Tusnádi házibuli

Két mandátuma tíz esztendeje alatt a köztársaság elnöke számos alkalommal viselkedett faragatlanul, otrombaságaival a diszkriminációellenes hatóságnak is munkát adott. Most csupán pikírt volt, hangyányit fölényes, de alaposan felkészült, mindvégig ura a helyzetnek. Hiába, ő ült a rendezői székben.

Az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek.

Úgy vélekedünk, hogy a románok felé igen, de a magyar nemzetpolitikában nincs helye semmiféle erdélyi magyar autonómiának, hanem csupán a Duna-partról érkező központi vezérlés mondja meg, hogy mit, mikor, hová és merre?

Amit aztán később az államfőhöz közelálló, a gazdasághoz, pénzügyekhez és egyéb tudományokhoz sem értő, de az ország fejlődési ritmusát dirigálni akaró botfülű politikusok a napokban véghezvittek Ioana Petrescuval, az minden külföldi, rangos egyetemen tanuló fiatalt csakis arra ösztönözhet, nehogy véletlenül is hazajöjjön.

Tusványos átalakult politikacsinálóból társadalomszervezővé, és ez így van rendjén.

Érdekes, mondja az amcsik közül az egyik, de mit építettek itt a románok?

Gyakorlatilag a katolikus egyháznak azért kell szinte-szinte könyörögnie, hogy saját ingatlanában „egyházközeli állami iskolát” hozhasson létre, miközben az iskolaalapítást ellenzők szeparatizmust kiáltanak és a minőségi oktatás szétrombolásának szándékával vádolják a kezdeményezőket.

1949 és 1914, majd az 1944 és 1990 közötti időszak után talán nem túlzás kijelenteni: addig jó nekünk és a többi közép-európai nemzetnek, amíg Moszkva hatalma keleti határainktól minél távolabb kezdődik.

Újdon kormánytagunk kezdheti egy jól megérdemelt vakációval, utána pedig az a kis idő valahogy eltelik. Miniszterelnök-helyettesként mindenképpen, művelődésügyi tárcavezetőként pedig egy jó szótár, egy általános műveltségi néplexikon és tapasztalt elődeinek, valamint államtitkárának a támogatása a legkellemetlenebb leégésektől talán megmentheti.

Húszból négymillió, azaz minden ötödik személy fizet egészségügyi biztosítást Romá­niában, és ezért nem is mindig kap ingyenes ellátást, igen sokszor kell külön fizetnie a vizsgálatokért, kezelésért, orvosi eszközökért.

Az állam mi vagyunk. Mármint a románok.

A valódi baj az, és ez már évtizedes szerkezeti probléma, hogy a nyugdíjkassza veszteséges, mivel több a haszonélvezője mint a járulékfizetője. Miközben egyes vélemények szerint minden harmadik ember tb-viszonylatban feketén dolgozik az országban.

Már most borítékolni lehet, hogy a gépmadár katasztrófájának (lelövésének) pontos körülményeire, az elkövetők kilétére sohasem derül fény.

Ha mégis el kell képzelnem valamit, az csak egy harmadik féllel történő hadviselés lehet, amelyben a tagok egymás mellett, EU-ként harcolnak a... (kikkel is?). Kínaikkal, arabokkal? Vízért, energiáért, vetőmagért?

A székelység mostani öntudatra ébredésének jelképe az új székely zászló.

A bíróságok sem álltak a helyzet magaslatán. A politikai iszapbirkózás eszközévé váltak.

"Az államok fejlődnek, és az érdekeik is alakulnak. Lassan Romániának is túl kell tennie magát azon, hogy állandóan a magyarokkal harcol." Interjú.