Minek jár a mozgássérült családorvoshoz? Hiszen mozgássérült. Nem beteg! Ciki.

Szomorú, hogy egy véres polgárháború és nemzetközi nyomás volt szükséges ahhoz, hogy Kijev belássa: azzal senkinek sem tesz jót, ha azzal söpri le az asztalról az önrendelkezési igényeket, hogy azokat kizárólag az ország területi egységét megbontani akaró külső erők sugallják.

Idő kérdése volt, hogy mikor robban az időzített bomba. Ez végül július 11-én Munkácson következett be.

Emil Bocnak, az erdélyi város multikulturalitását amúgy is módfelett sajátosan értelmező polgármesternek mit sem számít egy jogerős bírósági ítélet, szerinte az autonómia alkotmányellenes.

Óvjon Isten minket attól, hogy a román hatalom felismerje vezetőink telhetetlenségét, és azt mondja: ha autonómia kell nektek, megkapjátok. Hónapokig azon vitatkoznának, hol legyen a központ, és ki legyen a főnök.

Számunkra ma az a szomorú, hogy a romániai magyarok sorsa öt éve a Ponta-kormány kezében van.

Az autonómia például. A kolozsvári városháza szerint. A bíróság szerint viszont nem. Akkor most mi van?

Legalábbis a csatornafedők szintjén. De már ez is valami.

Ha a „baráti” román sajtó megvilágosítása hiú ábránd is, a csak információhiányból fakadó gyanakvások eloszlatása roppant fontos feladat. És teljesíthető.

Az egyetlen jó válasz annak az elfogadása és elfogadtatása, hogy mindkét csoport gazdag kultúrával rendelkezik, ezért akár a harkovi románok, akár a romániai magyarok találhatnak bőven olyan értékeket, melyek mentén nem kell kisebbrendűnek érezniük magukat.

Az ilyen-olyan szórványprogramok többnyire látszatmegoldások. Persze több a semminél, ám átfogó stratégiára lenne szükség.

Ha már a bölcsőinket, földünket, házainkat, anyanyelvünket odavetették román martalócoknak, tán figyelnünk kellene bár a temetőinkre.

Kísértetiesen kezd emlékeztetni a helyzet a hét évvel ezelőtti eseményekre, amikor a kedvező gazdasági háttérben a szociáldemokraták által árnyékból támogatott liberális kormány két kézzel osztogatott, pár hónappal a választások után pedig jöttek a kemény megszorítások.

Az érettségi csalások pedig a hazai tanügyi rendszer sorozatosan elhibázott döntéseinek a teljesen természetes következményei.

Tehát Önök szerint alkotmányellenes három nyelven – román, magyar és német – népszerűsíteni az erdélyiséget és Erdély autonómiáját! Azt szeretnék, hogy továbbra is Bukarestből igazgassanak minket?

Kronológiai sorrendben közöljük őket. A végén jön a java, a kortársak kutatásai. Vigyázat: sajnos nincs semmilyen HUMORVESZÉLY!

A tömbmagyar megyék érettségizői azért is kullogtak hátul, mert évtizedek óta hiába forognak a román nyelvoktatás átalakításáról szóló küzdelem szélmalmai.