A parlament viszont, összetételétől függetlenül féltve őrzi tagjainak mentelmi jogát, hiszen ezért – a pártlisták bejutó helyeinek megszerzéséért – a legtöbb esetben komoly pénzeket fizetett le.

Victor Pontának úgyis vége. Hiába, hogy a parlament titkos szavazáson hatalmas többséggel megmentette bőrét, és emiatt nem indulhat bűnvádi eljárás a korrupcióval gyanúsított Ponta ellen, távozása a kormány éléről csak idő kérdése, hisz Románia miniszterelnöke lehetetlen helyzetbe került: senki nem veszi majd komolyan sem itthon, sem külföldön, elszigetelődik, politikai pályája végéig kíséri majd a korrupció árnyéka.

A PSD-többségű parlament ugyan tegnap megvédte főnökét, de ez már kétségtelenül a politikai válság jele, ami Ponta lemondásának, lemondatásának elodázásával csak tovább fokozódhat.

A városnak fejlődnie kell, e fejlődésben pedig a különböző nemzeti közösségek kulturális öröksége játssza a legfontosabb szerepet. Ez a felismerés, úgy tűnik, hiányzik Maros megyében, Marosvásárhelyen.

Tekintetbe véve, hogyan szavaztak az RMDSZ politikusai Ponta ügyében, meg vagyok győződve, hogy a következő parlamenti választáson már nem érik el az 5 százalékos küszöböt.

A tét jelentős, és túlmutat a miniszterelnök politikai pályafutásán, amelynek időleges hivatalban maradása ellenére menthetetlenül vége.

Hiányzik az emlékezésekből, az összetartozásból annak vállalása, hogy a szétszakított nemzet részei voltak a holokausztban megölt magyarok és/vagy zsidó-magyarok, magyar zsidók tömegei.

Az állam legelső intézménye a leghiteltelenebb is: a nagy korrupciós botrányok, a törvényenkívüliség és leplezetlen pökhendiség mellett a nyílt és szégyentelen önzés belterjes bűnszövetkezete lett.

Márpedig autonómia mégis lesz, hacsak nem csap bele a ménkő ebbe a naprendszerbe, amelyben forgolódunk.

Mindenért a politikusokat hibáztatjuk – tegyük hozzá: jogosan kérjük számon rajtuk be nem váltott ígéreteiket –, de megfeledkezünk a saját felelősségünkről.

Ki ne lenne bizalmatlan egy olyan kormány iránt, amelynek tucatnyi tagja került a DNA célkeresztjébe, s most a kabinet fejét is vizsgálják?

Az, hogy a Ponta-ügy pont aznap robbant ki, amikor az ellenzék beterjesztette bizalmatlansági indítványát a kormány ellen, lehet véletlen (a sok más hasonló véletlenek/”véletlenek” sorában), vagy lehet időzítés eredménye.

Igen nagy bajban lehet az a társadalom, amelyben köteleznék az állampolgárokat az ünneplésre.

1918 után erre, a mai Ukrajnához nagyon hasonlító, a győztes nagyhatalmak által összetákolt országra mondták ki, hogy nemzetállam, s kezdték meg a kisebbségbe került népcsoportok elrománosítását hazugsággal, erőszakkal, ígérgetésekkel, majd ezek be nem tartásával.

Ha valóban elindul az eljárás, és el is ítélik a (többrendbeli okirat-hamisítással, pénzmosással, adócsalásban való bűnrészességgel és összeférhetetlenséggel vádolt) miniszterelnököt, akkor megdől egy utolsó elképzelés is, miszerint bízni lehet az ártatlannak vélt fiatal román politikus-utánpótlásban.

Az, hogy a magyar politikusok elleni korrupciós eljárások során mindig görcsösen igyekeznek etnikai üldöztetést kiáltani, kontraproduktív lehet.

Ha az ember végighallgatja egy ilyen „nemzeti érzelműnek” tartott demonstráción elhangzott beszédeket, főképp a hallgatói sorokból érkező minősíthetetlen hangvételű és tartalmú bekiabálásokat, rögtön elmegy a kedve összetartozni.