A magyar optánsok ügye: A pénzt akarják még egyszer a magyarok? Vagy a földet?

Több mint 1000 rendkívüli dokumentum került a román történetírás keze ügyébe a román–magyar kapcsolatokról. Egy professzorokból álló, dr. Codrin Munteanu által vezetett csoport

feltárt és lemásolt néhány száz, a magyar optánsok perére vonatkozó dokumentumot a francia külügyminisztérium diplomáciai irattárából.

A megfelelő kritikai és bevezető szöveggel kísért dokumentumkötet pontos címe Procesul optanţilor unguri. Mărturii documentare din arhivele ministerului afacerilor externe al republicii franceze (A magyar optánsok pere. Dokumentációs beszámolók a Francia Köztársaság Külügyminisztériumának irattárából – a szerk.).

Dr. Codrin-Dumitru Munteanu, a honvédelmi minisztérium főtitkára (és volt Kovászna megyei kormánymegbízott – a szerk.) mellett szintén szerkesztői feladatokat vállalt két neves egyetemi professzor, dr. Dorel Buşe és dr. Daniel Ghiba, akik emblematikus oktatói az I. Károly Nemzeti Védelmi Egyetemnek (UNAp). Két 780 oldalas, a Stefadina kiadó által kiváló minőségben megjelentetett kötetről van szó.

Miért fontos ez a két kötet, a három aláíró iránti nagyrabecsülésemen kívül? Főleg most, a Centenáriumi Évben!

El kell ismernem, hogy nem nagyon ismertem a témát. Csak azután tudtam meg többet, hogy a Titulescu Akadémia egyik akadémiai konferenciája után Adrian Năstase professzor – mondhatnak róla bármit, de kultúr- és könyvszerető ember – átadta nekem Constantin Cutcutache Un mare conflict internaţional: optanţii unguri ai Transilvaniei şi reforma agrară din România (Nagy nemzetközi konfliktus: Erdély magyar optánsai és a romániai agrárreform – a szerk.) című könyvének hasonmás kiadását, mely 1931-ben jelent meg először, Titulescu előszavával.

Néhány, egy újságcikkhez illően nem-akadémikus sorban megpróbálom elmagyarázni, mi a helyzet ezekkel az optánsokkal. Az „optáns” kifejezés azokra az erdélyi magyar származású, vagy magukat magyarnak valló lakosokra vonatkozott, akik a trianoni szerződés után nem fogadták el a román állampolgárságot.

Erdélyben 367 „optánsról” van szó, akik a mezőgazdasági és erdőterületek csaknem 80 százalékát birtokolták.

1921-ben földreform következett (erről és az optánsokat érintő következményekről, magyar szemszögből itt lehet olvasni – a szerk.). Erdélyben 539 694 személy kapott birtokot, ebből 369 000 román és 87 426 magyar volt. Az erdélyi nagy földbirtokosok nemzetközi bíróságokhoz fordultak. Miután elutasították a román állampolgárságot és a magyar mellett döntöttek, azt követelték, hogy rájuk ne vonatkozzon a kisajátítás, Magyarország és a nemzetközi szervezetek támogatását követelve. A perek elhúzódtak. 1923-ben, a párizsi román-magyar vegyes bíróságon 250 agrárper zajlott 130 millió aranyfrank értékben; Frigyes és József főhercegek két pere 160 millió aranyfrank értékben; 185 tisztviselői per 1 800 000 aranyfrank értékben; 10 vasúttársasági per 40 millió aranyfrank értékben; 13 haditermeléssel kapcsolatos per 15 millió aranyfrankért; 6 ezüst-lefoglalási per 120 000 aranyfrank értékben; 9 hadi rekvirálási per 433 000 aranyfrankért; 9 egyéb per 388 000 aranyfrankért; egy vasútforgalmi társasági per 700 000 lejért és 2 006 205 aranykoronáért.

Románia a zseniális Nicolae Titulescu segítségével megnyerte a pereket, de kártérítéseket is fizetett.

A párizsi döntőbíróság arra kényszerítette a román államot, hogy kártérítést fizessen Magyarországnak és a magyar optánsoknak, aranyban. Az egyik svájci (Bázel) bankban nyitott Agráralapon keresztül több mint 100 tonna tiszta, 24 karátos aranynak megfelelő kártérítést fizettek ki.

Nos, íme, miért fontos ez a dokumentumkötet. Dr. Dorel Buşe és dr. Daniel Ghiba professzorok gondoskodásából, akik szó szerint a francia archívumokban aludtak, és dr. Codrin Munteanu koordinálásával elmagyarázhatjuk az egész világnak, hogy az úgynevezett grófoknak (az eredeti szövegben a magyar elitre pejoratívan használt „grof” és a grófi rang román megfelelője, a „conte” kifejezés is szerepel – a szerk.), báróknak, huszároknak nem volt igazuk az aberráns visszaszolgáltatási követeléseikben. A román állam (mint mindig, ostobán jóságos lévén) már rég kifizette, amit ki kellett fizetnie. Tehát

a Centenárium alkalmából pofa súlyba a visszaszolgáltatandó földek ügyében.

Hány visszaszolgáltatást akarnak? Újra fizetnünk kellene?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.