Tényleg, de tényleg nem találtak egyetlen egy határon túli (pardon, »külhoni«) magyar művészt sem, akinek adhattak volna a ma osztogatott művészeti és szakmai díjakból?

Jogászként azóta sem értem, miért kell egyezkedni arról, hogy a törvényt be kell tartani, illetve abba beleegyezni, hogy csak bizonyos korlátok között kell alkalmazni a teljesen egyértelmű, teljes körű anyanyelven történő felsőoktatást biztosító rendelkezéseket.

„A választójog kiterjesztése a határokon túlra kihívás a magyarországi politikai pártok számára is, hiszen kénytelenek jobban odafigyelni a nemzetpolitikai kérdésekre, azokat szűk pártpolitikai érdekek fölé emelni, illetve programjaikba be kell építeniük ez irányú üzeneteiket.” Interjú.

Traian Băsescu a magyar autonómiatörekvésektől tartva nyilvánította előre illegitimmé a krími népszavazás eredményét, mint ahogy Koszovó elismerését is ezért tekinti továbbra is ördögtől való dolognak.

Az autonómiaküzdelem egyik próbaköve az is, hogyan szervezi meg önmagát a közösség.

A PSD most kétségbeesetten próbál újabb többséget létrehozni, bárkivel, aki hajlandó alkut kötni vele, ugyanúgy, ahogy 2004-ben, majd 2008-ban is tette Traian Băsescu.

Nem kell feltétlenül egyetérteni minden magyarországi politikai alakulattal, de attól még EU-s állampolgárok szabadon vonulhatnak fel, nyilváníthatnak véleményt bármely más EU-s tagországban. Romániában is.

Wass Albert írói mivoltát szinte elhallgatva háborús bűnösnek, ártatlan románok és zsidók gyilkosának állítja be, noha a kommunista kolozsvári népbíróság ezt kimondó 1946-os ítélete politikai koncepciós eljárás nyomán született, ez ma már egyértelmű.

Már a Postarétre menet feltűnt a rendfenntartók – csendőrök, rendőrök, s egyéb „vitézek” – hangsúlyos jelenléte a városban, még ott is, ahol szerintem egyáltalán nem volt indokolt.

Az egykoron nyitott Erdélyt és erdélyi magyarságot is elárasztotta az árvalányhajas, turulmadaras, egyre bezárkózóbb Magyarország.

Aszongya Traian Băsescu, nem is először, hogy ha ő lett volna a Titanic hajóskapitánya, akkor a hajóóriás nem süllyedt volna el.

Az ukrán nyelvtörvény olyan intoleráns, hogy nincs az az elvadult román nacionalista, aki Romániában ilyenről merne álmodni. Interjú.

Szombaton vidám kokárdás emberekkel szeretnénk találkozni, és nem fekete álarcos provokátorokkal.

„A magyar nemzet egységesítése tehát közjogi úton is formát öltött, és ezáltal közös felelősségünkké vált a nemzet jövője.” Interjú.

Minden alkalommal kiveri viszont a biztosítékot, ha a romániai magyarság ügyét bármilyen geopolitikai eseménnyel összefüggésben meri emlegetni valaki.

Megszokta a szegénységet a romániai ember, mióta az eszét tudja, keveset keresett és keveset is költött.

Az összefogást sürgető megnyilvánulást miért próbálják egyesek a széthúzás eszközévé tenni, valósággal kisajátítani!?