Romániában növekvőben a fertőzések száma, de Ludovic Orban még mindig csak Magyarországon képes köszörülni a nyelvét

Bukarestben most már kóros mértékeket öltött a magyarokkal kapcsolatos fixáció, a jelek szerint nemigen lehet olyan témát találni, amely kapcsán a frusztrált román illetékeseknek ne mi, magyarok jutnánk eszükbe.

Így járt szegény Ludovic Orban miniszterelnök is, aki a csütörtök esti kormányülés elején képtelen volt megállni, hogy be ne szóljon Magyarországnak.

Történt ugyanis, hogy a román kormány úgy döntött: humanitárius segélyt nyújt Ukrajnának a koronavírus-járvány leküzdésére.

Az most más kérdés, hogy lassan Románia is segítségre szorul, hiszen a kormány áldásos tevékenysége oda vezetett, hogy a héten folyamatosan növekedett a fertőzések száma.

Ez azonban nem zavarta meg a jó Ludovicot abban, hogy magyarozzon egyet.

Az Ukrajnának nyújtott segély kapcsán ugyanis megpróbálta úgy beállítani Romániát, mintha az nagylelkűbb lenne, mint Magyarország.

„Románia nem úgy jár el, mint mások, nem csupán az ukrajnai román testvéreknek nyújt segítséget, hanem a járvány által leginkább sújtott területeknek” – mondta Orban.

Ezzel vélhetően a magyar kormány Romániába szánt egészségügyi segélyére utalt, amely kapcsán – mivel magyar szervezeteken keresztül történt – a román propaganda azzal próbálta meg azt a „szégyent” kompenzálni, hogy Magyarországnak kellett pótolnia azt, amire a román állam akkor képtelen volt, hogy a segély csakis a magyarokat illeti, románok nem kaphatnak belőle.

Pedig hát - hogy finoman fogalmazzunk - ezzel nem feltétlenül bontották ki az igazság minden részletét.

Arról nem is beszélve, hogy a Moldovába vagy néhány balkáni országba vitt egészségügyi eszközök pláne nem az ottani magyaroknak szóltak, lévén hogy nincsenek.

Ugyanez a helyzet az erdélyi gazdaságfejlesztési programmal is, amelyre ugyan bárki pályázhat, nemzetiségtől függetlenül – sőt sok román is nyert már támogatást a pályázaton –, Bukarest mégis azzal próbálja lejáratni az akciót, hogy az etnikai alapon diszkriminálja a románokat.

Mert hát itt is azzal a szégyennel kell szembenézniük román barátainknak, hogy Budapest hajtja végre Erdélyben azokat a fejlesztéseket, amelyeket Bukarest száz éve elbliccel.

Javaslatokat várunk arra, milyen terápiát kellene felírni a román politikusok és egyéb közéleti szereplők számára annak érdekében, hogy kigyógyuljanak a magyarokkal kapcsolatos, láthatóan igencsak erős frusztrációjukból.