A hatalom tudja, hogy akkor tud igazán manipulálni, ha az ő kezében van az önkormányzatoknak pénzt csurrantó-cseppentő csapok fogantyúja.

Moca Teodoru, a vásárhelyi virágkertészet igazgatójának válasza azt sejteti, ahhoz, hogy magyarul is kivirágozzon a főtéri látványosság, meg kellene vegyük magunknak a palántákat. Nem számít, hogy adófizetéskor nem tesznek különbséget köztünk – ha már annyira akarunk „magyarkodni”, hát fizessünk.

„Az RMDSZ most egy teljesen új autonómiatervezettel áll elő. Ilyen típusú, részletesen kidolgozott törvénytervezetünk Székelyföld önrendelkezéséről eddig még nem volt. Ez a jogszabály nem a kampányról szól.” Interjú.

Nem kizárt, ám nem is valószínű az, hogy az ifjú Bogdan Diaconu lehet az, aki a szélsőjobbon egy életképes pártot lesz képes összerakni.

Năstase egyelőre a szabadságba, a civil életbe tért vissza. Ha majd az aktív politikába is visszatér, s tisztséget vállal, az nagyon magas tisztség lesz. És majd elválik, hogy a megpróbáltatások bölcsebbé tették-e, vagy a kreativitásnál erősebb benne a bosszúvágy.

Hiába magyarázom, hogy egy kisebbségnek meg kell értenie más kisebbségeket. Különben mit várna el a többségi társadalomtól?

Hol marad a reform, mennyiség helyett a minőség, egyenlő esélyek teremtése városon és falun, iskolai autonómia és sok más egyéb, ami kellene az igazi felzárkózáshoz?

Nincs olyan jelölt, hívják azt Pontának, Udreának vagy a román retorikával operáló Iohanisnak, hogy csak néhány esélyesebbet említsünk, akivel az autonómia megadásáról tárgyalni lehetne.

Sok a jelölt, sokan versengenek a nagyotmondásban. Hihetetlennek tűnik, de mindig akadnak, akik hitelt adnak ezeknek a szövegeknek.

Nem tudom, hogy én hol leszek tíz év múlva, de abban biztos vagyok, hogy örömmel (s ahogy én ismerem magamat, nem kevés pátosszal és melankóliával) fogom fellapozni a saját, naplóvá vedlett műsorfüzetemet.

Alternatív munkaterv nagyon-nagyon hátrányos helyzetű kisebbségek számára.

Vajon meg sem állunk az államcsődig, vagy előtte azért még győzhet a józan ész?

Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy az egyetlen magyar Nobel-díjas szerzőnk nem éremelné meg a legmagasabb állami kitüntetést. Hogy ezt épp Orbán adja át, aki rettentően következetlen a magyar közelmúlt kérdéseiben, az szinte véletlen. Az átadó következetlenségét viszont semmiképp sem szabad Kertészre és életművére terhelni.

Nem lehet meglepetés senki számára, hogy a székelyföldi társadalomban jól tapintható módon növekvőben van a cigányellenesség. A kézdiszentléleki motorosbalesetet követő lincselésszerű események pedig kitűnő alkalmat szolgáltattak, hogy a társadalom nagy hányada „büntetlenül” hangot adhasson cigányellenességének.

Komoly gyanú merült fel arra nézve, hogy a sürgősségi kormányrendelettel elfogadott módosítások kedveznek a csalásnak.

Rengeteg jogi hercehurca – bírói engedékenység, fogházi véleményezés és ügyészi kötekedés – közepette mégis szabadlábra került Adrian Năstase elítélt, az ország egyik legdörzsöltebb csalója.

Idén új helyzet látszik kialakulni azzal, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt is ringbe száll – egyelőre aláírásgyűjtési szinten. Ha a pártnak sikerül összegyűjtenie a 200 ezer támogató szignót, akkor Szilágyi Zsolt személyében Kelemennek komoly ellenfele lesz.