A nemzetség és a nemzet

„Román nemzetségünk!” Csak egy példa arra a – gyakran átpolitizált – beszédmódra, amelyet gyakran hallhatunk, különösen a választási kampányok küszöbén. Hallott valaki olyasmit, hogy „amerikai nemzetségünk”? Ha igen, akkor rosszul fordították: ők nemzetről beszéltek!

Semmilyen módon nem akarok ítéletet mondani Pettit nagykövet (James D. Pettit, az Amerikai Egyesült Államok moldovai nagykövete, aki nemrég vihart kavart azzal, hogy kiállt Moldova és Románia egyesülése ellen – a szerk.) és a kijelentéseire nyilvánosan reagálók nyilatkozatairól. Számomra ez egész vita az állampolgárság és etnicitás, illetve a nemzet és nemzetség közötti, kulturális térségünkre jellemző zavarra szűkíthető.

A multikulturális Nyugat számára furcsa az állampolgárság etnicista megközelítése, miközben ez közös jellemzője a kelet-európai államoknak. Mi etnikai keretek között gondolkodunk, ők – a nyugatiak – állampolgársági keretek között (Franciaországban például egyetlen etnikumot sem ismernek el, mindnyájan a francia nemzet tagjai – francia állampolgárok).

A helyzet gyors, könnyen átlátható ábrázolásával felvázolnék néhány különbséget, nem állítva, hogy ez a lista teljes lenne.

A nemzetség és a nemzet:

• A nemzetség rokonsági kapcsolatot jelez, a nemzet politikai és társadalmi szerveződési formát.

• A nemzetség alkothat egy etnikumot, míg a nemzetek, a 19. századtól kezdve, államokat hoztak létre.

• A nemzetség természetfeletti szokásokra és hitekre hivatkozik, míg a nemzetnek jogrendje és a lakosság biztonságát szavatoló intézményei vannak.

• A nemzetség önmagában létezik; a nemzet társadalmi szerződést feltételez.

• A nemzetségnek szokásai és hagyományai vannak. A nemzetnek kulturális intézményei és oktatási rendszere.

• A nemzetségnek egy hite van; a nemzetnek több.

• Egy nemzetség több nemzethez is tartozhat és ugyanakkor egy nemzet több nemzetségből áll.

• Nekünk fontos egy bizonyos nemzetség, másoknak nem, de az állampolgárság bármilyen közkapcsolatban kötelezően releváns.

Következésképpen a moldovai nemzet (értsd Moldova Köztársaság) nem Románia (ezalatt nem a románokat kell érteni), mert másik állam és másik társadalmi szerződést feltételez. A moldovaiak alkothatnak egy nemzetséget a románokkal (ez nagyon is igaz), mint ahogy a románok is alkothatnak egy nemzetséget a moldovaiakkal, ezt senki sem tagadja; ugyanez a helyzet a Timok-völgyi és a hercai románokkal fennálló kapcsolattal is.

Az amerikai nagykövet a moldovai állampolgárokról beszélt, nem a moldovai „nemzetségről”. És akár tetszik, akár nem, Moldova Köztársaságnak azok is a polgárai, akik az oroszok, az ukránok, a gagauzok, a romák, a zsidók nemzetségéhez tartoznak és így tovább.

Tehát ebben a vitában mindenkinek igaza van, csak attól függ, hogy társadalmi és szerződési kapcsolataink értelmezéséhez milyen – keleti vagy nyugati – referenciákat használunk.

Úgy gondolom, hogy talán nem ártana, ha diákjainknak lenne egy polgári ismeretekről szóló órájuk a nemzet, etnicitás, nemzetség, rokonság, állampolgárság és más hasonló fogalmakról: legalább a jövőben megértenénk, mire utalnak a nyugatiak, és magunkat is racionális-politikai módon, harag nélkül és anélkül, hogy automatikusan beindítanánk az érzelmi-szangvinikus diskurzust.

U. i.: A fenti képet véletlenszerűen választottam ki, az adevarul.ro adatbázisa ezt adta ki elsőként a „nemzetség” kulcsszóra! Így – és ezért – úgy vélem, ez hűen ábrázolja nemzetségünk nemzetünkkel szembeni elsőbbségét!