Azt se tudom, fiú vagyok-e vagy lány...

Térdig benne járunk már a húsz-húszas év legelejében, mégis el vagyok akadva kicsinyég. Mégpedig a nyelvölködés kásás havában.

Még a tavalyi év farka hegyén ülve olvastam, hogy a tengeren túli mércével igen nagy múltú (1889-ben alapított) American Dialect Society (Amerikai Nyelvjárás Társaság) 350 fejű sárkánya tagú döntőbizottsága kidobolta rendesen, mi az évtized szava.

Az emberek szeretik a szavakat. Főleg, mióta léteznek közösségi hálózatok. Szórják, szórják őket számolatlanul, mindenki a saját gyöngyeit a világnagy konda elejibe. Az emberek a listákat is szeretik. Jót lehet fürdőzni mások népszerűségében, még akkor is, ha azok a mások történetesen szavak. Meg azért is, mert azonnal lehet egyetérteni a győzővel, vagy épp a földbe dorongolni a marhákat, amiért pont ezt, pont most, pont minek is.

A fent említett nagy múltú nyelvölködő társaság 1991 óta választ évtizedes listavezető szavakat. A kilencvenes évek győztese a web volt. Azt hiszem, kevesen szidták az ítészeket ezért. Valóban sok web folyt le a kommunikációs csatornákon annak idején (és azóta is). A kétezres évtized királya (elnézést, koronás személye, hogy ne legyek kirekesztő) a Google volt. Ez se kavart túl nagy vihart a lokális és globális trónokban (értsd, éjjeliedény, bili, serbli, bigyó, binni stb.). Legfeljebb a Google agymenjei örültek, hogy némmá’, mennyien beszélnek rólunk!

Az épp elmúlt (vagy el-nem-múlt) évtized szava lenyomta a piedesztálról a klíma kifejezést, többek között. Azóta is várom, mikor vágja oda Greta Thunberg kisasszony az amerikai dialektusológosoknak a maga kedves, süvöltő-gyors-zombi-modorában, hogy: How dare you!? De a a #Metoo sem futott be (pedig ez is megérdemelte volna, hiszen irtó népszerű volt, sajnos).

Na de mi ez a névmás? Hát, az ő (izé, they). Vagyis nem abban az értelemben, ahogy önök vagy én használjuk: ők. Hanem egyes számban. Mert ez az ő(k) a magukat nem-bináris meghatározó személyeké, tehát azoké, akik nem tekintik magukat sem férfinak, sem nőnek. Ők, vagyis ő, értik, ugye?

Egyetlen apróságra hívnám fel a figyelmet. A korábbi évtized-szavak (web, Google) valóban pandémia módjára áradtak a szélrózsa minden irányába. Vagyis a döntnökök olyan szavakra adták a voksukat, amelyek tényleg ott voltak minden szájon, oldalon, képernyőn stb.

A gendersemleges ő szóról ezt nem lehet elmondani. És nem is mondják el. Indoklásukban a nyelvölködők azt állítják, azért esett épp erre a szóra a választásuk, mert egyre gyakrabban használják őket.

Hát ezért vagyok elakadva. Egyre hosszabban tartó zavaromban szinte már azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány. Mert nem értem a metodológiát: most akkor valóban gyakran használt, népszerű szavakat választanak koronás személlyé azok a tudósok ott a nagy múltú tenger másik partján, vagy hirtelen píszí-inklúzió-diverzitás reklámügynökséggé változtak?