A román szenátus egy tökéletes bűntényben cinkos

A parlamenti többség úgy viselkedett, mint egy cinkos egy tökéletes akadémiai bűntényben. 90 szenátor megszavazott egy törvényt, mely lehetővé teszi a doktori disszertáció visszavonását és kiemel egy kulcsfontosságú intézményt a doktori címekért elkövetett plagizálások megállapításának folyamatából. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy

számos politikusnak a saját múltja a legnagyobb ellensége,

ahogy azt Lucian Croitoru is megállapította. A múltbéli bűntények eltussolásához pedig – még ha akadémiaiakról van is szó –, készek bármit eltakarítani az útjukból.

A Szenátus hétfői szavazása a törvény további útját szentesítette. Az egész egy tökéletesen felesleges sürgősségi rendelettől indult, mellyel a Cioloş-kormány volt oktatási minisztere, Adrian Curaj túl akarta szabályozni a plagizált doktori disszertációs esetek megoldását, annak ellenére, hogy sokan arra figyelmeztették, a Funeriu- és Miclea-törvényben már meglévő plágiumellenőrző mechanizmus aktiválásához elég lenne egy miniszteri utasítás, nincs szükség sürgősségi kormányrendeletre.

Különben nem kevesen voltak azok, akik többek között Cioloş kormányfőt is figyelmeztették, ha a sürgősségi kormányrendelethez folyamodik, akkor fennáll annak a veszélye, hogy

a jogszabály törvénnyé változtatásakor a Parlament felismerhetetlenné teszi a rendeletet.

Ami meg is történt.

Azon a sürgősségi kormányrendeleten (melynek káros hatásairól Cioloş kormányfőt is figyelmeztették), a Parlament a nyár folyamán az oktatásra nézve katasztrofális módosításokat hajtott végre. Iohannis elnök újbóli megvitatásra visszaküldte a törvényt a Parlamentnek, a Képviselőház és a Szenátus pedig a jelen ülésszakban az eredeti formában újra megszavazta, figyelmen kívül hagyta Iohannis kérését, de a civil társadalom felhívásait is.

A törvénynek, röviden, két rossz hatása van.

Az első:

törvényi eszközt ad egy doktori cím birtokosának ahhoz, hogy jogi következmények nélkül lemondjon róla.

Mit jelent ez? Azt, hogy egy plagizáló, aki úgy érzi, hogy vaj van a füle mögött, anélkül mondhat le a doktori címről, hogy neki vagy a plágiumát elfogadó egyetemnek bármilyen baja történne. Az egyik törvény elméletileg ezt eddig is lehetővé tette, de a végrehajtási utasítások hiányában nem lehetett aktiválni.

A második:

kecskére bízza a káposztát.

Mostantól kezdve a plágiumra vonatkozó bejelentéseket azok az egyetemek ellenőrizhetik a (doktoranduszképzéseken keresztül), melyek megadták a doktori címet. Vagyis egy laza szűrőnek, melyen az eredeti plágium átjuthatott, az akadémiai feddhetetlenség vérszomjas őrkutyájává kellene válnia. Nehezen hihető, mert sok egyetemen teljesen elmaradtak a reformok, az intézmények nehezen lebontható politikai-gazdasági érdekcsoportok rabjai. A törvényben elképzelt pályán megemlítik a CNATDCU-t (Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács – a szerk.), mely a Ponta, Gabriel Oprea, Tobă esetében meghozott plágiumdöntésekkel visszanyerte hitelességét, de ezúttal csökkentett és ködösen megfogalmazott hatáskörökkel.

A jelenlegi törvényeket kiherélő javaslatokat a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.), ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.), a volt UNPR (Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség – a szerk.) szenátorai, de 12 liberális szenátor is megszavazta, annak ellenére, hogy a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) azt ígérte, nemmel fog szavazni.

Kinek használ ez a törvény? A nyilvános megszégyenítést, de az esetleges jogi következményeket is elkerülni akaró plagizátoroknak. Azoknak az egyetemeknek/doktoranduszképzőknek is, ahol a korrupció és az alkalmatlanság vezetett a plágiumok elterjedéséhez.

A törvény kemény csapást mér a romániai felsőoktatás és kutatás hitelességére,

mert az egyetemi elitek számára kritikus területen (egyetemi szűrők) bevezeti az önkényességet.

Az, amit a 90 szenátor (plusz a képviselőházi kollégáik) tegnap megtettek, tökéletesen hasonlít ahhoz, amikor egy akadémiai bűntényben a tettenéréskor elrejtik a nyomokat. A plagizálók védelme számos politikus megvédését jelenti, akik Pontához, Opreához, Robert Negoiţához, vagy Tobához hasonlóan plagizált dolgozatokkal igyekeztek feljebb kapaszkodni a ranglétrán, vagy hamis tiszteletreméltóságot szerezni.

Mit lehet még tenni?

Két lehetőség van. Az első: Klaus Iohannis elnök megtámadhatja a törvényt az Alkotmánybíróságon. Nem vagyok szakértő és nem világos számomra, hogy vannak-e alkotmányossági okok, de Iohannis ezzel időt nyerhetne, egy hipotetikusan tisztességesebb új Parlamentre várva, mely aztán felülvizsgálhatná ezt a törvényt.

A második egy sürgősségi kormányrendelet lenne, mely gyorsan megsemmisítené a Parlamentben megszavazott törvény rendelkezéseit és megszüntetné az önkényességet. Ebben az esetben sem világos számomra, hogy ez a lépés törvényes és megvalósítható-e, de abban biztos vagyok, hogy tökéletesen erkölcsös. Semmi sem erkölcstelenebb annál, mint elzálogosítani egy ország elitjeinek jövőjét csak azért, hogy megvédd magad a saját múltadtól.

Paradox módon Mircea Dumitru jelenlegi oktatási miniszter volt annak az elképzelésnek a kezdeményezője, hogy maguk az egyetemek vonják vissza és adják meg a doktori címeket, amit Adrian Curaj volt minisztertől vett át és a Cioloş-kormányon belüli mandátuma elején olyan lépésnek nevezett, mellyel az egyetemek önmagukat tisztítják majd meg.

Lucian Croitoru, A politikai szövetségeket és többségeket az utóbbi években meghatározó erő: „A politikai napirendnek a társadalmunkban másfajta dominánsa van. Azt az diktálja… hogy a hatalmi ágak de facto szétválasztása egyes politikusok múltját a saját ellenségükké változtatná. Ennek megakadályozása érdekében pedig a kérdéses politikusok a (hatalmi ágak – a szerk.) de facto szétválasztásának ellenfeleivé válnak. Más szóval, a közbeszédet az a konfrontáció diktálja, melyet a hatalmi ágak de facto szétválasztása okozna a múlt és a jelen között.”