Elegem van

Ha így haladnak, lassan odajutunk, hogy román nyelv és irodalomból meg történelemből kell majd felvételizni a MOGYE-ra, mert akkor még nagyobb különbség lehet a román és a magyar jelentkezők száma között.

Amíg Orbán Viktor miniszterelnökként Tusnádfürdőn alapjában egy politológiai jellegű előadást tartott a jelenkori társadalmak kihívásairól és értékeiről, addig Bukarestben a titkosszolgálat vezetője szabta meg, hogy merre haladhat az ország, s hogyan élhetnek polgárai. S még Romániát tartja a nemzetközi közösség egy liberális demokráciának.

Minek szépítsük, Magyarország miniszterelnöke nem tanult az igen bölcs Sancho Panzatól, aki megmondta: akasztott ember házában kötélről ne beszélj, így aztán módfelett balul ütött ki az is, hogy Orbán Viktornak éppen Tusnádfürdőn jutott eszébe bejelenteni azt, hogy az 1989-es rendszerváltás lezárult.

Számon sem lehet tartani, hányadik szószegése az SZDP-nek, ami a Maros megyei prefektusi tisztséggel történt.

A hógolyó meg vidáman gördül tovább: a cikkhez egy csomó komment érkezett, nagyrészt olyanok részéről, akik megerősítve látták saját feltevéseiket.

Mert a sérelmek ismételgetésének ideje lejárt, aki pedig képtelen szabadulni a bezzeg kezdetű mondatok rabságából, saját bizalmi tőkéjét éli fel.

Márpedig az Orbán Viktor által Tusványoson felvázolt elméleti keret alkalmasnak látszik gondolati alapot szolgáltatni a nemzetépítő erők együttműködéséhez, a megfogalmazott válaszok pedig arra, hogy a kormányzati politikai eszmei pillérzetét alkossák.

Nem sajnálom magunkat, mert megérdemeljük. Őket is, magunkat is. Azt a rettenetes légkört, amely körülvesz, és amely nem enged semmihez sem közelebb önnön őrültségünknél.

Csomagolok. A szerkesztőség már szinte üres, csupaszak a falak, lekerültek róluk a bekeretezett, emlékezetesebb lapszámok, az elismerő és köszönő oklevelek, grafikák, emléklapok.

„A székely konokság vitt előre, mindig új erőre kaptam, amikor eszembe jutott, hogy meg kell mutatnom ennek a Kárpát-medencének, hogy én egy szerethető, kedves ember vagyok, aki a színpadon is megállja a helyét, nem pedig egy állat, aminek a rendszer felmutat.” Interjú.

Akár politikai programbeszéd volt a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetőjének, George Maiornak a kijelentése – miszerint a SRI feladatának tekinti a területi autonómia megakadályozását Romániában –, akár személyes meggyőződésének adott hangot, mindenképpen súlyosnak minősül.

Az RMDSZ meg újra – sokadszorra is – lenyeli a békát. Már ha ragaszkodik a kormányzáshoz. Márpedig – elnökének, Kelemen Hunornak az akaratát is semmibe véve – ragaszkodik. „Miazhogy?! Nagyonis!”

Persze, sokaknak az a céljuk, szinte egyetlen szenvedélyük, hogy gyengítsék a magyarságtudatot, és ezzel egyidőben fölöttünk hatalmat szerezzenek. Kívülről vagy belülről törnek ránk, átveszik a pozícióinkat. Mi tagadás, egyre hatékonyabban teszik ezt.

Az autonómiát követelőknek így nemcsak a romániai politikai élet vezetőit kell meggyőzniük, hanem láthatatlan erőket is le kell győzniük a sikerhez.

A román hatalom azért akarja a területi és kulturális autonómia elérését megakadályozni, mert ez sorsunk irányításának saját kezünkbe vétele által dugába dönti az eltüntetésünkre vonatkozó aljas terveit.

Adócsalás a legcivilizáltabb államokban is létezik, még az e szempontból legfegyelmezettebb osztrákoknál is elsinkófálják a nemzeti össztermék közel tizedét az ügyeskedők, így utópia lenne azt elvárni pont e balkáni fertály illetékeseitől, hogy teljesen felszámolják a feketegazdaságot.

Az első sorokban ott ültek az RMDSZ »sztrájktörői«. Tapsoltak. Nem zavarta őket, hogy a Vezér nagyratörő jövő-víziója az általuk képviselt közösség számára katasztrofális következményekkel járna.