Egy két és fél évvel korábbi küldöttgyűlés jutott eszembe, amelyen, miután az RMDSZ jelenlegi megyei elnöke és maroknyi csapata botrányosan szétverte a marosvásárhelyi szervezetet, ugyancsak egy fiatal, „ütőképes” csapatot választottak a városi RMDSZ élére, amelynek a legfontosabb feladata – a PMP minap megválasztott vezetéséhez hasonlóan – a szervezetépítés lett volna.

Ha maga a miniszterelnök sem bízik az igazságszolgáltatásban, mit várhat el az egyszerű állampolgár, aki nem menekülhet el az országból, ha megtudja, hogy vizsgálatot indítanak ellene, ha nincs annyi pénze, hogy egy külföldi kórházban kezeltesse magát?

„A mostani »felfordulást« a hagyományos csapatokhoz kapcsolható érdekcsoportok társadalmi térvesztése okozta.” Interjú.

A híradások alapján úgy tűnhet, mintha az érettségi vizsga egy különösen aljas, új bűncselekménytípus lenne, minden gyerek svihák és hülye egyszerre, az oktatók pedig korrupt gazemberek.

Mi van akkor, ha az író ember váratlanul, mondat közben, hirtelen felindul, felizgul, feldúlja magát...

A görög kormány mandátuma mostantól jóval erősebb, hiszen közvetlen polgári támogatás áll mögötte, miközben az EU velük tárgyaló intézményeit még csak nem is a polgárok által választott vezetők irányítják.

A közéletiség nyílt kiállást, állásfoglalást is jelent legfontosabb sorskérdéseinkben, ügyeinkben. Markó Béla ilyen értelemben is a legfontosabb közéleti írónk, alkotónk.

A gond az, hogy a görögök győzelme nem több illúziónál. Lázadásuknak eredménye nincs, mert nem is lehet, az ünnep másnapján kezdődik minden elölről: a nyugdíjasok hosszú sorokat állnak a bankautomaták előtt, hogy a megengedett legtöbb hatvan eurót kivehessék, a bankok zárva, a húzóágazatnak számító vendégforgalom kegyetlenül megsínyli a bizonytalanságot.

Egy biztos: a Grexit – hiába riogattak vele – nem következik be. Méghozzá azért, mert túl nagy presztízsveszteség lenne az EU számára.

A szóba jöhető forgatókönyvek bármelyike esetén a következményektől senkinek nem lesz kedve ünnepelni. Legkevésbé a görögöknek.

Tízmillió euró megy tehát el olyan autópálya-szakaszokra, amelyeken igen kevés az esélye, hogy 130 kilométer/órával száguldozzunk, az eddigi tempót ismerve nem is gyerekeink, hanem inkább unokáink felnőttkorára tennénk meg a téteket, ha fogadni kellene.

Lehet, hogy az első évben még lesz valami felmutatható sikerélmény: több jó dolgozat kerül ki a maturandusok keze közül, ugyanis a másmegyei tanerő – az irigységen kívül – semmilyen elfogultságot nem érez majd, ha netán kiderül, hogy a Tulcea megyei matekosok, akiknek dolgozatait Biharban mérlegelik, jobbak, mint a helyiek vagy fordítva.

Honatyáinknak természetesen nem volt idejük ilyen csip-csup ügyekkel foglalkozni, megvádolt társaik körül kellett védőbástyát alkotniuk, saját nyugdíjukról gondoskodniuk, s lám, a farönkök kivitelét korlátozó törvény nem került napirendre, így a nagy feldolgozók – például a Holzindustrie Schweighofer – nyugodtan vihetik az akár illegálisan kitermelt nyersanyagot külföldre.

Addig mind bezgette a Ciuc a Csíkit, hogy a Heineken-ellenesség a székely nemzeti identitás részévé kezd válni.

Az EU nem azért bővítette határait, hogy később elkezdje szűkíteni területét. Nem azért fektet be, hogy majd ne profitáljon. Az, hogy az EU ad, csak látszat, mert amit egyik kezével ad, azt a másikkal többszörösen veszi vissza.

Kolozsvári, romániai polgárként elutasítom az ön állításait és szomorúan látom, hogy dacára hosszú politikai karrierjének, ön is csak ilyen felszínes véleményt tud alkotni, egy Magyarországgal szomszédos országról.

Magyarok: vigyázó szemeteket Romániára vessétek!