Politikailag (nem) korrekt szöveg arról, hogy miért ostobábbak néha az okosok az ostobáknál.
Megmondani egy embernek, nyíltan és érvekkel, hogy ostoba. Odatenni őt, ahol a helye, az ostobák közzé. Nem jó ötlet. Ez egy brutális, sértő, embertelen lépés, és hogy megfeleljünk a kor hívószavának, nem „politically correct”.
Az ostobáknak méltóságban kell élniük, nem szabad üldözni őket. Ők is emberek. Az okosoknak le kell süllyedniük a szintjükre és segíteniük kell nekik. Ez egy elismerésre méltó erőfeszítés és „politically correct” is. Vagyis
tanulásra késztetni őket, növelni a képzettségük és ismereteik szintjét, munkára fogni az elméjüket.
És mi van akkor, ha az ostoba minden áron az ostoba eszével akar dönteni? Ha ostoba akar maradni? Akkor ez azt jelenti, hogy te, aki magadat okosnak tartod és tényleg okos is vagy, nem tudtad ebbe az irányba fordítani az energiádat és a jószándékaidat és kimenteni az ostobát az ostobaság „karmaiból”. Végül eljutsz Lucian Pintile filmje, a Miért húzzák a harangokat? záró mondatához: „Hagyd csak, haljanak meg ostobán!” Amit sokféleképpen lehet értelmezni: beletörődésként, arroganciaként, lenézésként, visszavonulásként. (Éppen ezért szép a művészet, mert nem nyújt megoldásokat.)
Ez az agresszív, pofátlan, ellenséges ostobaság. Áttöri a védelmi faladat. Nem hagy élni. Megnyomorítja az életed. Megbetegít. Mindennap felőröl az utcán, a munkahelyen, a tévében, a társadalomban. Elkezded dúdolni a Prostia la putert-t (Hatalmon az ostobaság – a szerk.), a Sarmalele Reci zenekar zseniális dalát? Elmenekülsz? Gyógyszerekhez folyamodsz? Mit teszel? Mert a „politikai korrektség” sem ment meg az ostobák agressziójától. (Meggyőződhettél, a „korrektség” az ostobákat védi.)
Nézzük meg a kormánypárt vezetőit, akik minden este vezetik a hírműsorok nézettségi listáját. Egy csomó ostoba egy rakáson. De az ellenzékben is vannak belőlük elegen, hogy politically correct-ek legyünk! Persze, a polgárok majd a védelmükre kelnek azzal, hogy ha ostobák lettek volna, nem ők vezetnék Romániát!
Mert az ostobaság nagyon jól meg tud bújni az arrogancia, a ravaszság, a képmutatás és a hazugság mögött. A látszat számít! Ha meggondoljuk, hogy hány ember szolgálja ki ezeket az ostobákat. És hány ember bízik ezekben az ostobákban. A választ a Sarmalele Reci már említett dalában találjuk meg. És nem tettünk semmit, csak megállapítottunk.
Nem hagyhatjuk, hogy „ostobán haljanak meg”, mert az ostobák nagyon értenek ahhoz, hogy megöljenek minket. Nap mint nap. Az ostobaság nem épít, az ostobaság rombol. Ezért az ostobaságot fel kell fedni, el kell szigetelni és meg kell semmisíteni. Nem holmi „ostobaságtáborokra” gondolok. De a társadalmunkban bizonyos erős szűrőket kellene működésbe hozni. Az okos emberek legnagyobb ostobasága, ha az ostobák kezére juttatják az országot. Ha az okosok (alkalmasok) nem vállalnak szerepet (mert „a politika büdös, a rendszer beteg, nincs már mit tenni”), akkor ostobáknak bizonyulnak. Ez az ostobaság ugyanolyan bűnös dolog, mint az ostobák ostobasága. És akkor ezek maradunk: a bennünket vezető ostobák ostobái.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.