Pontának pedig kapóra jöhetnek a Tări­ceanu által kapott voksok a verseny máso­dik fordulójában, amikor a jobboldali erők várhatóan felsorakoznak majd a bejutásra jelenleg legesélyesebbnek tűnő Klaus Johan­nis mögé, és valamilyen módon a szocialista jelöltnek is bővítenie kell táborát.

Ma egyetlen román politikust sem lehet meggyőzni észérvekkel, ha autonómiáról, önrendelkezésről van szó. Az csak a románságnak jár, lakjon bárhol is, mert ők az ortodox Dumnyezó kiválasztott népe.

A kezdeményezőknek is rejthet taposóaknát a mindenképpen leköszönő elnök harmadszori menesztésére irányuló javaslat, melynek tervét a pártvándorlásban jeleskedő liberális exkormányfő, aki most épp a szenátus elnöke, pénteken jelentette be.

Băsescu már csak néhány hónapig lehet államfő. Mi értelme ennek a cirkusznak?

A szociáldemokraták iszonyúan félnek a novemberi megmérettetéstõl, a Klaus Johannis elleni második fordulós párharctól, jelöltjük esetleges vereségétõl.

Enyhén szólva nem vagyok híve az autonómiáról szóló vitáknak. Leginkább azért, mert bár sokat beszélnek róla, még mindig nem tudom, mi(lyen) az, képtelen vagyok magam előtt látni, a maga működő valóságában, a romániai magyar autonómiát.

Azáltal, hogy egyenesen támogatják a mozgóurnás szavazást, és a más településeken való pótlistás voksolást is gyermetegen leegyszerűsítik, valósággal bátorítják a választási turizmust.

Minél alkalmatlanabb a személy, annál kevésbé jelentős tárcát kaphat.

Gyerekként vélhetőleg sokan látják felnőtt önmagukat, amint borzasztó súlyokat cipelnek az élet viharaiban, amelyeket állniuk kell minden körülmények között. És eközben még befigyel a nehézségek mellett növekvő pálma is, meg a magányos fenyő a zord Hargitán.

A machiavellistát olyan embernek tartják, aki másokat eszközként használ fel saját céljai elérésére. Hatványozottan igaz ez a jelenlegi román kormányra.

Igazából nem tudjuk, mi zajlik, de nem túl biztató, ami körvonalazódik. Minden út Moszkvába vezet?

Jó lenne, ha a csúcstalálkozó résztvevőiben tudatosulna: ha csak annyit tesznek, hogy kikiáltják Oroszországot főgonosznak, amely egyedüliként felelős a konfliktusokért, azzal csak rontanak a helyzeten. A térség biztonságának egyik alapvető feltétele, hogy a kisebbségek helyzetét megnyugtatóan, a két szövetség minden tagjára kötelező módon, uniós illetve NATO-szinten rendezzék.

Biztosan nem könnyű, macerás lehet többnemzetiségű, többnyelvű államokat egyben tartani érdeksérelem nélkül.

Ez az adónem (újkori füstadó) tulajdonképpen egy újabb hatósági, az Unió igényeivel legalizált pénzszerzési akció lenne a rejtett államcsőd finanszírozására. Az Unióra való hivatkozással tulajdonképpen az emberhez méltó, a kényelmes élethez való jogunk sérülne. Avagy diplomatikusabban fogalmazva: kérdőjeleződne meg.

Az állam a mi „karitászunk”. Befizetjük a társadalmi és egészségügyi biztosításunkat, de cserébe szinte semmit nem kapunk. A pénzünket elköltik, a hitelüket eljátsszák, nekünk csak a hazug ígéretek maradnak.

Szögezzük le: a nyugat-európai autonómiák a közép-kelet európai térségben, esetünkben a Székelyföldön zajló eseményektől merőben eltérő történelmi-társadalmi körülmények között jöttek létre.

Az elmúlt huszonöt év azt bizonyítja, hogy a románok bármit ígérnek a választási kampány idején, azt még a románság irányába sem tartják be, de ez már nem meglepő, ilyen a politika.