Kedves Szaki, a köztéri reklámkockák lefújása apropóján írott szöveged elég sok irányból megközelíthető, de akárhonnan rugaszkodom neki, ugyanoda jutok.

"A MOGYE szenátusa szerintem egyértelműen rosszhiszeműen alkalmazza a törvényt, és a bíróság is beállt az egyetem szenátusa mögé ebben a kérdésben. Azt mondják, az igazságszolgáltatást nem kell bírálni, de igenis, ki kell mondani: az igazságszolgáltatás a MOGYE ügyében nem jól döntött." Interjú

A jóval kevesebb külföldit vonzó erdélyi rendezvények vesztét – amelyek elsősorban a környékbeliek érdeklődésére számíthatnak – egy valami okozza: a helyi lakosok szegények.

A számok egyértelműen igazolják: az elnökválasztásokon a romániai magyarság valóban a legjelentősebb állami tisztséget meghatározó tényező.

Az elnökválasztási kampány minden pénzt, időt, energiát felemészt, az országot, mondhatni, csak valamiféle tehetetlenségi erő vezeti – hogy hová, milyen irányba, azt nem tudjuk, csak sejthetjük.

Egyre többen látják, ismerik fel, hogy a szocdemek és csatlósaik remélt teljhatalma az országot romlásba dönthetné, s az igazságszolgáltatás fejét is járomba hajtanák, saját javukra és védelmükben.

A hatalom tudja, hogy akkor tud igazán manipulálni, ha az ő kezében van az önkormányzatoknak pénzt csurrantó-cseppentő csapok fogantyúja.

Moca Teodoru, a vásárhelyi virágkertészet igazgatójának válasza azt sejteti, ahhoz, hogy magyarul is kivirágozzon a főtéri látványosság, meg kellene vegyük magunknak a palántákat. Nem számít, hogy adófizetéskor nem tesznek különbséget köztünk – ha már annyira akarunk „magyarkodni”, hát fizessünk.

„Az RMDSZ most egy teljesen új autonómiatervezettel áll elő. Ilyen típusú, részletesen kidolgozott törvénytervezetünk Székelyföld önrendelkezéséről eddig még nem volt. Ez a jogszabály nem a kampányról szól.” Interjú.

Nem kizárt, ám nem is valószínű az, hogy az ifjú Bogdan Diaconu lehet az, aki a szélsőjobbon egy életképes pártot lesz képes összerakni.

Năstase egyelőre a szabadságba, a civil életbe tért vissza. Ha majd az aktív politikába is visszatér, s tisztséget vállal, az nagyon magas tisztség lesz. És majd elválik, hogy a megpróbáltatások bölcsebbé tették-e, vagy a kreativitásnál erősebb benne a bosszúvágy.

Hiába magyarázom, hogy egy kisebbségnek meg kell értenie más kisebbségeket. Különben mit várna el a többségi társadalomtól?

Hol marad a reform, mennyiség helyett a minőség, egyenlő esélyek teremtése városon és falun, iskolai autonómia és sok más egyéb, ami kellene az igazi felzárkózáshoz?

Nincs olyan jelölt, hívják azt Pontának, Udreának vagy a román retorikával operáló Iohanisnak, hogy csak néhány esélyesebbet említsünk, akivel az autonómia megadásáról tárgyalni lehetne.

Sok a jelölt, sokan versengenek a nagyotmondásban. Hihetetlennek tűnik, de mindig akadnak, akik hitelt adnak ezeknek a szövegeknek.

Nem tudom, hogy én hol leszek tíz év múlva, de abban biztos vagyok, hogy örömmel (s ahogy én ismerem magamat, nem kevés pátosszal és melankóliával) fogom fellapozni a saját, naplóvá vedlett műsorfüzetemet.

Alternatív munkaterv nagyon-nagyon hátrányos helyzetű kisebbségek számára.