Az iskolakezdésre csak rossz megoldások vannak és muszáj választani

Persze az, hogy mennyire kevésbé rossz, csak menet közben fog kiderülni, ez a perverz vonása az ilyen helyzeteknek, amiben most is vagyunk.

Az oktatás elkezdődésének és folytatásának jelenleg nincs olyan elképzelhető módja, ami nem járna áldozatok nélkül, nem tudom, mennyire világos ez. Sokan úgy gondolják, hogy az iskolakezdéssel végre vissza fogunk térni a korábbi normális életünkhöz, pedig nem fogunk.

Mert ha a zöld forgatókönyvet nézzük, amikor a diákok fizikailag, az iskolapadban vesznek részt az órákon, a „normális élet” addig fog tartani, amíg az egyik pedagógus meg nem fertőződik, vagy az egyik gyerek haza nem viszi a koronavírust a biztonsági távolságtartásra amúgy hosszú hónapok óta vigyázó családba. Aztán a második, a harmadik és máris bezárják az osztályt, majd az iskolát.

A vörös forgatókönyv szintén minden, csak nem a „normális élet”, mivel azt feltételezi, hogy az oktatás online formában történik, amire – ezt láthattuk az elmúlt tanév utolsó heteiben –, sem a diákok, sem az oktatók, sem a szülők nincsenek és nem is lehetnek felkészülve.

A hibrid szcenárió mindkét fenti forgatókönyvből a rosszat tartalmazza: miközben a diákok fele otthon „tanul online”, a másik fele éppen viszi haza a vírust, hogy sarkítva fogalmazzunk.

Végső soron a koronavírusos oktatási mizéria egy igen kellemetlen dilemmára egyszerűsíthető: vállaljuk, hogy az iskolakezdés akár emberéletet is követelő egészségügyi áldozatokkal járjon, vagy pedig megszűnik a diákoknak nem csak az oktatása, hanem gyakorlatilag a közösségi, szociális élete is.

Nem tudom, mennyire vagyunk ezzel tisztában, vagy hogy egyáltalán tisztában lehet-e lenni ezzel.