Hogyan locsoljunk, ha nyakunkon a nyavalyás járvány?

Húsvét hétfője van, a locsolkodás szent napja. Polgárok rajzanak szanaszét Erdély településein, hogy megóvják az elhervadástól a transzszilván polgárnőket. Ahogy telik a hétfő, a polgárok egyre kapatosabbak, a polgárnők pedig egyre nedvesebbek (értsd, vizesebbek, kölnisebbek). Aztán, valamikor a hétfőről keddre virradó éjszaka mélyén minden elcsendesül: polgárok és polgárnők alusznak, mint a csutak.

Na de mi van akkor, ha véletlenül pont húsvétkor dühöng egy világméretű járvány? Amely, a sors kifürkészhetetlen csűrcsavarainak hála, Erdély földjére is betör? És érvénybe lép egy katonai rendelet, melynek értelmében tilos a koslatás? Ami közelebbről azt is jelenti, hogy húsvét hétfőjén a hímnemű polgároknak tilos locsolás céljából meglátogatni a hervadásveszélynek kitett polgárnőket? Akkor mi van? Locsolásválság van, kérem tisztelettel.

Na de pánikra semmi ok! Íme, néhány gyakorlatias tanács arra vonatkozóan, hogy lehet törvénytisztelő módon mégis megmenteni a kókadástól az erdélyi polgárnőket.

1. Hívjuk videókonferenciára összes hölgyismerősünket, mondjuk el nekik szépen az épp divatos locsolóverset, aztán fennkölt, mégis atyai mozdulattal (ahogy a pap szokta csinálni a szentelt vízzel) hintsünk feléjük némi folyadékot. Vigyázat: a folyadék káros a számítógépre! Ja, arra is figyeljünk, hogyan fejezzük ki magunkat. Ne feledjük, több tucat hölgy néz minket árgus szemekkel. Ilyenkor teljesen hiábavaló a „Bocs, nem ide!” típusú mentegetőzés.

2. Kivételes módon hívjuk fel a helyi ortodox pópát és kérjük meg, járjon el a nevünkben. Ők úgyis tojnak a kijárási és bejárási tilalomra. Továbbá irtó profin tudnak port, folyadékot, bármit hinteni.

3. Ha történetesen (bár ez szinte elképzelhetetlen manapság Erdélyben) nincs a környéken ortodox pópa (betegen hever, elüldözték, elment spárgát szedni, üdvözült stb.), megkérhetjük a közelben posztoló fegyveres rendőrt, fegyveres csendőrt vagy fegyveres hadseregbeli dolgozót. Cserélje már ezen a szent napon vízipisztolyra rémes fegyverét, menjen el a drága erdélyi magyar polgárnőkhoz, olvassa fel szépen, hogy: „Ien chiș chertes legheni voghioc...” és locsolja meg őket. Teljesítse a kötelességét! Elvégre neki szabad koslatni!

4. Készítsünk locsolóvideót és tegyük ki a Facebookra. Ezzel sok időt spórolunk és nem is zaklatjuk halálra hölgyismerőseinket a konferencia-hívásokkal, technikai balfaszkodásokkal satöbbi. Egy dologra kell ez esetben nagyon figyelni. Illetve nem, kettőre. Az egyik a locsolóvers. Nagyon fontos, hogy alkalomhoz illjék. Ideírunk egy rövid példát, de lényegében mindenki fantáziájára bízzuk a tartalmi és formai kibontakoztatást: Száll a vírus, gyűl az epe! Polgárnő, tüsszöghetek-e? És a másik dolog: ügyeljünk arra, hogy a videó előrehaladásával egyre részegebbek legyünk. Másképp nem hiteles!

Jó locsolást kívánunk minden erdélyi magyar embernek!