Tíz hónap Moldvában, avagy miért nem használ az egerek ellen a tizenkét személyes féregüttető sem, viszont egy macska életre szóló társ, nem mellesleg megmentett az egerektől. Naplóféleség, első rész.

A hatóságok gondja csak akkor fordul igazán az árterek felé, ha már megtörtént a gátszakadás, hídroppanás, iszapömlés, földcsuszamlás.

Van egy kóbor kutyám. Fogalmi ellentmondás ez. De igaz. Viszont örülök, hogy állatvédőm nincs. Valamelyikünknek mennie kellene.

Az autonómia próbaköve lehet, hogy önkormányzataink képesek-e egységes, összehangolt fellépésre.

„Iohannisnak éppen az növeli az esélyét, hogy német. Tehát származása hoz és visz is szavazatokat.” A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérdezte.

TGM láthatóan OV egyetlen méltó, gondolkodó ellenfelének tartja magát, aki fölismeri a másik tetteiben a logikát, a koncepciót és a jelentőséget. Hisz a barátok ismerik egymást: "tudja, hogy tudom".

Én jó jeggyel érettségiztem román nyelvből, két egyetemet végeztem ezen a nyelven. Mindemellett ünnepélyesen bejelentem: egy héttel ezelőttig soha nem hallottam azt a román szót, hogy "biped".

Ha így haladnak, lassan odajutunk, hogy román nyelv és irodalomból meg történelemből kell majd felvételizni a MOGYE-ra, mert akkor még nagyobb különbség lehet a román és a magyar jelentkezők száma között.

Amíg Orbán Viktor miniszterelnökként Tusnádfürdőn alapjában egy politológiai jellegű előadást tartott a jelenkori társadalmak kihívásairól és értékeiről, addig Bukarestben a titkosszolgálat vezetője szabta meg, hogy merre haladhat az ország, s hogyan élhetnek polgárai. S még Romániát tartja a nemzetközi közösség egy liberális demokráciának.

Minek szépítsük, Magyarország miniszterelnöke nem tanult az igen bölcs Sancho Panzatól, aki megmondta: akasztott ember házában kötélről ne beszélj, így aztán módfelett balul ütött ki az is, hogy Orbán Viktornak éppen Tusnádfürdőn jutott eszébe bejelenteni azt, hogy az 1989-es rendszerváltás lezárult.

Számon sem lehet tartani, hányadik szószegése az SZDP-nek, ami a Maros megyei prefektusi tisztséggel történt.

A hógolyó meg vidáman gördül tovább: a cikkhez egy csomó komment érkezett, nagyrészt olyanok részéről, akik megerősítve látták saját feltevéseiket.

Mert a sérelmek ismételgetésének ideje lejárt, aki pedig képtelen szabadulni a bezzeg kezdetű mondatok rabságából, saját bizalmi tőkéjét éli fel.

Márpedig az Orbán Viktor által Tusványoson felvázolt elméleti keret alkalmasnak látszik gondolati alapot szolgáltatni a nemzetépítő erők együttműködéséhez, a megfogalmazott válaszok pedig arra, hogy a kormányzati politikai eszmei pillérzetét alkossák.

Nem sajnálom magunkat, mert megérdemeljük. Őket is, magunkat is. Azt a rettenetes légkört, amely körülvesz, és amely nem enged semmihez sem közelebb önnön őrültségünknél.

Csomagolok. A szerkesztőség már szinte üres, csupaszak a falak, lekerültek róluk a bekeretezett, emlékezetesebb lapszámok, az elismerő és köszönő oklevelek, grafikák, emléklapok.

„A székely konokság vitt előre, mindig új erőre kaptam, amikor eszembe jutott, hogy meg kell mutatnom ennek a Kárpát-medencének, hogy én egy szerethető, kedves ember vagyok, aki a színpadon is megállja a helyét, nem pedig egy állat, aminek a rendszer felmutat.” Interjú.