Milyen lényeket vigyünk sétálni járvány idején… ha nem akarjuk elveszteni a humorérzékünket

Olvashatja mindenki: a koronajárvány miatti részleges kijárási tilalom idején a polgár mindenféle igazolás nélkül kimehet kutyát sétáltatni. Ez természetes. Igen ám, de a polgár kreatív élőlény. Ha nincs kutyája, kiviszi a macskát (annak ellenére, hogy nevezett emlősök utálnak rendezetten sétálni), a papagájokat, de olyan is akad, aki egyenesen az aranyhalaival spacírungol. Várható, hogy hamarosan megjelennek az utcán a csüngőhasú disznót, pónilovat, varánuszt, boát, madárpókot, szíriai (juj!) aranyhörcsögöt, egyéb egzotikus házikedvencet sétáltatni igyekvő polgártársak is. Ja, és ne feledkezzünk meg nagylelkűségünkben azokról sem, akiknek történetesen a növények a kedvenceik. Miért, egy könnyezőpálmát, fikuszt, kávécserjét, mikulásvirágot nem lehet sétáltatni? Kérem, ne diszkrimináljunk! Na de mi legyen azokkal a polgárokkal, akiknek nincsenek házikedvenceik, se négy-, se kevesebb lábúak? Eszembe villan a halhatatlan Csukás István szanaszét koslató (nem)élőlénysereglete: a Radírpók, az Órarugó Gerincű Felpattanó, a Civakodó Cipőikrek, A Lesbőltámadó Ruhaszárítókötél, a Huhogó Dugó, a Szomorú Szamovár, Mindent Ragasztó Rezső meg a többiek. Nos, lehet, hogy nem rendelkezünk ilyen csodálatos házi élőlényekkel, de ha történetesen nem sikerült időben beszerezni (akár kölcsönbe) az igazolásmentességhez szükséges kutyát-macskát, íme, van néhány ötletünk, mit (kit?) lehet kivinni sétálni, ha nem akarjuk elveszteni a humorérzékünket… és esetleg másokon is szeretnénk segíteni. 1. Ollót, hajfestéket. Bejárta a világhálót a valóban borzalmas hír, miszerint jaj lesz a jól frizurázott férfiaknak, illetve a jól festett hajú hölgyeknek, hiszen bezárnak a borbélyok, fodrászok. Semmi baj! Van otthon ollónk? Esetleg a régi szeretőnk által otthagyott lila-kék-zöld hajfestékünk? Gumikesztyű nem kell külön, az manapság abszolút divatkellék. És máris mehetünk sétálni! Ja, két-három hosszabb pálcát vigyünk magunkkal, a kötelező távolságtartás okán. És amikor szembejön a kutyáját, satöbbijét sétáltató lenőtt hajú, borostás polgártárs (vagy korábban lángvörös, most fakó téglaszín hajú polgártársnő), máris ugraszthatjuk a Távolbólnyíró Ollót vagy a Szivárványhajfestő Ecsetet. 2. Belugát. Nem, nem a fehér delfint. Ne dőljünk be annak a valóban szép, ám illuzórikus gondolatnak, hogy karantén idején minden város megtelik kisebb-nagyobb cetek hadaival. A Beluga vodkáról beszélek. Ahogy süppedünk bele a karanténba, egyre többen keserednek neki az életnek. (Némi joggal, persze.) Az orosz filmekből viszont azt tanultuk, hogy egy jó pohár vodka mindig segít. Nos, szépen kössük pórázra Belugánkat (ha nincs, lehet rendelni online) és irány a séta (figyelem, csak az otthonunk környékén szabad járkálni). És ha jön szembe egy búsképű lovag (vagy lovagina), forduljunk hozzá nyájasan, biztassuk őt, simogassa meg nyugodtan az állatot, mert nem harap. 3. Élesztőt. Valamilyen kollektív hipnózis következtében elterjedt az a vírus (is), hogy feltétlenül fel kell vásárolni az üzletekben levő összes élesztőt. Mert ki tudja, mit hoz a holnap? Nos, ha valamelyik nap ránézünk a hálószoba plafonjáig tornyosuló élesztőhegyre, jussanak eszünkbe azok a balga polgártársaink, akik nem voltak ilyen előrelátók. Segítsünk rajtuk! Vigyük sétálni az élesztőt és ha találkozunk valakivel, akinek nincs, dobjuk oda neki. Ja, és ha a rendőr megállít, hogy miféle élőlényt szállítunk, futtassuk fel az orra előtt az élesztőnket, hadd lássa, hogy él! Ugyanezt azért ne próbáljuk meg pl. vécépapírral. 4. Kitömött állatot, egyéb nippeket. Vadászok, figyelem! Ha van kitömött trófea a házban, simán el lehet vinni sétálni. Igen, a medvét is! (Akkor is, ha csak egy állkapocs.) Aki pedig nem vadász, de például a kommunizmus idejéből megörökölte a csodálatos nippeket (őzike, kutya, a híres hal, gólya, bármi) és még nem törte össze valamelyik választás előtt (közben, után) az most örülhet, igazi kincs birtokosa! Szépen, óvatosan fogják meg az igen érzékeny lényeket, gyöngéden helyezzék a nyakukra (egyéb végtagjukra) a pórázt és igyekezzenek lassan, nagyon lassan sétálni. Tudják, törékenyek! 5. Egymást. Emlékeznek még a virális (bocs) esetre, amikor Temesváron egy polgár két hölgyet sétáltatott pórázon? Hát az a friss, ropogós eset megvan, amikor egyik polgár a másikat sétáltatja? Elhiszem, hogy sokak számára ez felháborító, megalázó stb. De gondoljunk bele: az ember (homo sapiens sapiens) is egy állatfaj, nem? Hogy kutyák sem szokták egymást sétáltatni? Ne tereljük a dolgokat mellékvágányra! És legyünk toleránsak! És a biztonsági szempontokra is gondoljunk! Hiszen az a polgár, akit pórázon fogva visznek sétálni, biztos nem fog elbitangolni a járványügyi rendelkezések megszabta határokon kívül. Jó sétát kívánunk, kedves polgárok! És ne feledjék: a humorérzék (járványidőn is) aranyat ér! Ja, ha vannak jó ötleteik, írják meg nekünk. Közhasznú!