Kiderült, hogy nem Victor Pontafex nyalta a híres mondást XIV. Lajostól. Hanem fordítva.
Lekezelően és magabiztosan mosolyog. Úgy viselkedik, mint egy ellenfeleit megsemmisítő háború után a feltételeket szabó győztes, ennek ellenére továbbra is maga köré gyűjti a PSD-s politika utóbbi 25 év alatti összes selejtjét, hogy bebizonyítsa,
Azt próbálja megmutatni, hogy mindenki mellette áll, hogy a játék eldőlt, hogy a többiek már rég elvesztették a játszmát, hogy ő a mindenkit magába foglaló rendszer. Vadim Tudortól Radu Beliganig az egész ország vele van, és az övé lesz. Arca kitágul, és mindenhol megjelenik, minden tévében, minden honlapon. Mindenhol ott van, és fáradhatatlan. Megpróbálja elaltatni közönségét, elfeledtetni vele, hogy plagizálta a doktori disszertációját, aztán az állam intézményeivel mosatta magát tisztára. Az európaiakkal is feledtetné, hogy 2012-ben erőszakkal próbálta meg kiiktatni Băsescut, és – főleg – azt szeretné, ha az emberek nem emlékeznének arra, hogy
az ország pedig technikai recesszióban van.
Bársonyszékeket osztogat, ígéreteket tesz és olyan fajsúlyos intézményeket von a bűvkörébe, mint a BNR és a SRI, mondván, hogy az ország helyzetétől függően a Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, George Maior kormányfő lehet, de akár a Nemzeti Bank kormányzó-helyettese, Florin Georgescu is átveheti ezt a tisztséget, ha egy megmentő pénzügyesre lenne szükség.
Az ingadozó liberálisoknak is csapdát állított, amikor kijelentette, hogy a kormányfői tisztségre Călin Popescu Tăriceanu a fő jelöltje. A csalinak hatalomíze van sok PNL-s számára, de azoknak a választóknak is, akik üdvözölték a liberalizmus és a kaviárszocializmus keverékét.
Victor Ponta már a Cotroceni-be jutása előtt meg akarja valósítani a románok „egyesítésé”-t megcélzó programját. A PSD legrégebbi szövetségesével, Corneliu Vadim Tudorral kezdte, akit azért szedtek elő újra a süllyesztőből, hogy elmondja nekünk azt, amit Victor Ponta gondol, de nem mondhat ki nyilvánosan, arra emlékeztetve bennünket, hogy a PSD történelme hosszú és tele van cinkosságokkal. Dan Diaconescu a következő a sorban, akit a bíróság első fokon 3 év börtönre ítélt zsarolásért, és aki a Tribun fiatalabb másolata, ugyanazokkal a használati utasításokkal.
Ott van még Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, aki most késznek mutatkozik beugrani a csónakba Vadim mellé, és aki azt veti oda a válla felett az Európai Néppárt elnökének, mely szervezetnek tagja, hogy a belpolitikai döntések nem tartoznak a külföldi partnerekre. Ezt a gondolatot Victor Ponta is felkarolta, akit a nyugati tájkép egyre kevésbé, a távol-keleti viszont egyre jobban érdekel.
Valóban, Victor Ponta lehetne az az elnök, aki egyesíti
a tolvajokat a szélsőségesekkel, a börtöntöltelékeket a törvényhozókkal, a magyarelleneseket az áldozataikkal. Ő a híd, melyen állva mindenki kezet foghat, ő az erő, aki a PSD-t azzá tehetné, ami volt már egyszer, és talán még annál is olyanabbá. Közös frontot alkot körülötte a 20 büntetőügyes PSD-s parlamenti képviselő és a párt kiskirályainak csaknem fele, akik összeszorult szívvel lesik a DNA-t. Az Antena 3 is támogatja, hiszen létezik egy implicit ígéret: ti támogattok engem, én segítek nektek. Dan Voiculescu visszafogott lélegzettel várja a kegyelmet, míg másoknak az amnesztia lenne előnyös. Az a törvény, amiről Dan Şova Viorel Hrebenciuc-kal alkudozott, valósággá válhat annak az „egyesülés”-nek a szellemében, amiről Victor Ponta beszélt.
Egy Victor Ponta államfősége mellett felálló PSD-s kormány újra a pártelvtársak magánbirtokává változtatná az államot, amit a kormányfő már meg is tett, tekintettel arra, hogy a második forduló előtt 10 nappal arra utasította ellenőrző testületét, vizsgálja ki a Klaus Johannis által, Nagyszeben polgármestereként, 14 évvel ezelőtt végrehajtott visszaszolgáltatásokat. Victor Ponta azt hiszi, ő az állam, és a közintézményeknek érte kell dolgozniuk.
Kérdés, hogy vissza akarnak térni a románok az időben?
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.