Kelet-Európa ütközőzóna-országait minden NATO-támogatottságukkal együtt lefőzi ütőképességben a Belarusz Köztársaság hadserege, amelynél már csak az Oroszországé job

Sok jót nem remélhetnek az ötödikesnél nagyobb gyermekek és szüleik az új tanévben sem.

Erdély több min 1500 településén használhatnák a magyar nyelvet a tanácsokban. Ritka, mint a fehér holló, ahol használják is.

Hiába rendeznél választásokat, hinnél a demokratikus színjáték szelekciós erejében, Romániában nem az elvek mentén politizálnak a pártok, a politikai alakulatok átjárhatók, elhagyhatók, a választói preferenciát félre lehet söpörni, a városok – holott minden polgármester azt ígéri, hogy valamennyi lakos polgármestere lesz – végső soron a kormány csatlósai, hűbéresei, lekötelezett lakájai.

Könnyen megtörténhet, hogy sokan beállnak Ponta és Dragnea ernyője alá a mézesmadzag után kapaszkodva, de a forráslehetőségek egyre jobban szűkülnek, a keveset egyre többfelé kell majd osztani, ami előbb-utóbb újabb elégedetlenséget fog kiváltani, és elkezdődhet egy újabb vándorlási hullám.

Ezennel feketelistát indítok, remélve, hogy ez is hozzájárul ezen emberek marginalizálásához.

Ne csodálkozzunk hát azon, hogy az égvilágon senki nem aggódik a romániai liberális demokráciáért, elvégre ami soha nem volt Romániában, az itt nem is kerülhet veszélybe.

OJD el tudja hitetni, hogy ő a préri valódi gazdája, akinek visszatérését mindenki várta, hogy folytatódhasson végre a Coco Jambo.

Drezda régi piacterén (Altmarkt) bolyongva megakadhat a látogató szeme valami nagyon szokatlanon. De csak ha a lábai elé néz, és nyitott a váratlan apróságok felfedezésére.

Tófalvi Éva sok-sok sífutó kör megtétele után most kezdi ezt az újabb pályát. Nem korán, de még nem is későn. És RMDSZ-es szerepvállalásának jelképes értéke van.

Az újságírók távozása után a miniszter urak szépen kiszedették az asszisztensekkel a tűket a karjaikból. A nyilvánosság már megvolt, vérüket majd képletesen odaadó, áldozatos munkájukkal adják az országnak.

Nem az amnesztia a baj. Hanem az, hogy a legesélyesebb államfőjelölt ilyen programmal indul.

Aválasztást megelőzően lesz itt még költségvetési átrendezés, kiegészítés, s abból csak az fog kapni, aki jobb meggyőződésre jut – meggyőződése ellenére is. Ha egyáltalán van ebben az országban valamilyen meggyőződés a terméketlen nacionalizmus és a szabadrablás filozófiája mellett.

Lényeges kérdés, hogy nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak egyénenként mennyire fontos az anyanyelvhasználat: milyen mértékben élünk a mindennapi élethelyzetekben vagy hivatalos ügyintézéskor az anyanyelvhasználatot biztosító jogainkkal?

Tudom, hogy szemenszedett hazugságnak tűnik. A csodák mindig ilyenek. De csak addig, amíg az ember hinni kezd.

Hiába az uniós példák, a kötelező választás intézménye az utolsókat rúgja ott is, ahol még érvényben van – a 21. században ugyanezt feltalálni eszement ötlet.

Lassan hozzá kell szoknunk, hogy ellenzék nélküli demokráciában élünk. Az első kétharmad után nagyon hamar kijózanodtak az értelmes emberek, s azt mondták, hogy ebben a szisztémában kétharmadot még az édesanyámnak se!