// 2025. július 13., vasárnap // Jeno

Andrei Pleșu: Milyen a román politikus?

// HIRDETÉS

Ezt a szöveget biztos nem teszi a karácsonyfa alá Ninel Peia meg a többi álhazafi köcsög.

Amilyen ötletesek, okosak és büszkék vagyunk, nem hagyhattuk ki, hogy a hazafiság terén is találjunk egy „eredeti”, sehol sem látott, valószínűleg az egész bolygón egyedülálló változatot. Paradox, kiszámíthatatlan, nehezen összefoglalható „hazafisággal” dicsekedhetünk. Újabban eklatáns példáját is fel tudjuk mutatni a bonyolult hazaszeretetünknek.

A nemzeti parlament elutasította

a Constantin Brâncuşi egyik híres műve (A Föld bölcsessége/Cuminţenia Pământului) megvásárlásához szükséges összeg biztosítását. Ötmillió lejről van szó. Nincs. Pénzünket elviszi választottaink javadalmazásának kiegészítése, barátokkal, rokonokkal, vagy névtelen „szakértőkkel” teli irodáik fenntartása. Aztán kell még a pénz a Tudósok Akadémiájára is, melynek finanszírozására több mint hatmillió lejt kapott Ecaterina Andronescu (a tizennyolcból ez volt az Oktatási Minisztérium költségvetése esetében elfogadott egyetlen módosító javaslat. Ha nem tudják, ki fia-borja ez az „Akadémia”, keressenek rá a neten…) Készek lennénk valamennyit elkölteni Brăncuşi vagy Enescu maradványainak esetleges, hazafias hazahozatalára is. Mindenesetre nem nagyon van időnk a közvéleményre különösebben nem ható kulturális ügyek részletes megvitatására. Nem olyan könnyű megállapítani, hány kutyára van szüksége az alföldi juhásznak, a domb-, vagy hegyvidékihez képest. És mennyi minden van még…

Brâncuşi-nak már régóta pechje van a szülőhazájával. A román állam az 50-es évek elején nem kívánta vállalni „dekadens” művészetét, így aztán a művész az egész örökségét a francia államra hagyta. Aztán a „burzsoá-földesúri rezsim” maradványaként megpróbálták lebontani a Végtelenség oszlopát (Coloana Infinitului). A zsilvásárhelyi (Târgu-Jiu) néptanács a lebontásból származó „fémes anyagokat” felajánlotta a helyi D.C.A.-kirendeltségnek. (A szerző valószínűleg összetéveszti a papír-, textil- és üveghulladék begyűjtésével foglalkozó Begyűjtési és Beszerzési Igazgatóságot – DCA – a fémhulladékok begyűjtésével foglalkozó Fémbegyűjtési Vállalattal – ICM – a szerk.). Maga a RPR (Román Népköztársaság – a szerk.) Akadémiája is megvitatta a brâncuşi-i alkotások „értékét”, arra a következtetésre jutva, hogy nem érdemesek az új rezsim figyelmére… De azóta a dolgok, természetesen, megváltoztak. Ma szeretjük Brâncuşi-t. Fáj, hogy csontjai idegen földben pihennek.

Ez a hazafiságunk nekrofil dimenziója.

Sem az élő ember, sem az alkotásai nem érdekeltek és érdekelnek minket. Ellenben a csontjai! A csontjai a mieink, az ősi földé, a népé. Azért a művelődési miniszter, Vlad Alexandrescu úr megpróbált kiállni, egy halotti tor stilisztikáján túllépő erőfeszítés érdekében. Kiállt egy nemzeti örökség részét képező műremek megvásárlása mellett. Érvelése a két ház kulturális bizottságaiban meghallgatásra talált. A költségvetési-pénzügyi bizottságnak volt ellenvetése. Meg a parlament plénumának. Nem sérthetünk meg törvényeket, még akkor sem, ha rosszak, még akkor sem, ha nem tudnak olyan rendkívüli helyzeteket kezelni, mint ez. Csak akkor sérthetjük meg azokat, ha lopni akarunk, ha a pártaktivistáinkat akarjuk megóvni az igazságszolgáltatástól, vagy a személyes érdekeinknek akarunk ködös jogi alapokat teremteni. De Brâncuşi? Az ország öröksége? Kinek van ideje ilyen csecsebecsékre?

Ezzel szemben a képviselőink teljesen más hazafias modellt kínálnak. Tisztán kíváncsiságból kérdezném csak, hogy A Föld bölcsessége ügyében vajon miként szavazott egy lánglelkű hazafi, aki bármikor örömmel felfeszíttetné magát a hazácska idegenek által meggyalázott testére. Nyilvánvalóan Ninel Peia úrról van szó, aki nemrég vallott szerelmet „Románia Anyácskának”. Peia úrnak az urbi et orbi módon hangoztatott, az ő hősies lázában osztozni nem akaró „lefizetett bérenceknek”, „takonykóros sakáloknak”, „rothadó dögök lakóinak” provokatív módon arcába vágott szövege megrázóan és dagályosan giccses, semmibe véve – nyilvánvalóan ezt is hazafiasan – az anyanyelvet (melyet olyan „szenvedéllyel szeret, akit (sic!) kevesen tudnak majd megérteni”) és pikareszk önéletrajzi elemekkel színesítve (a „termőfölddel a talpa alatt” nőtt fel, a „báránykák között” járkált, hol Kőzúzóként, hol Éhekórászként, a „nemzet földjéből” nőtt ki és „senkiből” „doktor” és parlamenti képviselő lett! Így szokott ez lenni, amikor beleszeretsz – elnézést kérek! – „anyáink anyácskájába”, vagyis a hazába).

Peia úr eddig már több hazafias áldozatot is hozott:

úgy tűnik, hogy (testvérével együtt) érintett volt egy megyei műveletben, melynek során nagy mennyiségű mérgező anyag törvénysértő raktározásával szennyezték be a „nemzet földjét” Bukarestben, Ilfov és Ialomiţa megyékben. Parlamenti irodájában 16 „munkatársat” alkalmazott, zömmel egyetemi hallgatókat, akiknek az volt a feladatuk, hogy összefoglalják számára a napirenden szereplő törvénytervezeteket (hisz csak nem fogja mindet elolvasni). Ugyanez a Peia úr példát mutatott az éberségből, amikor a Colectiv tűzesetének apropóján belénk verte a frászt: nagy honfitársunk megérzése szerint akkor a nemzeti egység szétzúzására történt kísérlet, amit áldozatos lemondásával Victor Ponta hiúsított meg ügyesen! Peia úr az élő bizonyítéka annak, hogy megéri igazi hazafinak lenni. Uraságának van nagyjából 17 földterülete, úgy két-három háza és két Mercedes típusú gépkocsija! Nagyon kell szeretned az anyaföldet, hogy ennyi parcellát ölelj mohón magadhoz a vagyonából.

Peia úr érzelmei láttán nem csodálkoznék, ha hamarosan arról értesülnék, hogy úgy döntött, saját vagyonából rászán némi aprópénzt arra, hogy a nemzeti vagyon egy Brăncuşi-remekművel gazdagodjon. Hisz ő nem egy „takonykóros sakál”, egy „rothadó dögökben lakó”, mint azok a hazaárulók, akikkel életre-halálra küzd. Inkább életre. És haszonra.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Csak vadászattal lehet elérni, hogy a medve féljen az embertől – Évekbe telhet a medvetámadások számának csökkenése
Krónika

Csak vadászattal lehet elérni, hogy a medve féljen az embertől – Évekbe telhet a medvetámadások számának csökkenése

Egymást érik a medvetámadásokról szóló hírek. Nyolc évbe telt, amíg több tucat ember halála révén sikerült irányt szabni a romániai vadgazdálkodásnak, de a Krónikának nyilatkozó szakember szerint egyik napról a másikra nem lesz látványos változás.

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében
Székelyhon

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében

Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.

Viktor Orbán to Krónika: Supporting Hungarian Communities Abroad Is Not a Favor, Rather Our Duty
Krónika

Viktor Orbán to Krónika: Supporting Hungarian Communities Abroad Is Not a Favor, Rather Our Duty

“I would like to speak with Romania’s new president as soon and as extensively as possible, because we have shared issues within the European Union, and the interests of Romanians and Hungarians often align," Prime Minister Viktor Orbán told Krónika.

Megcsúszott a sörszállítmány, több láda sör szóródott szét a főúton – frissítve
Székelyhon

Megcsúszott a sörszállítmány, több láda sör szóródott szét a főúton – frissítve

Több láda sör szóródott szét péntek délután Felsősófalva főútján, miután egy teherszállító jármű rakománya a földre esett. Az országutat félpályán lezárták, emiatt kisebb torlódás alakulhat ki.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS