Egy olyan társadalom már nem képes megőrizni az iskola presztízsét, amelyben az osztály sereghajtójából miniszter vagy milliárdos lesz.
Úgy tűnik, az érettségi vizsga idén figyelemre méltó haladást ért el a sikeresség terén. De ha alaposabban megnézzük, ez csak egy gondosan fenntartott illúzió.
A vizsgatermek bekamerázása traumát okozott a társadalomnak, mely az erőfeszítés csökkentését a haladás egyik formájának tekintette. Jelöltek, szülők, a társadalmi testület ösztönös törekvéseivel szolidáris tanárok lázadoztak a miniszter ellen, aki mintha egy fél évszázadnyit vetette volna vissza őket az időben. Azt már hozzá sem kell tennünk, hogy Daniel Funeriunak igaza volt, és hogy
A gondos felügyelet bevezetése után rögtön hirtelen 50 százalék alá csökkent a sikeres érettségi vizsgák aránya, hogy aztán két évvel később újra folyamatos növekedésnek induljon. A 2013 után egymást követő oktatási miniszterek diszkréten olyan lépéseket tettek, melyekkel a vizsga könnyebbé vált és végül az átmenők számának növekedéséhez vezetett. És íme, erőfeszítéseik eredménye idén láthatóvá is vált, ugyanis a sikeres vizsgák aránya újra megközelítette a reform előtti 71,4 százalékos szintet.
Örömteli dolog, ha nagy az átmenők aránya. De ha a vizsga egyre könnyebbé válik, akkor az öröm meg van bundázva. Az utóbbi évtized tapasztalata alapján viszont afelé hajlunk, hogy ellenőrizhetetlen társadalmi átalakulások zajlanak és minden konzervatív illatú reformkísérlet kudarcra lesz ítélve. Az állami iskola egyszerűen azért nem tud már szigorú követelményeket támasztani, illetve nem képes már növelni a teljesítményi standardokat, mert teljesen megszakadt a képzettség és a társadalmi sikeresség közötti kapcsolat. Egy olyan világ már nem képes megőrizni az iskola presztízsét, amelyben az osztály sereghajtójából miniszter vagy milliárdos lesz, ahol a (társadalmi értelemben vett) új eliteket a szertelen fiatalok közül toborozzák. Egy szigorú tanárnak már semmilyen tekintélye nincs, hiszen
ellenkezőleg, hátrányt jelent számára. Amikor ilyen sok érdemmel szerzett magas szintű oklevéllel rendelkező fiatal keres munkát egy call center-ben, hogy csak egyetlen példát említsünk, akkor egyértelmű, hogy a tanulásra fordított idő valójában kigolyózta őket a versenyből és ezért könnyen marginalizálódhatnak.
Következésképpen nem csoda, hogy az iskolát már nem veszik komolyan és legalábbis 14 éves kortól az már csak egy szabályozott időtöltés. Ennek katasztrofális hatásai vannak, a hógolyóelv szerint, hiszen az alakító szerepüktől megfosztott tanárok is leromlanak, apátiájuk pedig tovább rontja az iskola presztízsét. Nagyon jól tudjuk, hogy még mindig sok az elkötelezett tanár, akik sztoikusan ellenállnak ebben a lehangoló környezetben, tudjuk, hogy ők maguk is tudatában vannak a helyzet siralmasságának, de ezt a tendenciát nehéz megfordítani mindaddig, amíg nem állítják helyre az iskola és a társadalmi sikeresség közötti kapcsolatot.
Hozzászoktunk, hogy úgy véljük, ez egy román kór, de annak ellenére, hogy a következmények itt a leginkább láthatóak, a jelenség sokkal általánosabb, és összetett társadalmi mechanizmusokat indít be. Amíg a minden csatornán szívósan népszerűsített társadalmi sikerességi modellek az üzleti sikerekre korlátozódnak, addig
hiszen továbbra is olyan tartalmakat és néha még modelleket és törekvéseket javasol, melyek egyáltalán nem segítik a fiatalokat a pénzszerzésben, ellenkezőleg, mintha megakadályozná őket a szükséges ügyesség elsajátításában. Az iskola mindenhol bizonyos mértékig „romantikus” maradt, csökönyösen igyekszik olyan értékeket hirdetni, melyeknek semmi közük sincs a piacon domináns mentalitáshoz, mely már nem a karrierekben hisz, hanem a mobilitásban és a viharos sikerekben.
De ami az okoktól függetlenül megfigyelhető, az az oktatási folyamatot kísérő szkepszis, bizalmatlanság, apátia, melyek nálunk a lehető legmeglepőbb formákban nyilvánulnak meg. Romániában az iskola – a már említett kivételtől eltekintve – már nem fejt ki ellenállást, már nem küzd relevanciája és presztízse megőrzéséért, ellenkezőleg, a kudarcát próbálja meg gondosan elleplezni. Hiszen az egyre könnyebb vizsgák megszervezése és egy megbundázott ünneplés csak a feszültségek tompításának és az illúzió fenntartásának egyik módja.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.