Kiborult a haladó civil társadalmi bili: a kormány azonnal ne beszéljen többet az AUR nevű parlamenti párttal!

Mert ez botrányos! Mert ez a kormányt minősíti! Hát hogy lehet egy ilyen szélsőjobber, populista-nacionalista-totalitarista-konspiracionista-antiliberalista-antieuroatlantista-antimindenjómegszépértékista gyülevész hordával szóba állni?

Na és akkor itt álljunk meg egy percre. Ha engem kérdeznek, nem szimpatizálok az AUR nevű parlamenti párttal, se George Simionnal, se Șoșoacă asszonnyal, se Târziu úrral, se Tanasă úrral, más név nem jut eszembe hirtelen. De annyira haladó civil se vagyok, hogy petícióban követeljek a román kormánytól egy akkora baromságot, amekkora vagyok (kábé száz kiló élősúly). Hogy is lehetne olyat követelni, hogy egy demokratikus és szabad parlamenti választáson gyakorlatilag a semmiből a negyedik helyre kerülő parlamenti párttal ne álljon szóba egy ország kormánya? Ja, hát tetszettek volna hamarabb vakarózni, tisztelt haladó civil társadalmárok. Mondjuk, jóval a választások előtt. A különböző kényelmes fotelekből felröppentett mag(v)asan szárnyaló szólamok helyett tetszettek volna megszólítani a választópolgárok ama láthatatlan, bár utóbb láthatóan elég testes halmazát, amely úgy érezte, magára hagyta minden szép és jó és européer (igyekezzünk itt nem felröhögni) román nagypárt. Ja, önök is, kedves civil haladó társadalom. Pedig lehetett volna igazi, veretes európai értékeket csöpögtetni a fülükbe, a nagy semmi helyett.

Nem tetszettek megtenni? Na, hát most az AUR itt van, illetve ott, a parlamentben, ha tetszik, ha nem. Miért tetszenek hát hirtelen úgy viselkedni, mint egy hisztis perszóna (genderfüggetlen, persze), amikor letörik a körme? A kormány a parlamenti pártokkal tárgyal. Ez olyan természetes a politikában, mint a vécé a civilizált világban.

Nem tudom, arra tetszenek-e még emlékezni, hogy az elmúlt harminc évben olyan, szintén kellőképpen szélsőjobber pártok is megjárták a román parlamentet, mint a Vadim-féle Nagyrománia Párt meg a Funar-féle Román Nemzeti Egységpárt. És az akkori kormány bizony beszélgetett azokkal a pernahajderekkel. Miért ne tette volna?

Ezzel kapcsolatban eszembe jut még valami, kedves haladó civil társadalom. Ugye, Vadim vezér annak idején követelt olyasmit, hogy a magyarok mind menjenek szépen haza Mongóliába. Meg olyasmit is, hogy az RMDSZ nevű etnikai pártot tiltsák be. Aztán ezt a követelést Funar mester is megismételte, hogy a parlamenti pártok nagy arcainál maradjunk. És biza, mindennek elmondtuk őket, figyelem, nem csak önök, kedves civil-haladárok, hanem mi, a nép is. Még egyes politikusok is! (Nyilván attól még lazán szóba álltak velük.) Namármost, az önök, már elnézést, modoros, álszent, sőt, helyenként ostoba petíciója nagyjából ugyanazt követeli, amiért annak idején lecseszték az említett szélsőjobber vezérek rangját. Azt hiszem tehát, nem vagyok túl pofátlan, ha megkérdem: kedves haladár-civilek, nem gondolják, hogy kicsit elcsúsztak a szélre? Nem gondolják, hogy kicsit hasonlítanak Vadimra meg Funarra? Csak egy kicsikét.