Gesztusháború

„Egyértelműen érzékelhető a háromszéki főváros román terének tartott Mihai Viteazul térre tervezett tüntetés provokatív jellege. Mint ahogy az a gondos »előrelátás« is, amellyel igyekeztek megelőzni a »veszélyt« nem érzékelő románságot a térfoglalásban. Sőt, a visszautasítás is kódolva volt, hiszen már a hagyományok okán sem lett volna ésszerű hasonló szkanderezésbe belemennie a szentgyörgyi elöljárónak.

Hogy lesz-e – esetleg jogi procedúrát is feltételező – folytatása az ügynek, a jövő zenéje. Az viszont kétségtelen, hogy zászlóviták, trikolórba burkolózott adventi színpadra »tévedők« és egyéb folyamatos konfrontációk ellenére egyre hangsúlyosabb helyet kell szorítani a gesztuspolitikának is. Természetesen megfelelő árat szabva valamennyi gesztusnak. Olyanszerűt, mint amilyet Antal Árpád épp a lapunkban villantott fel: amint a csendőrség személyi állományában a lakossági részaránynak megfelelően lesznek magyarok, a közvélemény várható felzúdulásával is kész dacolni, hogy a románság alpolgármestert kapjon a megyeszékhely önkormányzatában.

Nem vitás: még az éppoly tömbmagyar biztonságban élő Székelyföldön is többfrontos harcok és alkudozások kora elé nézünk. Olyan periódus következik, amikor viszont nincs helye olyan típusú kiszorítósdinak, mint az egyértelműen diverziós szándékkal kiszivárogtatott hír, miszerint az MPP háromszéki szervezetének elnökét „kínálnák” meg az alprefektusi tisztséggel. Amit, ha elfogad Kulcsár-Terza József, ha nem, csakis »hazaárulóként« jöhet ki az ügyből. És amiből semmi más nem sülhet ki, mint további homokozós szurka-piszka.”