Egy koherens magyarázat arra, miért tart a román társadalom még mindig ott, ahol. Nem szívderítő olvasmány.
Jelen szöveg a Contributors oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az 1989 utáni átmenetre vonatkozó bármilyen politikai történelemírás a Nemzeti Megmentési Fronttal (FSN) kezdődik és azzal a megjegyzéssel érhet véget, hogy az ebből közvetlenül vagy közvetve kivált pártok uralták és uralják ma is a politikai életünket. És igaz, hogy még mindig a posztkommunista Köztársaságunk alapítója (Ion Iliescu – a szerk.) számára oly kedves „eredeti demokrácia” projektet megkoronázó „Fronton belüli” pluralizmusról beszélhetünk. A Front látszólag Ion Iliescut hagyta örökségként a mai Szociáldemokrata Pártra (PSD), a Modrogan utcai központi székházat a Nemzeti Liberális Pártra (PNL) és egy alkotmányt mindnyájunkra. Ebben a cikkben mégis azt igyekszem érvekkel alátámasztani, hogy a FSN nevű szervezet mindig hamis célpont volt és ezért új történelmi és politológiai perspektívából kell az átmenet kezdetére tekintenünk.
Február 6-án volt 30 éve annak, hogy a FSN politikai pártként bejegyeztette magát a bíróságon, de akkor csak egy jogi és szimbolikus fikció volt és sokáig az is maradt. Intézményi szempontból a FSN az államból születik meg a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa (CFSN) 1990. január 23-i döntésével és a május 20-i választás után sem különül el tőle különösebben.
A FSN egy politikai fikció, ami az állam kontinuitásának választási legitimálását teszi lehetővé. A nem kommunizmustalanított román állam nem szülhetett autonóm politikai pártot.
Függetlenül attól, hogy melyik változat hívei vagyunk az 1989-es forradalmi momentum esetében, a FSN-t annak a szinte egy választási logóra, a rózsára redukált szimbolikus valóságnak tekinthetjük, melynek május 20-án sikerül az ellenkezőjévé változtatnia a forradalmi legitimitást: a kommunista állam elitjeinek legitimálásává.
Az akkori manipulálás abban állt, hogy a rózsára szavazók többsége nem volt tudatában annak, hogy gesztusukkal csak megerősítik a kommunista állam elitjének monopóliumát az átmenet üteme és állam vagyonának elosztása felett. De egy (ön)manipulálás akár a mai napig is folytatódhat, ha a FSN-t politikai pártként elemezzük és nem állami entitásként.
A leghatékonyabb propaganda nem egy sor álhírből készül, hanem a cél eléréséhez megfelelően összeállított igazságokból. A cél legitim is lehet, általában ez vonatkozik a választási propagandára a demokratikus országokban. De a cél természetétől függetlenül, a propaganda illegitimmé válik, amikor manipulatív, amikor manipulálást alkalmaz. A manipulálást itt olyan módszerként határozzuk meg, mellyel egy egyént vagy egy csoportot olyan gesztusok megtételére bírnak rá, melyek hatása mind az illető(k) szándékával, mint pedig az őt/őket meghatározó érdekekkel és értékekkel ellentétes.
A manipulálás nem kerülheti el a rendszerszerű hazugságot, nem hagyhatja ki a módszeres félrevezetést/intoxikálást, mert egy hamis univerzum felépítését feltételezi, még ha nagyon rövid időre is. Ez lehetővé teszi a döntést meghozó személy szabadságának eltorzítását.
A posztkommunista Romániában kiemelt hatalomgyakorlási módszer volt a manipulálás, mert már 1990 első napjaitól kezdve létezett egy három elengedhetetlen alkotóelem által meghatározott kontextus:
1. Az állam elnyomóképességének eltűnéséből származó szabadság. A forradalom hirtelen bekövetkező felszabadulást tett lehetővé. Az állam egy bizonyos forradalmi legitimálási forma miatt már nem állíthatta helyre az elnyomórendszert. Így nem maradt számára más hátra, mint a felszabadult energia eltérítése, hogy az ne vezessen az állami struktúrák kontinuitásának egy igazán szabad választás alapján kialakult többség általi vitatáshoz.
2. A bizalmi tőke. Különösen Iliescu és általában véve az új vezetőség a totalitárius rezsim alóli felszabadulás csodájában való részvételük aurájával rendelkeztek. A bizalmi tőke a titokzatos terroristák feletti győzelemből származó forradalmi legitimitásnak és a helyzet sikeres stabilizálásából következő legitimitásnak az egyedi kombinációjából származott.
3. A források összpontosítása. Elsősorban a médiaforrásoké, általában pedig arról van szó, ahogy a hatalom az összes szociális szférában képes volt cselekedni. A televízió monopóliuma lehetővé tette az állami propaganda számára, hogy nevetségessé tegyen bármilyen disszidens hangot. A források ellenőrzésének monopóliuma lehetővé tette, hogy a FSN-s vezetők populista diskurzusát effektív döntések kísérjék.
A hamis univerzum pedig nemcsak ahhoz vezetett, hogy a FSN, voltaképpen a kommunista állam uralta a politikai színpadot. Alakító-nevelő szerepe is volt. A felszabadult lakosság első lépései egy olyan úton történtek, melyek a változásról alkotott idilli elképzelést a kommunista rezsim politikai kultúrájának elemeivel ötvözte.
E hamis univerzum a következő években szétesett, amelynek drámai hatásai voltak a románoknak az összes állami intézményekkel kapcsolatos bizalmára nézve. A FSN-ről gyorsan lemondtak. De megmaradtak a látszólag a FSN által és annak támogatására kitermelt, de valójában az ezáltal új értelmet nyerő állami propagandaapparátus által gyártott politikai kultúra következményei. A FSN eltűnik, a fészénizmus viszont a kollektív patológia formájaként megmarad: arról az illúzióról van szó, hogy a szocializmus ígéretei a posztkommunista korszakban megvalósíthatók. És főleg az, hogy ezen illúziók megvalósítása érdekében a cél szentesíti az eszközöket. Így aztán a posztkommunista állam bátorította a társadalmi erőszakot, a bányászok rajtaütései csak egy részét képezték az ellenzék elleni társadalmi mozgósításnak, mellyel úgy bántak, ahogy a leninizmus bánt az osztályellenséggel. Miután a december 22-i CFSN a kommunizmus áldozataival legitimálta magát, néhány hónap alatt ezek az új rezsim imagológiai, de fizikai áldozataivá is váltak. Létrejött egy régi struktúrák által kiszolgált új rezsim.
Ma már szinte semmi sem létezik abból, ami 1989 decemberében és 1990 folyamán a románok nagy többsége számára nyilvánvalónak tűnt. A nagy manipulálás létezését a civil és politikai ellenzék már 1990 első hónapjaiban leleplezte. Ennek ellenére ez a leleplezés már nem volt elegendő. Ma elmondhatjuk, hogy a manipulálás egyik alapvető vektora éppen az a gondolat volt, hogy a FSN létezik, döntéseket hoz, kormányoz. Közvetlen ellenfelei tudták, hogy nem a FSN-vel, hanem a kommunizmustalanítás, a lusztráció bármilyen formáját elkerülni akaró egész államapparátussal harcolnak. Az ellenzéket támogató közvélemény viszont a hatalom által kínált fogalmakkal gondolkodott: a FSN állt szemben a kommunistaellenes ellenzékkel. Ami, például, odavezetett, hogy helytelenül dekódolta a bányászok 1991. szeptemberi érkezését, örült a FSN-t vezető Petre Roman bukásának, miközben ennek az igazi mozgatója éppen az állam vezetője, Ion Iliescu volt, aki akár a FSN nélkül is képes hatalmon maradni.
A FSN 1992-es választási veresége távolról sem volt elegendő kormányváltás kikényszerítéséhez. Az állam létrehozott egy újabb fantomszervezetet, a Nemzeti Megmentés Demokrata Frontját (FDSN), amely a maga három rózsájával megnyerte a választást. A Román Televízió (TVR) és a FNS-ellenes, de FDSN-pártivá vált vezető napilap, az Adevărul segítségével, az állami intézmények támogatásával Ion Iliescu új pártja és maga Iliescu is alig néhány hónappal később újabb választási legitimálást szereztek.
Az 1992-es esemény még jobban kiemeli azt, ami 1990-ben történt, valamint a FSN és az állam közötti viszonyt. A FSN és a FDSN, mindegyik a maga idejében, az államon belül a de facto birtokolt hatalom választási megerősítésére létrehozott projektek voltak. Egy olyan hatalomról volt szó, mely csak látszólag igazodott ahhoz az elképzeléshez, hogy szükség van a választási versengés bizonyos formájára. Aszimmetrikus verseny volt, mert nemcsak politikai pártokat állított egymással szembe.
egy olyan állammal, amely képes volt egy vagy több pártot felépíteni a politikai és katonai neo-nomenklatúra nyugalmának biztosításához.
1989 előtt állampártról beszéltünk, olyan politikai rezsimről, mely arra az eszmére épült, hogy a Román Kommunista Párt (PCR) volt a vezető erő. Az egypártrendszer feleslegessé vált az állampárt kiszolgálói számára, akik 1989 decemberében átvették a hatalmat. A párt- és állami apparátus az új forradalmi hatalom apparátusává alakult át. A posztkommunista állam a PCR igazi örököse volt és hét éven keresztül (1989 decemberétől 1996 decemberéig) fel sem merült a kommunizmustalanítása. Nem egy monolitikus államról van szó. Létezik egy belső politikai dinamika. De egy kommunizmustalanítás elleni erődről van szó, mely intézményi kultúrája, valamint a demokratikus intézmények és az igazságszolgáltatás tartalmatlanná tétele révén a demokratizálás elleni citadellává is vált.
Az ezen állam intézményeit uralmuk alatt tartók a FSN-n, majd a FDSN-n keresztül többé nem fogadták el egy vezető párt létezését, hanem magát az államot alakították politikai szereplővé. Tehát a demokratizáláshoz történő látszólagos alkalmazkodás az állampártról a pártállamra való áttérést leplezte. Egy olyan jelenséget, mely segíthet megértenünk sokat a pszeudo-pártrendszerünk későbbi fejleményei közül.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.