Egy olyan társadalom már nem képes megőrizni az iskola presztízsét, amelyben az osztály sereghajtójából miniszter vagy milliárdos lesz.
Úgy tűnik, az érettségi vizsga idén figyelemre méltó haladást ért el a sikeresség terén. De ha alaposabban megnézzük, ez csak egy gondosan fenntartott illúzió.
A vizsgatermek bekamerázása traumát okozott a társadalomnak, mely az erőfeszítés csökkentését a haladás egyik formájának tekintette. Jelöltek, szülők, a társadalmi testület ösztönös törekvéseivel szolidáris tanárok lázadoztak a miniszter ellen, aki mintha egy fél évszázadnyit vetette volna vissza őket az időben. Azt már hozzá sem kell tennünk, hogy Daniel Funeriunak igaza volt, és hogy
A gondos felügyelet bevezetése után rögtön hirtelen 50 százalék alá csökkent a sikeres érettségi vizsgák aránya, hogy aztán két évvel később újra folyamatos növekedésnek induljon. A 2013 után egymást követő oktatási miniszterek diszkréten olyan lépéseket tettek, melyekkel a vizsga könnyebbé vált és végül az átmenők számának növekedéséhez vezetett. És íme, erőfeszítéseik eredménye idén láthatóvá is vált, ugyanis a sikeres vizsgák aránya újra megközelítette a reform előtti 71,4 százalékos szintet.
Örömteli dolog, ha nagy az átmenők aránya. De ha a vizsga egyre könnyebbé válik, akkor az öröm meg van bundázva. Az utóbbi évtized tapasztalata alapján viszont afelé hajlunk, hogy ellenőrizhetetlen társadalmi átalakulások zajlanak és minden konzervatív illatú reformkísérlet kudarcra lesz ítélve. Az állami iskola egyszerűen azért nem tud már szigorú követelményeket támasztani, illetve nem képes már növelni a teljesítményi standardokat, mert teljesen megszakadt a képzettség és a társadalmi sikeresség közötti kapcsolat. Egy olyan világ már nem képes megőrizni az iskola presztízsét, amelyben az osztály sereghajtójából miniszter vagy milliárdos lesz, ahol a (társadalmi értelemben vett) új eliteket a szertelen fiatalok közül toborozzák. Egy szigorú tanárnak már semmilyen tekintélye nincs, hiszen
ellenkezőleg, hátrányt jelent számára. Amikor ilyen sok érdemmel szerzett magas szintű oklevéllel rendelkező fiatal keres munkát egy call center-ben, hogy csak egyetlen példát említsünk, akkor egyértelmű, hogy a tanulásra fordított idő valójában kigolyózta őket a versenyből és ezért könnyen marginalizálódhatnak.
Következésképpen nem csoda, hogy az iskolát már nem veszik komolyan és legalábbis 14 éves kortól az már csak egy szabályozott időtöltés. Ennek katasztrofális hatásai vannak, a hógolyóelv szerint, hiszen az alakító szerepüktől megfosztott tanárok is leromlanak, apátiájuk pedig tovább rontja az iskola presztízsét. Nagyon jól tudjuk, hogy még mindig sok az elkötelezett tanár, akik sztoikusan ellenállnak ebben a lehangoló környezetben, tudjuk, hogy ők maguk is tudatában vannak a helyzet siralmasságának, de ezt a tendenciát nehéz megfordítani mindaddig, amíg nem állítják helyre az iskola és a társadalmi sikeresség közötti kapcsolatot.
Hozzászoktunk, hogy úgy véljük, ez egy román kór, de annak ellenére, hogy a következmények itt a leginkább láthatóak, a jelenség sokkal általánosabb, és összetett társadalmi mechanizmusokat indít be. Amíg a minden csatornán szívósan népszerűsített társadalmi sikerességi modellek az üzleti sikerekre korlátozódnak, addig
hiszen továbbra is olyan tartalmakat és néha még modelleket és törekvéseket javasol, melyek egyáltalán nem segítik a fiatalokat a pénzszerzésben, ellenkezőleg, mintha megakadályozná őket a szükséges ügyesség elsajátításában. Az iskola mindenhol bizonyos mértékig „romantikus” maradt, csökönyösen igyekszik olyan értékeket hirdetni, melyeknek semmi közük sincs a piacon domináns mentalitáshoz, mely már nem a karrierekben hisz, hanem a mobilitásban és a viharos sikerekben.
De ami az okoktól függetlenül megfigyelhető, az az oktatási folyamatot kísérő szkepszis, bizalmatlanság, apátia, melyek nálunk a lehető legmeglepőbb formákban nyilvánulnak meg. Romániában az iskola – a már említett kivételtől eltekintve – már nem fejt ki ellenállást, már nem küzd relevanciája és presztízse megőrzéséért, ellenkezőleg, a kudarcát próbálja meg gondosan elleplezni. Hiszen az egyre könnyebb vizsgák megszervezése és egy megbundázott ünneplés csak a feszültségek tompításának és az illúzió fenntartásának egyik módja.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Ötvenöt államtitkár kinevezése jelent meg a vasárnapi Magyar Közlönyben.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Kemény hangvételű bejegyzésben reagált Csoma Botond, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője és szóvivője a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) magyargyűlölő politikusa, Dan Tanasă szombati kifakadására.
Közös ima, ünnepi műsor és szentmise várta a híveket pünkösdvasárnap Gyimesbükkben. Az ezeréves határ vidékén több ezer zarándok gyűlt össze, ahol Varga Miklós fellépése és Lupus atya prédikációja is része volt a kontumáci búcsúnak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.