Régi mondás: a puliszka nem robban. Na de mi van, ha mégis?
Robbanni fog a puliszka? Nem lesz túl nehéz rábírnunk a románokat (vagy moldovaiakat) arra, hogy robbanjon a puliszka? Nem túl fásultak, túl gyávák, túl ostobák, túl megosztottak és túl félretájékoztatottak az emberek? Nem azok.
Egyre nehezebben tudom visszafogni a saját puliszkámat, hogy ne repüljön a levegőbe azokra az ostobaságokra, melyek azzal a botránnyal kapcsolatosak, melyet az váltott ki, hogy a parlamenti szavazás megvédte Oprea tábornokot az ártatlan rendőr gondtalanságból történt megölése ügyében.
Elképzelem, hogy ebben az ügyben kitartóan alkalmazott balítélet mások neuraszténiáját is fokozza.
Nem (csak) a gyilkosairól, élükön azzal, aki főnökként arra kényszerítette, hogy ott legyen, ahol – törvény szerint – nem kellett volna lennie. És aki – valószínűleg a lerombolt imázsa miatt – a szenátusi szavazás megismétlését kérte, majd a Facebookon bejelentette lemondását.
Természetesen még kevésbé van szó az áldozat szomorú anyjáról, akinek kétségbeesett kiáltása meglepő, idegesítő, sőt megdöbbentő visszhangokat váltott ki. A legmeglepőbbnek egy híres alak (Ion Cristoiu újságíró – a szerk.) proletár dühe és az ezzel járó reakciója tűnt, aki hatalmaskodó módon hallgatásra szólította fel. Mert az elvtárs szerint, akit felfordult gyomrom kárára nemrég Adrian Năstaséval együtt láttam és hallottam, amint a volt ceauşiszta miniszter Ştefan Andrei öntömjénező könyvét dicsérték, „még Jézus Krisztus anyjának” sem lenne joga… bla, bla, bla.
Gyomornedveim csak akkor csillapodtak le, amikor láttam, ahogy – retorikailag ugyan – de határozottan megkapja a magáét olyanoktól, akik képesek megérteni egy olyan asszony kínját és teljesen természetes viselkedését, akinek meggyilkolták a fiát. És vele együtt a jövőjét. Tehát nem marad más hátra számomra, mint azt a néma fájdalmat, melyet megzavarhatatlan önhittségében az elvtárs előírt a halott gyermek anyjának, ahhoz a hallgatáshoz társítsam, melyet az érdemes újságírónak kellett volna betartania – ebben a tragédiában –, hogy bölcs ember maradhasson.
De egy közéleti szereplőnek ez a felháborító etikai és politikai kisiklása sem lett volna a mi gondunk, ha nem arról a tisztességes és tárgyilagos véleményalkotás és tájékoztatás szentségesen szent kötelességéről lenne szó, melyet a fenséges véleményvezér takonnyá maszatolt.
Márpedig
Mely országnak egy gödör – igaz, önmagában is súlyos – jelöletlenül hagyásának kitartó hangoztatásától képzelt „manipulálásokig” terjedő különféle manőverekkel vonják el programszerűen a figyelmét a kockán forgó jelentős okokról.
Románia a tét. A jogállamiság a tét. Egy olyan ország „demokratikus” mechanizmusai, melynek parlamenti képviselői gúnyt űznek a saját intézményükből, a törvényből és egy olyan „törvényhozási fórumból”, mely – jaj, Európa kellős közepén – nemcsak egy tolvajt, hanem egy feltételezett gyilkost ment meg az igazságszolgáltatástól. Mivel már szisztematikusan elkövettek hasonló visszaéléseket, megmentve az ítélettől saját soraikból származó delikvenseket, ebből az derül ki, hogy ezeknek a parlamenti képviselőknek programjuk van az igazságszolgáltatás és ebből következően a jog és a jogállamiság legyilkolására.
Következésképpen az összes többi románról is szó van, nevezetesen azon képességükről, hogy felfogják azt a pofátlanságot és haszonleső gazemberséget, mellyel semmibe veszik őket. Vagy a liberális demokrácia fontosságát, az egyetlen politikai rendszerét, amely képes megvédeni a méltóságukat. És ebből következően azt a képességüket, hogy békés ellenállással kompenzálják a rosszul működő román demokrácia hibáit és hiányosságait.
Márpedig fájdalmas látni, hogy sokan azok közül, akik felfogják a mindenekelőtt komolyságot, eltökéltséget és következetességet megkövetelő konfrontáció óriási tétjét, megengednek maguknak egy játékos pesszimista sznobizmust. És a fatalizmus fatális luxusát.
De már maga az a kérdés is óriási fejlődést jelez, hogy robbanhat-e a puliszka, mely a hajdanán hősies városokban, mint például Temesváron, a jövőbeni európai kulturális fővárosban tapasztalt, inkább csak vérszegény tüntetéseket látva sokakban felmerül. Egyértelműen kifejezi a kétely és a határozott állítás közötti kontrasztot. Hány évig, hány évtizedig hallottuk megcáfolhatatlan módon kimondva azt az ostoba megállítást, mely szerint a puliszka nem robban?
Nos, az ösztövér mellkasukat a képzeletbeli jövőjük és Temesváron Tőkés Lászlót letartóztatni érkezett szekusok valódi, gyilkos pisztolyai közé helyezők: ezek a románok vajon milyen elegyből voltak? Hát azok, akik magukat a megrémült, kiéheztetett és fagyban tartott szerelmük, apjuk, testvéreik és anyjuk és Ceauşescuék által az eltiprásukra az (bukaresti – a szerk.) Egyetem (Universităţii) térre küldött páncélosok közzé vetették: ők milyen málélisztből lehettek?
És azok, akik a Colectiv után már nem tűrtek tovább? Vajon az egy évvel ezelőtti forradalmat nem az a puliszkában felgyűlt felháborodás előzte meg, melyet nem annyira Gigină meggyilkolása váltott ki, mint feltételezett gyilkosának pofátlansága, a plagizáló tábornok gőgje és önhittsége és politikai cinkosai hübrisze?
Nekem nem annyira. Románia cool elitje, igaz és igazságos előőrse vonult utcákra, felébresztve álomszuszék honfitársaikat, akiknek egy része csak azért lépne fel a Facebookra, hogy bájait mutogassa, a „szendvicseit” fotózgassa, vagy díszruhában mutogassa repülő autóik mellett álló csemetéiket.
A távolról sem felesleges tüntetésük nyomán bejelentették az Opreával kapcsolatos botrányos parlamenti szavazás megismétlésének lehetőségét (lehetőség, mert ahogy azt Cristi Danileţ jogosan megállapítja, a törvényhozási fórum, mely politikai, nem igazságszolgáltatási instancia, adott ügyet csak egyszer vitathat meg). Milyen üzenete van ennek a szándéknak? Nagyon egyszerű.
Mert már megtapasztalta a puliszka robbanását. És már korábban is kénytelen volt forradalmakat kisajátítani. Tudja, hogy „az ország nem szar”, hogy nem egészen „minden politikus egyforma”, hogy a román nem korlátolt, ahogy azt a politikai maffia el akarja hitetnie a „pórnéppel”, hogy növelje fatalizmusát és távol tartsa az utcától.
Ha az emberek valamivel jobban megszervezik magukat, akkor meggyőződésem, hogy a puliszka robbanása a következő alkalommal banális, nem eredeti, teljes mértékben működőképes demokráciához vezet majd. Mely feleslegessé teszi majd a puliszka további robbanásait.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
A kommunista rezsim nemzeti korszakában sokan és sokat dolgoztak azon, hogy Doboka várába valahogy beültessenek egy bizonyos (román) Gelut. Össze is jött az elvtársaknak. Megnéztük, mi van ott ma.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Két személygépkocsi ütközött össze vasárnap este Kézdivásárhely közelében. Három személy megsérült, egy közülük a roncsok közé szorult.
Koltai Róbert színművész, a magyar színházi és filmes szakma kiemelkedő, jól ismert alakja a 24. Filmtettfeszt alkalmából érkezett Kolozsvárra élet- és alkotótársával, Gaál Ildikóval.
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.