Jean St'Ay„Olimpiai csúcs”! A kijelölt mioritikus miniszterelnök beszart a bizalmi szavazás előtt
Emlékeznek még Ericre, az angolnára? Akinek a Sidney-i olimpián nyújtott úszóbravúrját csak Knézy Jenő valóban olimpiai bajnoki kommentár-teljesítménye múlta felül? A biztonság kedvéért tessék,
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">itt van, lehet könnyesre röhögni a szemeket ismét.
És akkor most végezzünk egy képzeletgyakorlatot. Képzeljük el az eleve töketlenül induló román ideiglenes kormányt, jó-Orbanostól, Cîțustól, csapjuk hozzá a parlamentet, liberálokat, peszedéseket, uszeréseket, udemeréseket, az egész bandát, aztán tegyük rá koronaként (na ja) Klaus Iohannis álkisebbségi államelnököt is. Megvan? Na most, képzeljük el, hogy az egész bagázs, így együtt… Eric az angolna. Sikerült?
Remek! Most nézzük újra a fenti videót és figyeljük Knézy kommentárját. Főleg az olyanokat, hogy: Nézz mán oda, nézz mán oda, ez beszarás… Nézz oda, nézz oda, nézz oda, meghal a pasi… Visszafelé megy a gyerek, hát én beszarok… Meghal, nem tudja végigúszni… Nem, nem, nem bír beérni a célba, drukkolnak neki, nehogy belefulladjon… Meghal a gyerek, ott hal meg a medencében… És kihal, mint a liba, nézz oda...
Na és akkor most jöjjön a betoncipős analógia: Florin Cîțu kijelölt miniszterelnök percekkel a parlamenti bizalmi szavazás előtt beszart, bedobta a törülközőt, elment zabot hegyezni. Ja, mindez a koronavírus-járvány kellős közepén történik.
És akkor most nevethetünk úgy, mint Zorba a film végén. Mert ezzel a lépéssel a román vezérnyáj, vagyis az elképzelt Eric az angolna belefulladt a medencébe. Kész. És elnézést kérek Eric Moussambanitól, hogy ezekhez hasonlítottam.
Jöhet a világvége. Vagy a társadalmi igazságosság. Mindegy. Ennél bármi jobb.
Történetek a kereszt alól
Szántai János
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?
Sánta Miriám
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)
Sánta Miriám
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek
Sólyom István
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
