Az oktatás 1977 óta nem prioritás és a következő 20 évben sem lesz az

Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Az Európai Unió összes országa közül Románia a legzsugoribb a saját gyermekei és ifjúsága oktatásával: az Unióban a mi politikusaink az egyedüliek, akik a GDP-nek még a 3 százalékát sem fordítják oktatásra.

Ezt nem én mondom, hanem az EUROSTAT az egy hónappal ezelőtt közzétett egyik jelentésében:

A bolgárok 3,6 százalékot költenek oktatásra, a magyarok és a lengyelek a GDP 5-5 százalékát. Az európai átlag a GDP 4,6 százaléka.

Amikor ezt felvetettem, a volt szakminiszter, Liviu Pop „Térgy” (utalás az ex-tanügyminiszter nyelvhelyességi problémáira – a szerk.) azzal vágott azonnal vissza, hogy

„különórákra elköltenek még a GDP 1,2 százalékának megfelelő összeget”.

Micsoda szóhasználat: „elköltenek még”! Azaz a kétségbeesett szülők költik azt el, te miniszter, mert másképp nem nevezhetlek…

Pop „Térgy” kiegészítő érvként összehordott még valamit a „szülők nagy többségéről”. Megjegyzésemre, hogy a román nyelv szabályai szerint a „nagy többség” kifejezés nem helyes (de bizony helyes, a szerző itt túllihegi az ex-miniszter nyelvhelyességi járatlanságát – a szerk.), Pop matematika (!) tanár azt mondta, hogy de igen, a következő cáfolhatatlan érvvel: „Nos, ha a nagy többség azt mondják (?), hogy mondhatsz nagy többséget, akkor ez így van!”. Cristian Seidler USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) képviselő, szintén cáfolhatatlan módon, tudálékosan helyesel a volt miniszternek. Mit mondjak, ha még azok is helyesnek tartják a „nagy többséget”, akik oktatási vészhelyzet kihirdetését követelik az államfőtől, akkor tényleg vészhelyzet van!

Miként költik el az említett összegeket oktatási kategóriák szerint:

- Románia a GDP 0,6 százalékát költi elemi és iskola előtti képzésre, az EU-s átlag a GDP 1,5 százaléka, Magyarország és Lengyelország pedig a GDP 1,4, illetve 1,9 százalékát fordítja erre a célra;

- Románia a GDP 1,2 százalékát költi 2-es szintű (alsó-középfok, V-VIII. osztály – a szerk.) oktatásra, az EU-s átlag 1,8 százalék, Magyarország és Lengyelország pedig 1,9, illetve 1,3 százalékot fordítva erre a célra;

- Románia a GDP 0,6 százalékát költi 3-as szintű (felső-középfok – a szerk.) oktatásra, az EU-s átlag 0,7 százalék, Magyarország és Lengyelország pedig 0,9, illetve 1,2 százalékot fordítva erre a célra.

Vezetőink gyakorlatilag két és félszer kevesebbet költenek elemi és iskola előtti képzésre az európaiaknál és az európai átlagnál csak 50 százalékkal kevesebbet 2-es szintű oktatásra. A 3-as szintű oktatás esetében megközelítjük az európai átlagot.

Most pedig (Liviu Pop matematika tanár számára is)

tisztázzuk ezt a különórás dolgot:

2019-ben 155 000 gyermek vett részt az országos képességvizsgán és további 136 000 diák érettségizett. Összesen 291 000 fő. Hihető adat, hogy háromnegyedük, vagyis 218 000 különórákhoz folyamodik. Ha átlagosan két tantárggyal számolunk, 50 hetes időtartammal és átlagosan 100 lej/óra díjjal, akkor összesen 2,18 milliárd lejt kapunk. Ha azt is számításba vesszük, hogy egyes diákokat akár egész iskolai életük alatt különórákon készítik fel legalább egy idegen nyelvből, akkor hozzáadhatunk még 1 milliárd lejt. Ez összesen nagyjából 3,2 milliárd lej. Ennyit költenek a szülők különórákra. Tisztelt „Térgy” úr, annak az országnak, melyet tiszteletteljesen te is vezettél, ez az összeg a GDP-je legfeljebb 0,32 százaléka, semmiképpen sem az 1,2 százaléka…

Így aztán, nevetséges politikusok, ne tömjétek a fejünket az oktatás iránti szeretetetekről szóló ostobaságokkal és ne próbáljátok többé a statisztikában szereplő számokat nyújtani, mert nincsenek gumiból: ti ítélitek elmaradottságra Romániát azzal, hogy az összes EU-tagállam közül a legkevesebbet biztosítjátok oktatásra!

Prioritás az oktatás a bukaresti kormány és parlament számára?

Nézzük csak meg a számokat: az állam költségvetésének legnagyobb része a közszférában dolgozó alkalmazottak fizetésére megy el (több mint 100 milliárd lej – egyötöde az oktatásban dolgozók bérére); a nyugdíjak következnek, amelyekre az állam idén nagyjából 70 milliárd lejt fizet ki, majd az óriási államapparátus működtetése (az úgynevezett javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások), ami nagyjából 50 milliárd lej. Az oktatás csak körülbelül 30 milliárd lejt kap (ennek 70 százaléka bér). De talán megváltozik valami jövőre? A fenét, a nyugdíjak 40 százalékkal (!) nőnek majd, a közalkalmazotti bérek 15 százalékkal, az oktatás költségvetése pedig csökken:

Nagyon hülyéknek hisznek minket a politikusaink! Nos, hogyan lehetséges, hogy az EU-ban mi fordítjuk a GDP legnagyobb arányát a titkosszolgálatokra és a legkisebb arányát oktatásra?

Kedves hivatásos választók, ez az oktatási prioritás egy minden kormányzat által hangoztatott, de a gyakorlatba soha át nem ültetett átverés.

1976 volt az utolsó év, amikor az oktatás Románia kormányának prioritásai közé tartozott.

A következő évben, 1977-ben földrengés volt (az újjáépítés vált prioritássá), két évvel később a fizetésképtelenné válás, amikor a küladósság előrehozott kifizetése vált prioritássá (egy évtizedre).

1990 után mások voltak az prioritások: a bányászok, a vasutasok, a rendőrök, a bírók, az ügyészek, a titkosszolgálatokban dolgozók fizetése. Románia kormányai több tucatnyi túlméretezett, csillagászati béreket fizető ügynökséget és hatóságot hoztak létre. Azok voltak a bukaresti politikusok prioritásai. Például az Energiaügyet Szabályozó Országos Hatóság (ANRE), egy irodacsoport, mely – szolgalelkűen – engedélyezi a gáz- és áramcégek által megkövetelt díjakat: egy ottani havi átlagbérből egy egész iskolát fenn lehet tartani egy évig! Vagy a Távközlésért felelős Országos Hatóság (ANCOM), ahol a grindeanuk (miniszterelnöki bukása után ennek a hatóságnak az élére nevezték ki Sorin Grindeanut – a szerk.) több százezer euróban fürdőznek, hogy szépen mosolyogjanak a telefonos cégeknek: ha néhány állással csökkentenék a struktúrájukat, egy egész új egyetemi kart lehetne felépíteni a bérmegtakarításból. Jó emberek,

ezek Románia prioritásai: a szinekúrákként működő hatóságok és ügynökségek!

Ott van az önök pénze, nem az iskolákban és egyetemeken.

És így jutunk el a PISA-ügyhöz is. Lehangolt az a szomorú műsor, amellyben sokan részesítettek engem azok közül, akiket tiszteltem. Természetes, hogy az oktatási szakszervezeti vezetők ordítanak, mint a fába szorult féreg, miszerint az oktatásunk kiváló és ezek a nyugati tesztek az ördög művei. Csakhogy ezek a vezetők már hosszú évek óta összejátszanak a kormányon lévőkkel és dúskálnak a javakban, tehát miért is piszkítanának bele a boldogságukba? De a PISA-felmérés által mutatott oktatási katasztrófát kisebbítő műsornak miért kellett olyanokra is kiterjednie, akik közül egyeseket joggal tartanak nagyra és tisztelnek?

Először is nézzük meg, mi történt: közzétették a 2018-ra vonatkozó PISA-felmérés globális eredményét. Románia most került a legalacsonyabb helyre azóta, hogy részt vesz ebben a felmérésben, a következő pontszámokkal: olvasás 428, matematika 430 és tudományok 426. Összehasonlításképpen Magyarország olvasásra 476 pontot, matematikára és tudományokra 480-480 pontot kapott, így 14 hellyel előzött meg bennünket. Lengyelország felülről néz le a régióra, olvasásra 512, matematikára 516 és tudományokra 511 pontot kapott és 38 hellyel előzött meg bennünket. Felettünk van még Észtország, Szlovénia, Horvátország, Csehország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Szerbia, Görögország, Ukrajna, nagyjából az egész régiónk. Mit jelent ez? Egyszerű, a mindenféle és mindenfelőli befektetőknek

van egy globális rangsora az összes fontos piacon rendelkezésre álló emberi erőforrások minőségéről.

Gyakorlatilag ez egy egyszerű eszköz annak eldöntésére, hogy hol fektessenek be az IT-ágazatba, a tervezésbe, a kutatásba vagy a pénzügyi szolgáltatásokba és hol ruházzanak be összeszerelési gyártósorokba, szabászatokba vagy szupermarketekbe.

Akik kisebbítik ennek a felmérésnek a hatását, vagy kifigurázzák azt (az egyik ostobán még azt a kérdést is feltette, hogy egy kitűnő PISA-felmérési eredményű diák vajon átment volna nálunk a vizsgákon), nem értik a lényeget: a PISA (Programme for International Student Assessment) egy OECD által éppen a nemzeti oktatási piacok összehasonlítására létrehozott eszköz. Talán elfelejtették, de az OECD a világ legfejlettebb gazdaságainak szervezete, egy olyan klub, ahova mi nem jutottunk be, egy olyan klub, amely a világgazdaság több mint a felét jelenti, egy olyan klub, ahonnan a világszerte évente befektetett összegek több mint háromnegyede származik. Még ha ez a felmérés nem is lenne jól összeállítva (ami nincs így), nekünk akkor is meg kellene értenünk egy egyszerű dolgot: azt a pénzesek hozták létre, hogy eldöntsék, hova fektessék be a pénzüket. A román oktatás fanatikus védelmezői nem fogják fel, hogy az az oktatási teljesítményt mérő berendezés, amelyet az OECD 35 országában elfogadnak, nem az, amelyet az Oktatási Minisztériumban tanyázó maffia tart fenn évtizedek óta.

Ha olyan jó az oktatásunk, miért megy el évente több ezer gyermek más országba tanulni?

Ha olyan jó az oktatásunk, miért nem nagyon hoz ide senki kifinomult befektetéseket, melyek inkább az idegsejteket veszik igénybe, nem pedig az izmokat? Ha olyan remek oktatásunk lett volna, itt miért nincsenek nemzetközi szinten magasan elismert egyetemek? Lengyelországnak miért van 11 egyeteme a globális TOP 1000-ben, Magyarországnak 4, nekünk viszont csak 2? Miért?

Íme, hogyan néz ki a világnak ez a része a számon tartott egyetemek globális rangsorában:

És ha olyan jó az oktatási rendszerünk, miért olyan magas nálunk az iskolaelhagyás aránya, az egyik legnagyobb az EU-ban? Hasonlítsák csak ezt össze a lengyelországival, a csehországival vagy a magyarországival:

Itt az ideje kimondani egy egyszerű igazságot: az oktatásunk annyira hatékony, hogy ha az ember nem vesz igénybe különórákat,

semmi esélye bejutni egy tisztességes középiskolába, leérettségizni vagy bejutni egy egyetemre.

Több évtizedig részt vettem a Bukaresti Műegyetem felvételi vizsgáin (1993 óta) és több ezer jelölttel (majd hallgatóval) volt alkalmam beszélgetni: nem hiszem, hogy találkoztam volna tízzel, aki nem vett igénybe különórákat. Milyen iskola az, amely különórák nélkül nem képes a diákok legalább a felét felkészíteni a vizsgákra? Nem lenne egyszerűbb otthon maradni, különórákra járni és csak a vizsgákra elmenni? Egyesek, különben, pontosan ezt teszik a VIII. és a XII. osztályban…

Végső soron amennyit fizetünk, annyit teljesítünk. Hasonlítsuk magunkat még egyszer össze a saját ligánkon belüli társainkkal, Magyarországgal és Lengyelországgal, ezúttal az egy főre eső GDP-ből egy középiskolai diákra fordított kiadásokat illetően:

Ami pedig a jövőt illeti, az nem nagyon hangzik jól:

a nyugdíjak a következő három évben 200 százalékkal, a közalkalmazotti bérek 50 százalékkal fognak nőni, az ország GDP-je 34 százalékkal és máris 4,4 százalékos költségvetési hiányunk van évente. Ráadásul az Orban-kormány azt ígéri, hogy megtartja a Polgármesteri Hivataloknak Kampány Céljából Osztogatott Pénzek Országos Programját (politikai nyelvezetben ez a PNDL) (Országos Helyi Fejlesztési Program – a szerk.). Mit gondolnak, kedveskéim, hova fér még be az oktatásra szánt pénz is? Inkább pakolják a dohányt a párnacihába a jövendőbeli román nyelvi, matematikai, fizikai, földrajzi, történelmi, vegytani, sport-, zenei, kerékpározási, bármiféle különórákra, mert abból, ami a költségvetésből jutni fog neki, az iskola még a takarítónőt sem tudja majd kifizetni…

Végül üdvözöljük a kormányon lévők jellemző vidámságát,

akik egyrészről azt ígérik nekünk, hogy minden sikátorban lesz egy-egy Oxfordunk, másrészről pedig egy olyan nénit csavaroztak bele a Metrorex (az egyik legmagasabb műszaki fejlettségű cég) vezérigazgatói székébe, aki 46 évesen végezte el az Athenaeum Egyetemet. A Metrorex által közzétett életrajz szerint Mariana Miclăuş 56 éves és 1981 óta a Metrorexben dolgozik. 2009-ben fejezte be a bukaresti Athenaeum Egyetem Közigazgatási Karát (forrás: ITT). Ezt csak így, bátorításképpen mondom annak a néhány tízezer gyermeknek, akik azon kínlódnak, hogy befejezzék a kevés romániai csúcsegyetem egyikét…

Nos, mit mondjak a szerencsétlen, több ezer órányi különórákba és több milliónyi „kívülről” megtanult oldalba belefáradt hallgatóknak? Tanuljatok, hékások, hogy abban megtiszteltetésben részesüljetek, hogy az ostobácska pártkönyv-birtokosok vezethessenek benneteket!

U. i.: Utálom önmagamat idézni, de kiegészítésképpen nem ártana elolvasniuk egy másik cikket is: Contrarevoluţia de la Bucureşti: În anul 2020, România va avea o economie de anii 90 (A bukaresti ellenforradalom: Romániának 2020-ban 90-es évekbeli gazdasága lesz – a szerk.).