Olyan országban élünk, ahol az utóbbi három elnökválasztáson az első forduló eredményét és a szociológiai felméréseket az utolsó percben a feje tetejére állító (néppárti) jelölt diadalmaskodott; ahol a gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött – más országokban ismeretlen – párhuzamos vádhatóság az egyik politikai tábort szabályszerűen lefejezte és megtizedelte, a másikhoz (a néppártiakhoz) alig nyúlt, nem egy esetben cinkosan óvta

Marad az oktatás ott, ahová züllesztették, mert huszonöt esztendő sem volt elég arra, hogy a régi hibákból okuljanak.

Soha ekkora lebukások nem voltak a modernkori román társadalomban, most tényleg elevenbe vágott a kés, és a sebészeti beavatkozás akár gyógyulás felé is vezethet.

Döbbenten gondolok arra, hogy milyen méretű korrupcióról lehet tudomása az oktatásügyi tárca vezetőjének, ha elrendelte, hogy az érettségi dolgozatokat az idéntől más megyében fogják javítani.

Az kétségtelen ténynek tekinthető, hogy Ponta nem véletlenül a mostani időpontot választotta a térdműtétre, és az sem véletlen, hogy külföldre ment. A bűnvádi eljárás nyilvánosságra kerülése után ez egyfajta menekülés, amelynek célja vagy az, hogy megpróbáljon egy kicsit az események fő sodrából kikerülve erőt gyűjteni, abban bízva, hogy a polgárok elfelejtik az ellene zajló nyomozást, vagy az, hogy ez a néhány hét átmeneti időszakként szolgáljon a hatalom átadására.

Vajon minek az ára ez a hirtelen megvilágosodás? Talán a rakétapajzsé vagy a beígért nehézfegyverzeté?

Legalább mások kudarcából tanulnának az MPP vezetői, mert ha az RMDSZ fütyülésére táncolnak, nemcsak a Néppártot, de saját alakulatukat is halálra ítélik.

Nyugati szempontok szerint Magyarország az EU-hoz való csatlakozás előtt számított „éltanulónak”, Románia – az elvárásokhoz való kényszeres igazodása által – mára vált az atlanti politika kedveltjévé.

Miközben tehát növekvőben van a munkanélküliség, vannak, akiknek eszük ágában sincs dolgozni, megelégednek a szociális segéllyel.

Más megyékben javítják majd az írásbeli érettségi dolgozatokat, hogy még a gyanúja se merüljön fel annak, hogy valamelyik tanár csal dolgozatjavításkor. Nevezhetjük ezt a döntést siralmasnak vagy nevetségesnek, nem tévedünk.

Meg kell mutatni, hogy még mindig sokan tudunk lenni, ha akarunk. Ahogy csaknem negyed évszázados rejtőzködés után a 2013-as marosvásárhelyi felvonuláson, majd a székelyek nagy menetelésén történt.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a kivándorlásnak kizárólag gazdasági okai vannak. A külföldi munkavállalás elsősorban életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat.

Mert hiába valósul meg az összefogás helyi ügyekben, ha nagyobb ívű akciókat már nem tudnak közösen lebonyolítani, ha a nemzeti érdek fölé kerül a pártérdek, ha győz a kiszorítósdi, ha nem tudnak túllépni régi sérelmeken, ha büszkeségből, dacból nem akarnak csatlakozni más ötletéhez.

Miniszterelnökünk most tehát éppen azon kevés intézményeink egyikébe rúgott egyet, amelyek – vezetőink minden ellenkező irányú igyekezete ellenére – a normalitás szigeteit jelentik. Merthogy vannak normális, becsületes emberek, intézmények ebben az országban, még ha felfoghatatlan is ez önmagukból kiinduló vezetőink számára.

A krónikus betegek érdekvédelmi szervezetei már május végén meghúzták a vészharangot: attól tartanak, hogy a jelentős árcsökkentés következményeként bizonyos orvosságok eltűnnek a gyógyszertárakból, sőt, lesz olyan gyártó, amelyik szűkíti a termékskáláját, rosszabb esetben bezár, a terjesztők a nyugati országokba exportálják a termékeket, ahol sokkal drágábbak a gyógyszerek, és ezáltal nagyobb haszonra tehetnek szert.

Menekültek, bevándorlók, vaskerítés, rendőrsorfal, összecsapások – mintha egy disztópikus sci-fiben lennénk. Ezt a problémahalmazt nem lehet egybites válaszokkal megoldani.

Elgondolkodtató, hogy a 21. század Európájában egy saját útját járni kívánó állam áttételes megfegyelmezéséhez az illető ország más határokon belül élő nemzettársait is felhasználják. Mintha lassan a kollektív bűnösség eszméje újraéledésének lennénk szenvedő tanúi.