól. De ezt magának okozta, senki sem segítette őt ebben. Nem tudom, ki kerül be a második fordulóba. Azt sem tudjuk, kik lesznek a jelöltek. Antonescuról tudunk, de várjuk meg május 25-ét, hogy lássuk, mi történik.
Mit vár az európai parlamenti választásoktól az RMDSZ?

Hogy átlépjük az 5 százalékos küszöböt, ami számunkra mindig kihívás. A román pártoknak nincs komoly ajánlatuk a magyar közösség számára, valójában semmilyen ajánlatuk nincsen. Tehát mozgósítanunk kell a választóinkat és minden alkalommal hiteleseknek kell lennünk és meg kell kapnunk a szavazatokat.

Most, hogy a FIDESZ elvitte Tőkést…

Bennünket nem zavar.

Megkönnyíti az 5 százalék megszerzését.

Azt hiszem, ha Tőkés függetlenként indult volna, nem jutott volna be, talán kapott volna néhány tízezer szavazatot. Tőkés most már nem rendelkezik ugyanazzal az aurával, mint 2007-ben, amikor függetlenként bejutott, mert segítséget kapott. Azért mondom, hogy segítették, mert láttuk, hogy hol kapott még Erdélyen kívül szavazatokat. A PDL körül volt ilyen érdek, de nem feltétlenül a párt részéről. Pontosan ott, ahol EBA (Elena Băsescu.) is szavazatokat kapott függetlenként 2009-ben, ott kapott 2007-ben szavazatokat Tőkés is. Mi sem vagyunk túlságosan naivak, tudunk olvasni, tájékozódni, nekünk is vannak mindenfelé barátaink. De nem ez a fontos. Az a fontos, hogy függetlenként Tőkés 2014-ben már nem kapna szavazatokat.

Miként működik ilyen kis költségvetéssel a Művelődésügyi Minisztérium?

A gazdasági válság idején, 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben nagyobb költségvetése volt, mint most.

Miért ilyen nevetségesen kicsi?

Hibáztak, nem készítették elő megfelelően a költségvetést és nem harcoltak a költségvetésért. Ennyit mondhatok. Elfogadhatatlan, hogy 2014-ben ne legyen pénz régészetre, egyetlen lej sincs a költségvetésben. Elfogadhatatlan. Nem tudom, ki készítette elő a költségvetést, ki tárgyalt róla. Én azt tudom, hogy miként tárgyaltam 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben és milyen költségvetést hagytam magam után. Nem fogadható el, hogy 20 millió legyen történelmi műemlékekre. Én csaknem 60 millióval hagytam ott a minisztériumot, a történelmi műemlékek restaurálására, 2012-ben, válságban. Ami nem volt nagy összeg, de azért 60 és 20 között elég nagy a különbség. Elfogadhatatlan elfogadható költségvetés nélkül hagyni a kulturális terveket. Következik a TIFF, következik a nagyszebeni fesztivál… Egyetlen lej sincs ezekre a Művelődésügyi Minisztérium költségvetésében.
Igyekszünk majd a kormányon belüli kollégákra hatni és igyekszünk majd a tartalékalapból pénzt szerezni kormányhatározattal. De meg kell nézni, hogy van-e pénz a tartalékalapban. E tekintetben elmondhatom, hogy vannak olyan dolgok, melyeket nem tudok megérteni. Nem hibáztatok senkit, nem bírálok senkit, de számomra nehéz megérteni. Túl fogunk jutni ezen az éven, ebből a költségvetésből fogunk gazdálkodni, akármilyen kicsi is. A pótköltségvetés alkalmával megoldást kell találni, pénzt kell szereznünk, mert különben nem zárhatjuk le az évet. És nem a nagy kulturális tervekről beszélek, csak az alárendelt intézményekről.

Van pénz az AFCN-re? Az AFCN nélkül a kulturális folyóiratok egy része meghal.

Lemondtak a Lottóvállalattól származó pénzről. Ez 2012-ben történt. Nem tudom elhinni, hogy ez hosszú távon így maradhat. Megoldást kell találnunk arra, hogy visszahozzuk a pénzt az AFCN-hez és a CNC-hez. A kulturális folyóiratok számára előkészítettünk egy kormányhatározatot, szintén a tartalékalapból és átadtuk a kormányfőnek. Valószínűleg ezen a héten – ha a tartalékalapban van pénz, a javaslatom 2 millió lejről szól – adnak valamennyi pénzt a kulturális folyóiratoknak, ahogy az 2011-2012-ben volt. Nyitottságot érzékeltem a kormányfő részéről és remélem, találunk valamilyen megoldást a kulturális folyóiratok számára. Vészmegoldás a tartalékalaphoz folyamodás. A Művelődésügyi Minisztérium költségvetésében rendelkeznünk kell a legfontosabb tervekhez szükséges összegekkel. Most hosszú távon kell gondolkodnunk. Meg kell néznünk, milyen igényeik vannak a Művelődésügyi Minisztériumnak alárendelt intézményeknek, milyen igényei vannak a kulturális infrastruktúrának, több évre vonatkozó terveket kell előkészítenünk e nagyon is a sorsára hagyott infrastruktúra számára.