A kolozsvári Városháza csökönyösen elutasítja a román–magyar táblákat

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címet tette kockára azzal, hogy 2014-től mostanáig pereskedett egy olyan egyesülettel, mely azt kérte, hogy a város bejáratainál helyezzék el a Kolozsvár és Klausenburg feliratú táblákat. A Kolozsvári Törvényszék a várost a táblák kihelyezésére kötelező határozatának indoklásában rámutatnak arra, hogy a Polgármesteri Hivatal annak ellenére folytatta a pert, hogy 2015 óta van egy programja az ilyenfajta táblák kihelyezésére.

A Kolozsvári Törvényszék február végi határozata arra kötelezi a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalt, hogy kétnyelvű – román és magyar – táblákat helyezzen ki a város bejárataihoz.

„Sok olyan településen, ahol a nemzeti kisebbségek aránya – külön-külön – az 5 százalékot sem éri el, mégis több nyelven is kihelyezik a település nevét tartalmazó táblákat, erre szemléletes példa Temesvár, ahol öt nyelven vannak kitéve táblák”, ez volt a panaszos, a Minority Rights Egyesület egyik érve, mely megjelenik a kolozsvári bíróság döntésének indoklásában is.

Temesvár példája kést forgat Kolozsvár még be nem gyógyult „sebében”,

mely tavaly ősszel éppen a bánsági főváros javára vesztette el a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címért folytatott versenyt. Két forduló után, melyeken a zsűri szavazategyenlőségre jutott, a döntést a zsűri elnöke hozta meg. A tárgyalási csapaton belüli források azt állították, hogy Kolozsvár vereségének a kétnyelvű táblákkal kapcsolatos vita is oka volt. A zsűri tagjai néhány nappal a döntéshozatal előtt nyílt levelet kaptak a kolozsvári Muszáj-Musai csoporttól, melyben felhívták a figyelmet a kolozsvári kétnyelvű táblákról már 2014 óta tartó vitára.

„A helyi közigazgatás kudarcot vallott és folyamatosan kudarcot vall abban, hogy a magyar nyelvet is felvegye a város nevét tartalmazó hivatalos táblákra”, ez volt a zsűrihez címezett levél következtetése. Nehéz megmondani, hogy a zsűri számára tényleg ez volt-e a döntő ok, mely kétszer is egyenlő pontszámot adott a két jelöltnek. De az biztos, hogy egy olyan levél, melyben a kisebbségek jogainak megsértésével vádolják a városvezetést, miközben éppen a multikulturalitás a jelölti pályázat egyik fő pillére, nem segített Kolozsvárnak az Európa Kulturális Főváros cím megszerzésében.

A Városháza mégis kiteszi a táblákat

A helyzet annál inkább furcsa, hogy a Polgármesteri Hivatal azt állította a törvényszék előtt, hogy „jelenleg amúgy is megvalósítás alatt áll többnyelvű jelzőtáblák elhelyezése a város bejáratainál, öt nemzetközileg széles körben használt nyelven”. A Helyi Tanács egyik 2015-ös határozatáról van szó, mely értelmében öt nyelven jeleznék a városba vezető utakat „a közösség hangjainak képviselete és üzeneteik közvetítése érdekében oly módon, hogy több regiszterben történjen az egységes kommunikálás mind a kolozsvári polgárokkal, mind a városon áthaladókkal vagy idelátogatókkal”.

A Városháza által kiírt pályázat nyomán 2015 márciusában úgy döntöttek, hogy a városba vezető fő utak mentén, nevezetesen a tordai, a szászfenesi, a kajántói, a kisbácsi, a szamosfalvi és az apahidai ki-/bejáratoknál tornyokat kell felállítani, melyeken több nyelvű táblákat helyeznek el. A tervezési versenyt Alexandru Fleşeriu Nicolae magán építészeti irodája nyerte el, 72.296,40 lej értékben. A nyertes terv szerint az említett tornyokon a város neve három nyelven szerepelne: Cluj, Kolozsvár és Klausenburg. A Minority Rights Egyesület pontosan ezt kérte 2014 óta.

A Kolozsvári Törvényszék úgy döntött, hogy ennek az aspektusnak „az ügyben nincs semmilyen jogi relevanciája”. Ennek ellenére elképzelhető, hogy a város azért veszítette el a 2021-es Európa Kulturális Fővárosa címet, mert megtagadta a Kolozsvár és Klausenburg feliratok kihelyezését, holott tervbe vette ilyen feliratú táblák kihelyezését.

A bíróság indoklása – „A törvény kötelez”

De a Kolozsvári Törvényszék a 215/2001. sz. törvény alapján hagyta helyben a Minority Rights Egyesület keresetét, mely szerint „azokon a településeken, ahol egy kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, ott a település nevét ennek a kisebbségnek a nyelvén is kötelező megjeleníteni”. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal azzal érvelt, hogy „a 2011-es népszámlálás adatai szerint a kolozsvári magyar etnikumú lakosság a város összlakosságának 15,7 százalékát jelenti és ebből következően jelenleg nem teljesülnek a 215/2001. sz. törvény 76. cikk. (2) bekezdésében rögzített jogi feltételek ahhoz, hogy kétnyelvű, román és magyar nyelvű táblákat lehessen kihelyezni a Kolozsvárba vezető valamennyi közút ki- és bejáratánál”.

Annak ellenére, hogy a magyarok aránya Kolozsváron ma nem éri el a 20 százalékot, a törvényszék rámutatott arra, hogy a törvény hatályba lépésekor az 1992-es népszámlálást kellett figyelembe venni, mely szerint a magyar kisebbség aránya akkor 23 százalék volt. „A magyar és német kisebbséghez tartozó polgárok arányát az 1992-ben végzett népszámláláshoz viszonyítva kellett volna meghatározni, nem a 2002-ben végzett népszámláláshoz, mert a 2002-es népszámlálás adatai még nem álltak rendelkezésre akkor, amikor a 215. sz. törvény 2001-ben hatályba lépett”, mutatott rá a törvényszék.

Bírósági indoklás – helyi tanácsi határozat

A Minority Rights Egyesület a Helyi Tanács egyik 2002-es, e táblák kihelyezésére vonatkozó határozatára hivatkozott. Konkrétan a 99/2002. sz. helyi tanácsi határozat bizonyos összeget biztosított a 2002-es helyi költségvetésből e táblák kihelyezésére. A Városháza azt válaszolta, hogy „a 99/2002. sz. helyi tanácsi határozat tárgya egy bizonyos pénzösszeg biztosítása volt a 2002-es évre vonatkozó helyi költségvetésből azoknak a tábláknak a kihelyezésére. Tehát ez a határozat egyértelműen rögzíti, hogy a 2002-es évre vonatkozik, aminek a 2002-es évre elfogadott helyi költségvetésre van hatása, következésképpen azt most már nem lehet alkalmazni. Egy bizonyos időszakra vonatkozó közigazgatási lépést e határidő lejárta után nem lehet ultraaktiválni”.

A bíróság kimondta, hogy a 99/2002-es helyi tanácsi határozat, „bár a 2002-es évre vonatkozó költségvetés egy bizonyos részének a kiutalására vonatkozott, magában hordozta a végrehajtó hatóságnak, a polgármesternek azt a kötelezettségét is, hogy a 2015/2001. sz. törvény 61. cikk. 2. bekezdése szerint végrehajtsa a döntéshozó hatóság határozatait, e kötelezettség végre nem hajtásának indoklásául pedig nem lehet elfogadni azt, hogy a 99/2002. sz. helyi tanácsi határozat a 2002-es évre vonatkozó költségvetés egy bizonyos összegének a kiutalására vonatkozik, tekintettel arra, hogy a polgármesternek a táblák elkészíttetésére vonatkozó kötelezettsége elsősorban a törvényből fakad, az pedig, hogy a törvényi kötelezettséget, a 99/2002. sz. helyi tanácsi határozatot is beleértve, nem hajtották végre sem 2002-ben, sem e törvényi rendelkezést követő 15 évben, jellemző arra, hogy az alperes, a KOLOZSVÁRI POLGÁRMESTER nem biztosította az elemzésnek alávetett törvényi rendelkezések hatékonyságát”.

A bíróság elutasította a felperes német nyelvű táblára vonatkozó kérését, mert e kisebbség aránya nem haladja meg a törvény által előírt 20 százalékos küszöbértéket. A Városháza fellebbezett a törvényszék döntése ellen. Ha a határozat változatlan marad, akkor Kolozsvár bejáratánál kétfajta jelzés lesz: egy torony Cluj-Napoca, Kolozsvár, Klausenburg felirattal és egy közúti tábla Cluj-Napoca – Kolozsvár felirattal.