Ki hitte volna? Az EU kisebbségvédelmi mintaországa (Románia) egy gondolatrendőr-állam

Feldereng az utópisztikus zsánerkép a közelmúlt ködéből: Románia álkisebbségi államelnöke, Klaus Ionopotchivanoc Iohannis egy németországi emelvényen arról szónokol, mint az Európai Értékek Többszörös Bajnoka, hogy az általa (nem) vezetett ország igazi kisebbségvédelmi paradicsom, ahol a különböző közösségek (a magyarok is), úgy élnek, mintha már megboldogultak és üdvözültek volna.

Ám amikor azt látom, hogy az ultrademokratikus Románia negyedik (ötödik?) hadtestének (a médiára gondolok) katonái profi gondolatrendőrökként torzítanak el szinte minden tényt, ami eléjük kerül és történetesen nem a mesterségesen táplált nagynemzeti ideológiát szolgálja, elsötétül bennem ez a naiv festők idilli mennyországképeire emlékeztető fake látvány.

Tessék, a legújabb példa. David Popovici, ez a szinte 18 éves bukaresti román úszózseni megszerzi Románia első felnőtt férfi világbajnoki címét a budapesti vizes vébén. Remek, tényleg, le az összes kalapokkal! (Apropó, egyetlen román tévéadó sem közvetítette a valóban történelmi eseményt.) Nyilván gratulál neki Novák Eduárd, Románia sportminisztere is. Két nyelven, ahogy szokta. És persze, hogy a nacionál-gondolatrendőrség lecsapott rá. Mert a magyar szövegben mást mond, mint a románban. Nézzük, itt a román szöveg vonatkozó része, magyarul:

És akkor a magyar szövegrész:

Tényleg másképp szól. Na de miért? Azon túl, amit a nackómédia mai megkeresésére (elég balfékül) válaszolt a sportminiszter úr: hogy nem ő posztolja a bejegyzéseit, nem ő fordítja a szöveget, nem kommentálja a dolgot, nem szó szerinti fordításról van szó. Őszintén, miniszter úr, ezt azért nem így kellene. De na, ön tudja. Vagy az ezúttal bénázó tanácsadói.

Mert akkor nézzük: románul megfogalmaz valaki egy szöveget. Tényleg szép szöveg, és tényleg a románokhoz szól. Értsd, a románok fejében lévő Románia-tudathoz. Miszerint minden Romániában élő ember román, tehát az ország minden emberének szíve román, na, és ezek a szívek egytől egyig az úszózseniért dobogtak. (Jegyezzük meg: fenét dobbant minden szív érte, de ez nem releváns.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a magyar miniszter, politikus, sportoló, szövegíró, szöveghez nevét adó Novák Eduárd egyszerűen érti, megérti, elfogadja, sőt, tiszteli ezt a Románia-tudatot.

Na és akkor itt jön a rázós része a dolognak. Mert a magyar nyelvű szöveg nem teljesen fordítás. Az ismét nacionálhisztériát kiváltó mondat a romániai magyar tudatból fakad. Hogy kell olvasni a mondatot? Mi, az ebben a helyzetben David Popovici-ra gondoló magyarok, erőt adtunk neki. Mert ez is igaz: fenét gondolt az úszózsenire minden romániai magyar. De ez sem releváns.

Persze, a román nacionálpatriótáknak meg kellene érteniük a pőre tényt: mi román állampolgárok vagyunk, de nem románok. Tehát a szívünk sem román. Viszont tudunk drukkolni bárki zseninek, aki történetesen az. De nem értik meg: ehelyett megtöltik a román nyelvű médiát aljas, uszító szövegekkel (lásd például, itt meg itt). Botrány? Szenzáció? Nyilván.

A szomorú ebben az, hogy amíg Románia gondolatrendőr-állam marad, hazudhat bármit az álkisebbségi államelnök, tapsikolhat neki bárhogy az álszent (és a kisebbségvédelem terén is csupán demagógiailag sikeres) Európai Unió, jöhet bárki felvilágosult értelmiségi román, hogy öleljük már meg egymást, gyerekek, a helyzet nem fog változni: a kisebbségvédelem a politikai, mediatikus és közösségi kommunikációs bicskahasználatban merül ki.