Teljes gőzerővel indult be az elnökválasztási kampány, és a mindenre elszánt jelöltek és önjelöltek egymást múlják felül, nagyralátó ígéretek sziporkáznak, mint tűzijáték, s fényüknél egymás elképedt arcába meredhetünk.

Köllő Csongor kolozsvári színész gondolatai a Jézus Krisztus Szupersztár előadása után.

Diaconu pártalapítása aggasztó jövőképet vetít előre. Fokozhatja ugyanis a magyarellenes retorikát, hiszen az államfőválasztás előtti kampányidőszakban egyik párt sem engedheti meg magának, hogy elveszítse a soviniszta szólamokra fogékony jelentős számú szavazót.

Kézzelfogható bizonyítékot nyert, hogy az arab tavaszt követő helyi konfliktusokban, de főképp a szír polgárháborúban megjelentek a nyugat-európai muzulmánok, s közülük szép számmal váltak a legrettegettebb közel-keleti terrorszervezetek harcosaivá.

Ha legalább az aláírókat sikerül az urnák elé vinni, akkor biztos a viszonylagos siker, hisz már többen vettek részt a választáson, mint öt évvel korábban, amikor az RMDSZ jelöltjére 384 ezren voksoltak.

Az újkori nemzetközi egyezmények, a különféle direktívák, valamint a tudatosan felépített eszmerendszerek egy eléggé egyoldalú toleranciát követelnek meg tőlünk. A jogainkról való lemondásra késztetnek.

Fölöttébb aggasztó, hogy a magát a magyarság hangjának megjelenítőjeként meghatározó államfőjelölt szemrebbenés nélkül szegi meg ígéreteit.

Lehet,hogy nem az a „feladat”,hogy megtalálják a tetteseket,hanem éppen ellenkezőleg: hogy legyen balhé.

Partnereket kell keresni a többségi, román politikai elitben, civil társadalomban, és meg kell győzni a román lakosságot. Ezért értelmetlen a két magyar államelnökjelöltnek állított Izsák Balázs-i kelepce.

A hazai statisztikák szerint a lakosság számához viszonyított öngyilkosságokban már hosszú idő óta a magyarok lakta megyék vezetnek, Kovászna, Hargita, Maros és Szatmár. S ez fölötte el kell hogy gondolkoztasson bennünket!

Egy város főtere annyiféle, ahányféle polgár él az illető városban – legalábbis, ha megfelelőképpen használják. Kolozsvár Főtere egyre színesebb az utóbbi években – hiszen sokféle rendezvénynek ad otthont –, így jól tükrözi a polgárság sokféleségét, és ezt jó látni.

Ezeregyszáz év honfoglalással a hátunk mögött és a kétharmad birtokában, a szellemi holdudvar iránymutatása szerint, leginkább a Horthy korszak homályának újrafényezésében munkálkodva, minimum nem kedveljük azokat, akik a nemzeti egyetértést bomlasztják.

A katasztrófa legfőbb oka az, hogy Romániában a fiatalok szinte mindegyike elméleti oktatásnak a részese. Szinte azt írtam: szenvedője. Az inasképzést, a szakmák, mesterségek tanítását évek óta megszüntették.

Teljes gőzzel beindult az elnökválasztási kampány, és már az elején előkerült a nemzetiségi kérdés és az autonómia.

Az erdélyi magyar Magyarországon sem érezheti otthon magát, éreztetik vele, hogy jövevény.

Nem biztos, hogy mindenképpen szükséges az érettségi. Az értelem a fontos. A szövegértés, a nyelvhasználat és -tudás. A józan észjárás. A kíváncsiság. A gondolkodás gyakorlata. Az alkotni akarás.

Negyedszázaddal a rendszerváltás után még mindig államstratégia a hazugság, az állampolgárok félrevezetése, tudatlanságban tartása.