Liviu Dragnea a Ponta-csapat második embere volt, Victor Ponta igazi kebelbarátja, s ha most miniszterként nem is szolgálja többé főnökét, azért feltétel nélküli híve maradhat, a szociáldemokraták egyik alapembere, akire mindenben, mindenkor és bárhogyan lehet számítani mint pártkatonára.

Az egyesek által bírált – mert újonnan alkotott – székely zászlót nem az esetleges kormánydöntés legitimálja, hanem az, hogy a helyi közösség elfogadja és a magáénak vallja, vagy sem.

Bár nem akarják követni a szórványban az általa előirányzott módszereket, Szász Jenő valamiféle, a hétköznapi valóságtól elrugaszkodott nemzeti ideológia nevében nagyon is át akarja telepíteni a besztercei és medgyesi iskolásokat Székelyudvarhelyre.

Jó volna ezért azt megértetni Klaus Johannisszal és a bukaresti politikai osztállyal, hogy ami Romániában különös, avagy nem helyénvaló – vélhetően az autonómia tartozna ide –, az Európa jobbik részén természetes, és igen jól működik.

Ma két tábor csap össze az erdők kitermelésének jogáért: a kisemberek, a mindig is fából élő vállalkozók és az osztrák érdekeltségű Holzindustrie, mely három hatalmas és korszerű gyárat üzemeltet az országban, a szászsebesit, a radócit, s leg­újabban a rétyit.

Kabaréba illene a kormány adópolitikai ámokfutása, ha nem az adófizető inná meg mindennek a levét.

A románoknak nem lenne szabad a moldovaiak szemére vetni olyasmit, amit ők elkövetnek a magyarokkal szemben. Vagyis szabad, csak a kettős mérce nem válik a becsületükre.

Ha az EU változtat közönyös, elutasító álláspontján, Románia is kénytelen lesz ehhez igazodni. Első lépésként retorikáján kell módosítania, hogy polgárainak ne pár százaléka, de legalább fele megértse, nem lesznek kevesebbek, ha engedik, a magyarság maga döntsön saját ügyeiről.

Erdély földje a tolerancia földje kellene legyen, mint volt egykoron, de nem a divatos s hazug multikulturalitásé, melynek lényege – sajnos! – a kisebbek letaposása, hagyományainak leszólása, mellőzése.

Az önálló magyar egyetem – s ezen belül magyar tannyelvű orvosi kar – létrehozására vonatkozó királyi rendeletnek a MOGYE-n folyó kiszorítósdi leplezésére való felhasználása a jelenlegi vezetés részéről több mint cinizmus, amit a meghívottak, őfelsége Margit hercegnő és Radu herceg jelenlétével akarnak szentesíteni.

Veszélyes beállni azok sorába, akik bármilyen okból a magát kommunista pártnak nevező bűnszervezet által ellopott ingatlanok visszaadását ellenzik.

Hiszem és vallom, hogy van kivel továbbmenni azon az úton, amelyet 25 éve kezdtek kikövezni elődeink.

Nehéz vétlennek és önzetlennek nevezni az RMDSZ-t is, hisz nagy hatalmú szenátorát, Verestóy Attilát ma is „Isten druzsbájaként” emlegetik, de az elmúlt évtizedekben több magyar környezetvédelmi miniszter regnált, s keveset hallottunk arról, hogy megálljt parancsoltak volna az erdők letarolásának.

Ma már az erdélyi románok is látják: a nagy nemzet nevében kifosztották őket. Ma már ők is inkább erdélyiek.

Ausztriában az ország területének közel fele erdősített. A különbség csak annyi, hogy ott erdőgazdálkodás, nálunk pedig tarvágásos rablógazdálkodás folyik. Osztrák cégek közreműködésével.

Kétségtelen, a Schweighofer-ügy alaposan felkavarta az avart a romániai erdőkben. Ami önmagában örvendetes, hiszen az erdőirtások évtizedek óta egyre nagyobb és fekélyesebb sebeinek kezelése percnyi halasztást sem tűr.

Szerintünk hatalmasan közösségépítő kezdeményezés, és nagyobbat fog szólni, mint két tonna aprópénz összegyűjtése vagy a világ legnagyobb székelyzászlójának megvarrása.